Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1889 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1889-11-03 / 44. szám

ennek terhét édes örömmel hordozom ; ha van ebben bármi jó, igaz, ha ennek szolgálatára valamit tehetek, magamat boldognak vallom és abban a mély meggyőződésben vagyok, hogy midőn ezen eszmének szolgálok és velem együtt anyaszentegyházamnak hozzám hasonló egyszerű munkásai szolgálnak, hát mi az erdélyi magyar ref. papság szent érdekeinek, hát mi még a mi anyaszentegyházunk nagyfontosságú érdekeinek parányi erőnk szerint szolgálunk,)) Öt perc szünet után beszéde következő részében részletesen fejtegeti a tanárképzést, hangsúlyozva a tanárképzésnek vallásos irányba való kipótlásának szükségességét. Azután így folytatja: «Főt. közgyűlés ! Szívembe nyilallik, valahányszor arra gondolok, hogy a mi anyaszentegyházunk semmi figyelmet, annyival kevésbé segedelmet arra nem fordít, hogy azok, a kiket majdan elhivandó lesz collegiumaink szolgálatában, kiképeztetésük rendjén megfelelni, az anyaszentegyháznak kebelén éljenek és annak eszméjével táplálkozzanak, másfelől szegénységükben, az anyaszentegyházunk által annak parányi tehetségei szerint istápoltassanak. (Ugy van). Más vallásos társulatok épen ezt cselekszik nagy erővel. Más erdélyi vallásfelekezetek a tanárképzést nem bocsátják ki szárnyaik alól, védelmük alatt marad az illető vallásfelekezetnek segedelmével, stipendiumaival, mindenféle segédeszközeivel ellátva, nyerve benlakást, ellátást biztosítva a maga ifjainak. Ma a kolozsvári egyetem mellett fennálló tanárképzőben 39 római katkolikus és görög katholikus papjelölt ifjú az illető anyaszentegyház stipendiumaival, annak convictusában nyer benlakást, de az az anyaszentegyház teljességgel nem félti, hogy ifjait itt az egyetem kebelében képtelenekké lehetnek, azért mert itt egy állami intézet kebelében nyerik az oktatást, azért mert itt egy kolozsvári társadalom kebelében élnek. A mi anyaszentegyházunk, nézetem szerint, ezen létezhetési és legvitalisabb érdekeit érintő szükségre nem fordít gondot. Szükségesnek itélem s itélik igen sokan, hogy e tekintetben is azon nagy kedvezményt, melyet az erdélyi részek számára az állam nyújt, midőn székhelyéül Magyarországon a második tudományos egyetemnek fővárosát jelölte ki, ezen kedvezményt saját vallásos érdekeinek, egyházunk szolgálatára hivatott férfiaknak lehető teljes kiképzésére, kivált a papi pályára lépő ifjak kiképzésének javára — anyaszentegyházunknak értékesítsük. Lehet, főt. közgyűlés minden kérdés felett napirendre térni, levenni a napi rendről igen könnyen, ide egy-két szavazattöbbség mindig elég. De ugy vélem, hogy ennek az anyaszentegyháznak, melynek oly dicső nagy múltja van, melynek missziója ma is e hazarészben a legelsők közé tartozik, minden missziók közt, melyet mások teljesítenek ; a mely anyaszentegyház ma is hivatva van — hogy a legnagyobb küzdelmek árán őrállója legyen nemcsak a mi vallásos érdekeinknek, hanem hazafias küzdelmeinknek is : ugy vélem, hogy a mi anyaszentegyházunknak ezen kérdések felett napirendre térni nem áll, nem lehet érdekében. Teljességgel nem állítom akár én, akár a kerület kiküldött bizottsága, hogy e nagyfontosságú kérdés megoldására egy minden tekinteteket, érdekeket, lehető kívánságokat kielégítő és minden aggályokat eloszlató javaslatot terjesztett volna ide be •— gyenge és fogyatékos az, mint minden emberi mű. De ugy vélem, hogy azon