Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1889 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1889-11-17 / 46. szám

Az egyházi beszéd után felolvasta helybeli lelkész a deáki egyház történetét, melynek teljes leírását, a nem sokára megjelenendő ccSamarjai superintendentiáról» című s igen becsesnek Ígérkező egyháztörténelmi munkában bővebben fogjuk olvashatni. Most szeretett esperesünk Vályi Lajos ur lépett nz Ur asztalához, szemben állt vele két ifjú sáfára az igének, két szépreményű atyánkfia, kik ez alkalommal lettek exmittálva. Mondanom is fölösleges, hogy a kibocsátó beszéd remek tartalma, mint virágra a harmat, oly üdítőleg hatott szíveinkre. Volt keresztelés és esketés is, az előbbit a m.-so.óki, az utóbbit a zsigárdi református lelkész végezte. Istenitisztelet után következett a szokásos lakoma, melynek hogy mi volt a legfőbb fűszere ? tán mondanom is fölösleges. Annyi bizonyos, a deákiak kitettek magukért, mert csaknem 200 terítékű lakomát oly lukullusi fénynyel, s oly figyelemmel felszolgálni, mint itt történt, a vendéglátásnak ne továbbja ! Itt megemlítem, hogy az ünnepély díszét nagyban emelte világi uraink megjelenése s a díszes intelligens hölgy koszorú. Az a nép mely hitének ily biztos jelét adja a mai anyagias világban, az nem veszhet el, mert annak «jól vagyon dolga !» Az az igazság, melynek magva 300 év előtt ez egyházban elhintetett, szép sudárba nőve most «atinyi bal szerencse közt s oly sok viszály után» gyönyörűségesen díszlik. Derék nép és derék lelkész ápolják : szálljon rájuk Isten áldása és kegyelmei Mauritius. A bőnyi egyház templomának százéves jubileuma. Bőnyi egyházunknak nagy napja, örömünnepe volt f. évi november hó i-jén. Az ősök buzgóságából épített templom századik évfordulóját ünnepelte. Egyházunk tagjai mindent elkövettek, hogy az ünnepély a nagy nap méltóságának megfelelő legyen. Egy hitbuzgó család, névszerint tek. Gyarmathy György és neje Hamar Juliánná, kiket az Ur gyermekekkel nem áldott meg, hogy maguknak egy igen szép és maradandó emléket emeljenek, s második anyjoknak az egyháznak, melynek édes anyai kebelén a tiszta evangyéliumi igazság tejével tápláltatnak, használhassanak s az Ur dicsőségét előmozdítsák : Istentől bírt javaikból egy 8 változatú, gyönyörű orgonát készíttettek 1437 frtért (a karzat megerősítése s több mellékes költséggel együtt 1600 frtba került, készítette Országh Sándor hazánk egyik hírneves orgona-készítője). Az igen szép játékasztal elején van aranyozott cser- és babérkoszorúba a készíttetők neve, a jubileum éve, hava és napja. — Egy másik buzgó uri nő az 1810 óta használt cin keresztelő kanna helyett egy tiszta ezüst keresztelő kannát ajándékozott hozzá való kis tálcával. A kanna felírása ez: «Emlékül a bőnyi ev. reform, egyház templomának százados jubileumára. Készíttette Fadgyas Lajosné szül. Hamar Zsófia 1889. nov. i.» Alólirott lelkész neje Csaby Karola kezdeményezése s buzgó fáradozása folytán ref. nőink egy díszes úrasztali s szószéki terítőt, készítettek sötét zöld posztóból remek hímzéssel 65 frt 58 kr. értékben. Mikó Jánosné szül. Farkas Zsófia és Farkas Juliánná kegyes híveink egy ro frt értékű szép koszorút ajándékoztak a szószék díszítésére. Az úrasztali terítőre felesleg gyűlt pénzből a karzatra, s az orgona játszó asztalára körül zöld girlánt készült, két végén szép koszorúval, úgy szintén a keresztelő oszlop is koszorúval köríttetetr. így volt