Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1889 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1889-11-10 / 45. szám

h.-lelkész és gondnok aláírása hiányzott, sót a jelenvolt helyettes lelkész úr kijelentette, hogy ez a presbyteriumban nem tárgyaltatott s neki arról csak most, a felolvasás alkalmával lett tudomása s így ez, mint a törvényes formákat nélkülöző, a polgárdi-i presbyterium kérvényeként nem volt tekinthető : érdemleges tárgyalás nélkül visszaadatott. Ezzel a gyűlés bezáratott, még csak arra kérvén esperes úr a segédtanítókat igénylő és mégis nélkülöző egyházakat, hogy mivel úgy áll a dolog, miszerint addig, a míg három még hiányzott segédtanítót keresett az egyes képezdéknél az egyházmegyebeli egyházak számára, öt másik meg eltávozott egyházmegyénkből s így a betöltetlen segédtanítói állomás most már nyolc : ő nála segédtanítóért ne zörgessenek, mert szükségeiken, a legnagyobb jóakarat mellett sem segíthet. Az aratásra való gabona sok; az arató pedig kevés. Érdemes e dolog felett egy kissé gondolkodni. 1889. október 31. Mementó mori. Dr. Kovács Ödön beszéde. A theologiai akadémia Kolozsvárra helyezése ellen az erdélyi egyházkerületi gyűlésen. Előre bocsátva annak indokolását, az elhalasztás helyett miért pártolja a napirendről való levételt, így folytatja beszédét : «M. t. közgyűlés ! Ez a dolog nyilvánosan tárgyaltatik a sajtóban, tárgyaltatik oly hangon, sőt fájdalom magában a bizottság javaslatában is, mely abban, ki komolyan foglalkozik vele, sőt közvetlenül érdekelve van általa, igen-igen keserű és ellentétes érzelmeket ébreszthet fel. Már pedig az a theologiai ifjúság nagyon kell, hogy érdeklődjék e kérdések iránt, s mikor látja, hogy azt állítják, hogy az ő kiképeztetésük által csak egy satnya, nyomorék pap lehet, hogy az teljesen elhibázott, s midőn fényes, de hamis ígéretek tétetnek azon esetre, ha máshelyt lenne : hogy mit fog az az ifjúság érezni és csinálni, nem tudom ; de hogy az ő beléletére s azon törekvésére, hogy magát a papi hivatalra kiképezze, üdvös nem lesz, az bizonyos. Méltóztassék meggondolni, hogy mi lesz magával ' az intézettel, ha ügye sokáig függőben hagyatik, s mutatkozó hiányai kiegészítve nincsenek: hiszen ez ügy részben abból került szó alá, hogy betöltetlen az ötödik tanszék, s azóta fájdal om megürült már a negyedik is. Ezek ugyan be vannak töltve ideiglenesen, de azt hiszem, ily állapotot hosszasan fenntartani nem jó. Ezzel kapcsolatban még csak azt említem fel, hogyha a javaslat esetleg elfogadtatnék, addig míg az éxequáltatik, az enyedi theologiai intézet alig tudna némi életet kifejteni, legfölebb tengődnék, mint a haldokló. Ámde azt sem tudom, hogyha ide költöztetik, az egyházkerületnek nem mondom többsége, de igen nagy részének ekkora ellenszenve mellett: nem tudom elképzelni, hogyan jutna virágzásra azon intézet; mikor főt. püspök úr is elismeri, hogy itt uj intézetet, annyi kapcsolattal felállítani, még akkor is rendkívül sok nehézséggel járna, ha közös akarattal, általános áldozatkészséggel járulnánk is felállításához. Mindezen megfontolások arra vittek, hogy mindenféle elhalasztási gondolattal felhagyjak, és kérjem a tisztelt közgyűlést, hogy ezt a kérdést valahára oldja meg úgy, hogy továbbra egyházunk és közéletünk csöndjét s a papképzés szerves berendezését ne zavarja. Ezenkívül kötelezve érzem magam szólani, mint theologiai tanár, kinek az egyházkerület által rámruházott kötelességem