Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1889 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1889-11-10 / 45. szám

alig van benne valami csekély alkalmiság, csak felzaklatja a kedélyt, de kevés megnyugtatást, békességet ad. Könnyű, világos elmélkedés, kerekded, egységes beszéd az áldozó-csütörtöki (XIII.). Legszebb részlete a megkapó bevezetés, melyhez Kanlbach «Jeruzsálem pusztulása)) adta az anyagot. A XlV-et és XV-et kár hogy nem a pünkösti lélek inspirálta; különösen ez utóbbi inkább tanári katbedrára, mint templomi szószékre való. Bölcsészet ez és nem evangelium! Igen népszerű, gyakorlati irányú morális beszéd a XVI. Egészen a közönséges prédikációk színvonalán áll a XVII. elég jó tárgyalásával, de a melyből hiányzik minden magasabb szárnyalás. Az alkalmi beszédek közül mindkettő egyaránt értékes, tartalmas, szép prédikáció. A kettőnek egymással való összehasonlítása azonban minden esetre a II-iknak javára fog kiütni. Ez a szerzőnek erőteljes, egyéni meggyőződésből fakadt hitvallása s az egész beszéd a modern világnézletnek és theologiai felfogásnak egészséges szülötte. Tárgyalásával magas vallásbölcsészeti légkörben mozog, a nélkül, hogy csak egy pillanatra is megszűnnék szónok lenni s úgy látszik e beszéd ama «Sturm und Drang» Periódus hatása alatt született, a mikor szerző is a Protestáns Egyletben buzgólkodott. Ez itt az ő hitvallása, itt van vallásos egyénisége is legjobban kifejezve s azért mintegy lerí róla, mikor későbbi s különösen ujabb keletű beszédeiben kezd át-átcsapni a metaphysikai orthodoxia tőle idegen regiójába. Amabban önmaga is át tudott melegedni, sőt tudott érte hevülni is, s ezért hatása is maradandóbb volt; itt azonban őszintén lelkesedni nem tud s minden szónoki forma dacára is legfeljebb gyönyörködtet, de egyáltalában nem hevít. A lélek nem tűr magán erőszakot! Ez előttünk levő gyűjteménynek is legszebb alkotásai jóformán mind ama korszakból valók. Az az ő igazi eleme s oda kell térnie, ha megint egészen egyénit akar alkotni és újra önmagát akarja kifejezésre juttatni. A művet a megérdemlett bővebb tanulmányozásra szívesen ajánljuk olvasóink becses figvelmébe. Kenessey Béla. BELFOLD. A mezőföldi egyházmegye közgyűlése. A mezőföldi egyházmegye folyó évi október hó 30-án, Székes-Fehérvárott rendkívüli közgyűlést tartott Szűcs János, esperes és az egyházmegyei gondnok úrnak, másnemű halaszthatatlan, hivatalos teendői miatt távollétében, Mészöly Gyula, világi tanácsbiró elnöklete alatt. A gyűlés összehívását a dunántúli egyházkerületnek Léván hozott több határozatának felolvasása és az ezek folytán szükségesekké válandott intézkedések megtétele kivánta. Tárgyai voltak: 1. A világi elnök helyettesítése jelen gyűlés folyamára. 2. Kerületi határozatok felolvasása; és pedig a tatai egyházmegye közigazgatási delegáltatását elrendelő, majd a delegationalis költségeket a mezőföldi egyházmegye közpénztárára rovó határozatokat hatályon kívül helyező határozatok olvastattak fel első sorban. Mind a kettő egyszerűen tudomásul vétetett, noha egyik egyházi tanácsbiró által az előbbi határozat azon része ellen, mely szerint a most megszüntetett delegatio kiküldése „törvényszerű" eljárásnak neveztetik, kifogás emeltetett s ennek a jegyzőkönyvben is kifejezést kivánt adni. Mivel azonban ez iránt már az egyházmegye, áprilisi rendkívüli gyűlésében nyilatkozott, s mivel ennek semmi reális eredménye nem lenne; annak dacára, hogy a gyűlés tagjai az illető tanácsbiróval a dolog érdemére nézve egy véleményben voltak; a kifogás jegyzőkönyvbe vezetését mellőzendőnek tartotta a közgyűlés. 