Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1889 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1889-11-10 / 45. szám

A püspök úr közbenjárása és a mi csatlakozásunk folytán püspöksége alatt már is több nagyszabású intézkedés történt az intézet életében és én nem hiszem, hogy valaha bármely kívánságát — mely a felügyeletre vonatkozott — valaha mellőztük volna, de legalább én még arra is igyekeztem — hogy a püspöknek mindenről tudomása legyen, le egészen az ifjak legkisebb fegyelmi kérdéséig. Ennélfogva bármit mondanak is, azzal nem vádolhatnak, hogy a püspökkel való kapcsolatnak ne örvendenék. De tisztelt közgyűlés a püspök nemcsak a theologiának felügyelője, hanem az összes erdélyi egyházaknak is. E felügyeleti jogát csak távolról gyakorolja s hogy nem csak lehet, hanem a felügyelet valósággal is teljesítve van, azt mindenki tudja. Bármily távol legyenek is a községek, ha azokban valamit igazítani kell, ha baj van, a távolság nem gátolja a püspököt, hogy megjelenjék a bajokat elintézze s ujabb üdvös dolgokat hozzon létre, ugy hogy ennélfogva a főfelügyelet világért sem igényli, hogy a felügyelő ott lakjék, a hol a felügyelete alatt lévő dolog van. Tán nem is épen mindig volna jó. A felügyelet és a közvetlen intézkedés nem egy dolog, és ha valaki közvetlen intéző, alig lehet főfelügyelő is. Az utóbbi mindig elvész az előbbinek háta megett. Minden célzás nélkül hozom fel, hogy bárhol megjelent a püspök ur, mint az egyház főfelügyelője, nagyon gyorsan tudott hatást érni el. Itt Kolozsvártt azonban, hol nem csak főfelügyelő, hanem első sorban az egyház papja is, papi működése az mi első sorban feladata, és nehéz volna e papi működés felett a főfelügyeletet gyakorolnia; hiszen azt némileg maga felett is kellene tennie. Dunán túl, Tiszán innen püspök és theologia külön helyeken székelnek, pedig ott még inkább és régibb törvények szerint van a püspöknek főfelügyeleti joga. És bár én nem mondom, hogy nem óhajtanám a felügyeletet, de még se állítsa senki a dolgot ugy elő, hogy püspök felügyelete nélkül a theologia hivatásának teljesen meg nem felelhet, a papok gyarlón képeztetnek, a tanárság nem teljesíti kötelességét. Sweizban, Hollandiában nagyon szomorú kinézése lenne így a papképzésnek s a papságnak, mivel ott püspöki felügyelet annyira nincs, hogy a püspök nevet sem ismerik. E tárgy körül még csak egy megjegyzést teszek és ez nem fog félreértetni. Én bizonyos mértékben a püspöknek másképen gondolt főfelügyeletét, mely valamivel több és másnemű jogot adna, épen a theologiai intézetre nézve nem csak nem óhajtom, hanem perhorreskálom. Nem félek, hogy félreértessem, mert ki van zárva, hogy ez megtörténhessék épen a mostani főt. püspök úr alatt. Tudjuk, hogy a római egyházban különösen a theologián mily mértékben van megszorítva a tanszabadság, hogy épen a jelenleg uralkodó pápa elrendelte, hogy mindenütt Aquinói szent Tamás theologiája taníttassék; nálunk pedig nemcsak a zsinati törvény, de az egész protestáns szellem biztosítja minden theologiai tanárnak tanszabadságát. Én hódolattal fognám fogadni a főt. püspök urnák sok intézkedését, de ha abba kezdene belészólani, hogy miképen, milyen irányban és mit tanítsak, akkor minden tiszteletem mellett is kimondanám, hogy köszönöm rendelkezését, de nem teljesítem. Ez ma képtelenség volna; mert a tanszabadság megszorításának vágya az illető püspök theologiai álláspontjától függ. Ismeretes a főt. püspök úr theologiai álláspontja, az ezt kizárja. De méltóztatik elismerni, hogy van oly theologiai