Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1889 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1889-11-10 / 45. szám

1445 144G kőzik, vagy az, hogy az a képzés szakképzés ? Ha azt érti a javaslat, hogy hiszen szakszerű a képzés, csak hogy igen gyarló nyomorult morzsa az, a mit a theologus Enyeden kap — kell hogy értse alatta; akkor megjegyzem, hogy ezelőtt 15 évvel sokszor emlegették az úgynevezett akadémiai szinvonalat, s akkor részletesen ki volt fejtve, hogy az miben áll. Sok napi többszörös tanácskozás után az akkori bizottság meg is készítette akkori tervét egy oly színvonalon álló fakultásnak és az teljesen be is lett rendezve. S mikor 1882-ben a konvent közös bizottságot küldött ki egy javaslat kidolgozására, mely szerint theologiáinkat egyformán rendezzük: azon javaslat, melyet a convent elfogadott, körülbelül csaknem szorul szóra ugyanaz, mely Enyeden tényleg már akkor meg volt valósítva. Ugy, hogy a törvény behozatala előtt nálunk a kivánt színvonal már meg volt. Vagy tán azt kívánja sejtetni, hogy a tanár csak nyomorult morzsákat ad? Engedjenek meg egyet, a mire a kegyelet kényszerít ! Még nem telt egy év azóta, hogy eltemettük Keresztes Józsefet. Kérdezzenek meg széles Magyarországon bárkit, a ki a dologhoz ért, én úgy gondolom, hogy mindenki egyhangúlag el fogja ismerni, hogy az, mit ifjaink Keresztes Józseftől, a tudományból nyertek, nem nyomorult morzsa volt. Magamról nem szólok, de még is az a két kötet, melyeket kezükbe adtam, szintén jó darab morzsa ! Legalább ők nem egy nap tudják megemészteni ! Elhiszem, hogy nem arról szóltak, hanem arról, hogy a papot ne szaktudományilag képezzék. De ha erről van szó, akkor aztán dacára, hogy a papképzésre nézve nem az a fő, hogy Kolozsvár vagy Enyed, akkor én fontosnak tudom, hogy a theologia Kolozsvártt ne legyen. Mert prot. világban még nem gondolták azt, hogy a papot egyéb által kellene képezni az ő elhivatására, mint az ő szaktudománya által. Igen természetes az a kérdés, hogy hogy képezzük a papot, attól függ, hogy mit kívánunk a paptól? Ez fontos kérdés, melynek behatóbb tárgyalásába én itt bocsátkozni nem akarok. Méltóztatnak tudni, a prot. lelkésznek valódi saját neve az, a mit a latin kifejez: «verbi divini minister», vagy «praedicator» névvel, mit minden ország a maga nyelvére fordít le, s mit mi is igehirdetőnek mondunk. Isten igéjét, az eredeti tiszta keresztyén vallást, krisztusi egyszerűségében és magasztosságában kell a papnak hirdetnie, s a hívek lelkébe átültetnie. A ki ezt teljesíti, én azt hiszem, ha tán sok egyébben járatlan is, ha tán a világi chic dolgában nem állja is meg mindenütt a parkéten a helyét — az a pap még is méltán mondhatja magát a Krisztus szolgájának, méltóbban, mint a ki minden egyebet teljesít, de ez egyben hátra van. Hogy Isten igéjét hirdethesse és alkalmazhassa a mai kor viszonyai szerint, oda sok theologiai szakismeret kell. Isten igéjét megismerni, kikutatni, megérteni a bibliából kell első sorban, és már csak ezt megérteni, belőle a valódit kiismerni is oly feladat, hogy annak buzgó teljesítése és végzése mellett ereje és ideje nem lehet még egyéb tudományokba is belekóstolgatni 1 Nem akarom hosszasabban folytatni, csupán arra kell reflektálnom, a mit a főt. püspök úr különös nyomatékkal hozott fel, hogy t. i. igen nagy baj az, hogy míg a görög. kath. egyháznak számos papja tanárságra készül, addig a mieink attól el vannak zárva. Tiszt, közgyűlés! Bátor