életemet a lelkész-képzésnek szentelni. Hogy ezt mily sikerrel teszem, azt nem tudom, Ítéljék meg mások, de tán annyit én is elmondhatok lelkiismeretem megnyugtatására, hogy hivatásomhoz hű voltam. Én a 21-es bizottságban is mondtam s itt is mondom, hogy az egész kérdés egyik legkárosabb és szerencsétlenebb tulajdonsága az, hogy első sorban mindig azt kérdezzük: Kolozsvár-e vagy Enyed ? mintha vagy csak Kolozsvártt, vagy csak Ényeden lehetne jó papot képezni. Ezelőtt 15 évvel is az izgatottságnak fő oka a kérdésnek ilyszerű feltevése volt. Példák vannak arra, tehát nem kell bizonyítani, hogy kis városokban hatalmasan virágzó papképző intézetek voltak és vannak. Az egész 19—ik században uralkodott az összes prot. világ theol. tudománya felett az Enyednél kisebb Tübingának theologiai iránya, míg Berlinben, a hires nagy egyetemen, 1830 óta. Anglia sohasem vitte nagy intézeteit nagyvárosba, hanem mindig kisebb helyekre. Ha a dolog már így áll, akkor egy tanintézet felállítása tervénél az én nézetem szerint, mégis első és főfontosságú, bármely más felett kimagasló kérdés az, hogy milyen legyen az intézet szellemi berendezése? specialiter most, mikor arról van szó, hogy a meglevő rosz helyett ujat és jobbat akarnak csinálni, első sorban azt kell kérdeznünk, hogy mik a hiányai a meglevőnek és mi által fog jobb és különb lenni az uj ? Én erre vonatkozólag a bizottság javaslatából további felvilágosítást kapni nem tudtam, mert az egésznek nincs az a kinézése, hogy oly tanintézet felállításáról szól, mely minden más létezőtől különbözik ; mert oly kapcsolatai lesznek, milyeneket eddig soha sem láttunk, tanárképzővel, egyetemmel és még egy gymnáziummal. A felállítandó intézet leendő minőségét megbírálni e miatt nem tudom. Hanem vannak más mozzanatok, melyek folytán különösen az kisértetik meg indokoltatni, hogy az intézet jobb Kolozsvártt mint Enyeden. Ennélfogva ehhez hozzászólhatok. Jelenleg az emellett felhozott indokok közül csak kettőre szorítkozom. Egyik első és fontos indok, melyre különös súlyt fektet a javaslat az, hogy a püspök felügyelője lévén az intézetnek, ott kell, hogy legyen az intézet, a hol a püspök lakik. Megvallom némileg aggodalommal szólok e kérdéshez, mert hisz tisztában vagyok azzal, a mit mondani akarok, de mint gyakorlatlan szónok, félek attól, nehogy szavaim félreértessenek. Hogy ezt megelőzzem, bátor vagyok előre bocsátani valamit a múltból. Mikor én ezelőtt szinte 2r évvel Enyedre mentem theologiai tanárnak, akkor a theologia intézet és a püspök közt semmi összeköttetés nem volt. Először az 187i-iki zsinat és az azutáni consistorium határozata által lett némi viszony megállapítva. Bátor vagyok annyit jelezni, hogy a kezdeményező, az indítványozó s az indítvány kidolgozója én voltam, hogy a theologika akadémia és a püspök közt bár annyi kapcsolat legyen, hogy utóbbi a vizsgákra, főleg a papi vizsgákra eljárjon. Ez indítvány elfogadásával megkezdetett az intézet és püspök közötti szerves kapcsolat létesítése. Mi tanárok tért engedünk minél közelebbi összeköttetésekre. Törvénybe, ha jól tudom, először 1885-ben foglaltatott, akkor mondatott ki, hogy a theologika akadémiának főfelügyelője a püspök. Én kimondom, s azt hiszem a főt. püspök úr is megtart engem abban, hogy mi mindnyájan s én magam is e felügyeleti jogot nemcsak tiszteletben tartottuk, hanem úgy tekintettük, mint a mely az intézetnek mindig állandó hasznára lehet és volt is.