3. Esperes úr felkéretett a polgárdi-i lelkészi állomásnak pályázat utján betöltésére ; előbb azonban, miután a polgárdi-i lelkészt elmozdító érdemleges Ítéletek, az egyházi törvények 287. §-ának következő rendelkezése dacára : «A biróságok az általuk hozott érdemleges Ítéleteket, az illető egyház- vagy iskolai hatóságoknak megküldeni tartoznak" a mezőföldi egyházmegyéhez megküldve nem lettek, arra is felkéretett, hogy az érdemleges Ítéletek megküldését szorgalmazza és várja be. Láttunk ugyan egy konventi „végzés"-1, de miután ez a dolog meritumára nem tartozott, ezt érdemlegesnek, és Ítéletnek nem tekinthettük. 4. Az egyházmegye tanácsbiráinak számát egyházi és világi részről egygyel-egygyel szaporítani már a mult gyűlésen elhatároztatván, s e határozat a kerületi gyűlés által is helybehagyatván: a foganatosítással az egyházmegyei elnökség megbízatott; a szavazatbontó bizottság tagjaiul kineveztettek: esperes úr elnöklete alatt Medgyasszay Vince és Mészöly Gyula tanácsbirók. 5. A berhidai és kiskovácsi-i egyházak társulási ügyében eljáró küldöttség jelentése felolvastatván, mivel az iílető egyházak részéről a közösen tartandó lelkész fizetésére oly csekély ajánlatok tétettek, hogy a mostani egyenkénti lelkészi javadalmak is túlhaladják a közös lelkész részére felajánlott jövedelmet, s mivel ezenkívül a Berhidán lakandott közös, rendes lelkésznek a felajánlott csekély fizetésből, még egy Kis-Kovácsiban lakandó segédlelkészt is kellett volna — kívánságuk szerint — tartania, s mivel kijelentették, hogy ajánlatuk s kívánságuk el nem fogadása esetén az előbbi állapotot kívánják fenntartani: a társítás nem volt keresztülvihető s így a most — választás folytán — megüresedő kiskovácsi-i lelkészállomásra a pályázat kihirdetése elrendeltetett. 6. A közalapból tőkesegélyért folyamodó egyházak: Simontornya 2000 forint, Sz.-Fehérvár 3000 frt, Mező-Komárom 3500 forint erejeig azon kijelentéssel ajánltatnak, hogy az egyházmegyének nincs olyan tőkéje, melyet e célra felajánlhatna. 7. Felolvastatott a lepsényi egyház presbytei iumának indítványa, mely szerint a folyó évi julius hóban tartott egyházmegyei rendes közgyűlés azon határozata, melyben a gyűlésen megjelenő lelkészek és világi képviselők részére, az egyházmegyei pénztárból kifizetendő napidíj állapíttatik meg, hatályon kívül helyeztessék. Az egyházmegyei gyűlés az indítványt mint ilyet, mivel a lepsényi presbyterium, mint ilyen az egyházmegyei közgyűlésnek nem alkotó tagja, el nem fogadván, hanem a nevezett bresbyterium kérvényének minősítvén, annak érdemleges tárgyalását a jövő évi rendes közgyűlésre halasztotta. 8. A polgárdi-i egyház több tagja, a mint magukat nevezték, ((megválasztott presbyterei» az iránt folyamodtak a közgyűléshez, hogy a lelkészi díjlevél szállíttassék le; és pedig az eddig a lelkész használatában levő egyházi szőllőnek az egyház haszonélvezetébe bocsátását és minden közmunkának — egy egész teleknek minden munkájával kötelesek — minden kárpótlás nélkül, teljes eltörlését kívánták. Mivel a kérvényről a