vagyok azt kérdezni, hogy azon egyháznak a papsága-e az, mely egyetemre küldetik, hogy ott tanárrá képezze magát. Én úgy tudom, hogy nem a papsága, hanem a szerzetesei, a tanító szerzetek tagjai. Már pedig igen jól tudjuk, hogy a világi hatholikus pap és a szerzetes között nemcsak különbség, hanem sokszor ellentét is van. A katholikusoknál vannak gymnasiumok, hol tanár csak szerzetes lehet s azért jönnek az egyetemre a szerzetesek, hogy tanárok lehessenek. S ezeket sem képezik ugyanazon idő alatt papokká és tanárokká. A papi tanulmányokat elvégzik előbb. És ez megtörténhetik nálunk is, hiszen jelenleg is van az egyetemen oly ifjú, ki a theologia elvégzése után végzi hamarább és jobban a tanári tanfolyamot, mint ha egyenesen érettségi bizonyítványnyal ment volna oda. De soha még nem hallottam, hogy valahol lehetségesnek tartották volna, hogy valaki két külön és meglehetős nehéz pályára egyszerre készüljön, mert a ki ezt felteszi, az vagy a tanári vagy a papi készületet veszi igen könnyűnek! Ez benne van a javaslatban, mert a theologia ide költöztetése egyrészt azzal van ajánlva, hogy ha a theologusok heti hét órát járnak az egyetemre, akkor nekik meg lesz engedve, hogy egy évi külön hallgatás után tanári vizsgát tegyenek. Tehát a 4 évi theologiai tanfolyam alatt tanárságra is készüljenek. Hogy a célzat ez, az bizonyos. És ha ezt kivihetnők is, akkor is én azt hiszem, hogy szükségképen be fogna következni az a helyzet, hogy elmondhatnók az eredményre azt az Ítéletet, a mit Krisztus mondott volt: «Senki sem szolgálhat egyszerre két úrnak, mert vagy az egyiket szereti a másikat gyűlöli, vagy az egyikhez ragaszkodik a másikat el hagyjam. Tiszt, egyházkerületi közgyűlés ! A legfontosabbakat, melyeket szigorúan a papképzés szempontjából mondani akartam felemlítettem; magamat sem akarom hosszasabban fárasztani, a közgyűlést sem. En nem tartozom azok közé, a kik higyjék, hogy csak nekik van igazuk. Megszoktam, hogy midőn ellenkező irányt látok a tudományban, mindig szeretek abban valami igazat találni. Hasonlóan a praktikus életben is mindig meg tudtam találni az ellenvéleménynek is bizonyos jogosultságát. Én kerestem és találtam most is. Megtaláltam benne azt az eszmét, mely fiatal koromban nekem is kedves eszmém volt, hogy a theologiának igazi helye a legmagasabb műveltséget tekintve az egyetemen van, de úgy a mint van Németországon, hol a kettő valóságos szerves egész. Az összes külföldi prot. felfogás szerint az egyetem theologia nélkül csonka, a theologia nem teljes egyetem nélkül, mert a kettő szerves egység. Tiszt, közgyűlés! Volt nekünk egy nagylelkű cultusminiszterünk, ki ez irányban törvényjavaslatot is készíttetett, de a kik figyelemmel kisérték az ügyet, és én azok közé tartozom, mivel a javaslat tárgyalásában élénk részt vettem, átláthatták, hogy nálunk az jelenleg non est tempore. De azon eszme nálunk is realisálható lesz, s akkor a püspök úr szándéka valósítható lesz az eszmének megfelelő alakban. De azon alakjában, a hogy most előttünk áll, erős meggyőződésem szerint, nem megfelelő az eszmének, szinte mondhatnám megtagadása annak. És senki se mondja nekem, hogy ha nem is az, de legalább kezdete annak. Nem, tisztelt közgyűlés, a mi tagadása az eszmének, a mi nem jó, sőt a szakképzés szempontjából rosz: az nem visz közelebb azon eszméhez, az akadályozza annak megvalósítását. Ezért nem fogadom el az igazgató tanács javaslatát, hanem csatlakozom a Zeyk József indítványához.