álláspont is, melylyel ez vele jár és erre példa is van. S a hol ez meg van, hol a theologiai professor tanszabadsága korlátolva van, ott igazán ráillenék a papképzésre azon sötét kép, mely a 21-es bizottság javaslatában feltárul. A második mozzanat, melyre hasonló vagy még nagyobb suly helyeztetik a javaslatban : a Kolozsvártt lévő egyetem és a kolozsvári társadalmi élet. Igaz, ez nem épen intézményekben van kimutatva, hanem ékes mondásokban, melyeknek értelmét megpróbálom egyszerű kifejezésekkel jelölni. Egyik nagy fontosságú befolyása volna az egyetemnek az, hogy ott az ifjak beláthatnák valahára s tudomására jutnának annak, hogy mily kevés az a mit tudnak, és mily sok az, a mit nem tudnak. Hát tiszt, közgyűlés én még azt sem tudom, miért volna oly nagy fontosságú ez a belátás. De ha kész is vagyok elismerni, hogy jó azt belátni, azt nem vagyok képes megérteni, hogy azon belátásnak formálása miért függne Kolozsvártól, miért volna elzárva Enyedtől, miért függne az egyetemtől ? A példa szó mondja «menj be egy könyvtárba s minden könyv azt kiáltja feléd, engem se tudsz, engem se tudsz» ez is képes meggyőzni az embert 1 de hogy nem függhet a város nagyságától annak belátása, sem az egyetemtől, hanem függ azon iránytól, melyet követ az intézet, arra tényleges példák vannak. Berlinben hatalmas theologiai tanári kar van a főfőpüspökök aegise alatt, mely uralkodik meglehetősen az egész egyetemen, az egész papságon. Többek közt az egyetemen annyira, hogy ott szabadelvű theologiai professor ős idők óta nem működhetett, s a leghíresebb szabadelvű tanár is mindig magán tanár maradt; példa erre Vatke. S nagy dolog, hogy néhány évvel ezelőtt Phleiderert oda vitték. Most az egyetem theologiai tanári kara hirdeti a semmit sem tudást; de nem magáról, hanem a philosophiai, természettudományi és jogi szakok tanárairól, mert ezeknek gyarló emberi tudása semmi az ő isteni tudásokhoz képest. íme ott a nagy város, hol a nem tudást elismerik, de nem magukra. Hogy újra épen Tübingát tegyem ezzel szembe : tudjuk, hogy ott azon theologiai irány uralkodott, melyet épen azzal vádolnak, hogy annak hívei elismerik másoknak nagy tudományát, de magukról azt tartják, hogy nem tudnak semmit. Strauss két fontos könyvben bizonyítja be, hogy magáról Jézus Krisztusról csak annyit tudunk, hogy valaha létezett. íme ez van a kisvárosban. Ily ereje van annak az érvelésnek tiszt, közgyűlés, de tovább menve, az érvelés azt mondja : «meg kell mutatni nekik az universitás scientiarum egész terjedelmét stb.» Nem is keresem, hogy mit terjeszt; elfogadom, hogy nem sajátságos értelemben van mondva a «mégmutatás», hanem hogy a theologus bejárjon az egyetemre s leckéket hallgasson minden szakból, mert csak akkor tud meg valamit a tudományokból. Itt tehát az a gondolat érvényesül, hogy a leendő pap az egyetemre bejárva, annak minden ágát megismerje. Megengedem, hogy ezt megtennék, mert a fiatal ember, ha tanácsolják, gondolja, hogy okos dolog és megteszi. Mikor aztán kihallgatta a 4 évet azt fogja-e gondolni, hogy ő nagyon keveset tud, vagy hogy sokat? azt nem tudom, de egyet tisztán tudok azt, hogy mi lesz a valóság. Az lesz, hogy akkor sem ebből sem abból nem fog tudni semmit. A javaslat tovább megy indokolásában és itt következik az a hires passus, melyet kénytelen leszek felolvasni, mert értelmét egész biztossággal kivenni nem tudtam. «Hát még egy papnak mily satnya nyomorultnak kell lenni stb.» Nem tudom, hogy itt mi van vádul felhozva, az-e, hogy a theologiai szakképzés csak kis morzsákra szorít-