érdekek, eszmék, törekvések, melyek ezen törekvések sphaerájában, ha nem is a kivihetőség gyakorlati köntösében jelennek meg az anyaszentegyház szine előtt, de mégis oly magas érdekeket érintők, anyaszentegyházunk vallásos és kulturális küldetésének olyan nagy mezejét ölelik fel, hogy azokat az anyaszentegyház fentartására, fejlesztésére, tökéletesedés utján való előhaladására hivatott férfiaknak egy ilyen méltóságos testülete a nélkül, hogy a múlthoz — nem akarok kemény szót használni — tán nem eléggé hűnek bizonyulni nem fogna, nézetem szerint nem szabad, nem lehet. Az a mit többen említettek, hogy a fedezetnek, ezen intézet felállítása szükségletének fedezete egyes tételei nem bírnak kellő reálitással, egyrésze tán igen magas összeget vesz fel, bizonyos, bár ideiglenes jelleggel is a Bethlen főtanodának segélyét kéri, mindezek oly momentumok, melyek kétségkívül az anyaszentegyház figyelmére, elbírálására felette méltók. Mondhatom, hogy van képzeleti összeg felvéve, ilyennel jelzi magamagát a tétel, a mely ezen a cimen «államsegély hozzájárulás)) kontempláltatik. — Ily körülmények között, mindenek felett az egyház érdekében állónak tartanám, hogy egy akarattal annak keresztül vitelére hassunk, hogy a jövedelmeknek uj forrásai hozassanak létre, melyek állandóan egyházunk beléletének, vitális érdekeinek anyagi támogatasára szolgáljanak, (Igaz !) de ha az egyháznak e legfőbb testülete nem tűzi ki magának határozottan azon célt, hogy annak folytán mindazon lépések, melyek szükségesek a kivitelre, az egyház összes erejének segítségével a megvalósítás munkája az egyház egyetemének nevében legyen elkezdhető: akkor egy lépést sem tudunk tenni, (Igaz!) Jelzem, hogy oly forrás is van felvéve, melyre nézve aggály merült fel s nem vitatom, tán egészen alapos, hogy a Bethlen főtanodára nézve túlterhelő. Gr. Bethlen Gézának, kinek e tekintetben biztos, teljes tájékozottsága van, valamint a kollégium másik érdemes főgondnokának nyilatkozataiból, valamint azon adatokból, melyek a kollégium anyagi erejére nézve rendelkezésemre állanak, s azon szükségleti kimutatásokból, melyek í ők épen az alma materré lenni hivatott gymnasium tökéletesítésének a cimén kell, hogy igénybe vétessenek, lehet, hogy az aggály igen alapos. Ez nem lehetetlen, miután a mélt. elöljáróság nekünk a feltett kérdésekre nem vala kegyes részletesen felelni. A tekintetben tehát kellő tájékozottsággal nem bírtunk, ez oly kérdés, mely további discussio utján lehetőleg oly megoldásnak lehet tárgya, mely az enyedi collegium vagyonára, szükségeire kellő tekintettel lesz. Csak egyet mondok még, hogy nagy mértékben fájdalmasan hat rám azon heves izgalom, melyet a napirenden levő ügy felidézett, tn, mint az egyház szolgája, kötelességemnek tartom a felett ítélni. Hogy helyesen cselekedtem-e, hogy helyes-e azon cél, mely felé törekszem, ez az Ítélethozatal az Istené és az egyházé. (Éljenzés.) IRODALOM. ** Ünnepi és alkalmi prédikációk. Irta Papp Károly budapesti ref. lelkész. A 158 lapra terjedő kötet 17 ünnepi és két alkalmi beszédet tartalmaz. Az ünnepi beszédek az egyházi évkör szerint vannak csoportosítva; az alkalmiak közül pedig az egyik lelkészválasztáskor, a másik hivatal foglaláskor mondatott. A kiváló egyház szónok e beszédgyüjteményét a legközelebb már szerencsénk lesz részletesebben is ismertetni s addig még csak annyit említünk meg, hogy a mű szerző saját kiadásában jelent meg s ára 1 frt 40 kr.