fölékesítve szent templomunk, ennyi és ily szép értékes ajándékot kapott a száz éves jubileumra. Folyó hó i-jén, az ünnepély napján már az első harangszókor seregestül özönlött a nép az Űr színt házába, s midőn 10 órakor a 3-dik harangozás is megtörtént, bementünk a szent hajlékba, hol legelsőben is «Szent Isten noha néked» felálló után énekeltük a 74. dicséret első három versét. Az ének végeztével Antal Gábor ácsi lelkész úr lépett az Urasztalához, s ott igen szép beszédben ékesen előadta, hogy mennyire emeli az istenitiszteletet az orgona, mily nagy hatása van a vallásos buzgóság ébresztésére, mily szép dolog az, mikor valaki ilyen emléket állít magának. Megható ima s áldás után Széki Elemér gyönki tanár keze alatt megszólalt az orgona, szíveket s veséket áthatott a vallásos buzgóság érzése. A szép akkordok elhangzása után rázendíténk a 37. dics. i-ső versét. Ki tudná leirni az örömérzést, mely ekkor szívünket s lelkünket áthatotta ? Hány szemből hullottak könnyek? a legszentebb könnyek, a vallásos szent érzés magasztos föllángolásától áthatott szívnek örömkönnyei. Az ekként föllángolt szív s lélek buzgóságát még inkább felemelte buzgó esperesünk Czike Lajos ó-szőnyi lelkész ur Zsidókhoz irt levél X. rész 19—25. verseiről tartott remek jubileumi beszéde, melyben élénk színekben rajzolta a mult sötét emlékeit, az ősök küzdelmeit, szenvedéseit, kitartó, buzgó áldozatkészségét, a melynek köszönhetjük e szent hajlék létezését is; de nemcsak ezeknek, mondá: ((hanem annak a jó Istennek ki mindig hív pásztora, gondviselője volt e mi szentegyházunknak is.» Midőn örömmel emlékezett meg a jelen korban élő hívek buzgóságáról, őket továbbra is az egyház iránti szent szeretetre buzdította volna, bevégezte ékes szónoklatát. Ezután XC. zsoltár i-ső versét elénekelvén, Pereszlényi János győri lelkész úr lépett az Úr asztalához. Igen megható alkalmi beszédben s imával avatta fel az uj keresztelő kannát, s keresztelte vele a 2-ik század legelső kisdedét. Keresztelés után a III. dicséret 5. versét énekeltük. Majd alólirott lépett a szentasztalhoz s olvasta fel az egyház történetét rövid kivonatban; végül az 1. dics. 7. verse zárta be a magasztos ünnepet. A mi szivünk lelkünk pedig ismét gazdagodott egy szent tudattal, hogy hála a jó Istennek még ma is vannak hitbuzgó kegyes lelkek, a kik akarnak s tudnak is áldozni anyaszentegyházukért. Fogadják mindnyájan itt e becses lapok hasábjain is forró köszönetünket szíves adományaikért, kérvén a jó Istent, hogy legyen az ő jutalmuk bővséges! Uram tartsd és áld meg őket! Isteni tisztelet után a vendég fogadóban gyűltünk egybe társas ebédre. A toasztok sorát Czike Lajos esperes úr nyitotta meg, éltetvén a bőnyi ev. ref. egyház presbyteríumát, lelkészükkel élén. László József Gyarmathy Györgyöt orgonánk készíttetőjét, Gyarmathy Gy. esperes urat s a jelen volt lelkészeket, Antal Gábor a bőnyi közbirtokosságot felekezeti különbség nélkül. Tolnay József evang. lelkész az unióért, Fischer Kálmán közbirtokos a két prot. egyház egyetértéséért, Pereszlényi János a bőnyi más hitfelekezetűekért, Tolnay József Széki Elemér gyönki tanárért, Czike Lajos esperes László Józsefért, alulírott Kis Gábor pápai lelkészért ürítette poharát. Estve táncmulatság zárta be az örömnapot. Nagy Istenünk! te ki egyházunk ez örömünnepét megengedted érnünk, tied legyen a hála és örök dicsőség ! Bőnyön, 1889. nov. 4-én. Széki Aladár, ev. ref. lelkész,