Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1889 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1889-11-03 / 44. szám
dot, a legtisztább jellemet és erkölcsöt s mindezt jogosan, adják meg nekünk ezeknek alapját, a tisztességes díjazást, mert míg ez egyfelől a tanítás sikerességének is alapfeltétele, addig másfelől a tanári osztály külső tekintélyének is nélkülözhetlen kelléke. (Vége köv.) Kiss József. TÁRCA. A révkomáromi ev. ref. egyház múltja. (Folytatás és vége.) Fel kell itt azt is említenünk, hogy az 1674-ben Pozsonyba idézett lelkészek közül húszat 1674-ik május havában a révkomáromi vár börtöneibe szállí'oltak. A húszból 19 evangelikus és egy református volt. A révkomáromi révhez jutván, Drahosóczi András várkapitány átveszi őket s mindnyáját a várba kísértetvén egy sötét és büdös tömlöcbe, a török hadi foglyok közé rekesztette, élelmükre naponként három krajcárt adván. Harmad nap múlva 17 evang. lelkész, a sok fájdalmat, szenvedést tovább nem hordozhatván : hitétől elszakadt. Köpeczi Balázs református lelkészt pedig, a ki buzdította szenvedő társait a hitükben való megmaradásra: vasba vereték és egyedül tárták öt hónap: g e tömlöcben. Majd mind hármójukkal — Szedéni István dörgicsei zalavármegyei, Bugányi Miklós sajó-gömöri ág. hitv. ev. és Köpeczi B. szkárosi reform, lelkészszel Gömörvármegyéből — sáncot ásatnak, követ, földet hordatnak, utcákat sepretnek stb. naponként megveretnek. A révkomáromi istenfélő protestánsok a mi eledelt küldözgetnek nékik, nem adják kezeikre, a kegyetlen Drahosóczi naponként magához hivatja őket és esküszik a boldogságos szűz Máriá a, s minden szentekre, hogy mind Révkomáromban rothadmk el, ha át nem térnek a római katholika hitre; mert — úgymond — a király örömestebb elveszti koronáját, mint sem az országban más vallást elszenvedjen. Az ilyen ijesztgetésekre Köpeczi Balázs azt szokta vala felelni : «mi ajánljuk magunkat az Isten kegyelmes gondviselésébel mert Magyai országot is megtekinti Isten ; de akármint legyen is a dolog, mi Istenhez való kegyességünket, hűségünket és a jó lelkiismeretet megtartjuk és ebben a mi ártatlanságunkban a királyra appellálunk, akinek oltalma alatt hűségünket eddig is megtartottuk, ezután is megtartjuk.*3 5 ) Mily fájdalmasan hallhatták mindezt a révkomáromi protestánsok; de más részről mily lélekemelő lehetett a hithősöknek rendíthetlen maguk tartása és az isteni gondviselésbe va'ó boldog hit a szinte üldözött polgárokra nézve ! A révkomáromi kis gymnásium értesűőjében azt olvassuk, 3 0 ) hogy «az i68i-iic évi országgyűlésen szóba hozatott a révkomáromi reformátusok elfoglalt templom ügye is ; de sok kérés és könyörgésre sem kapták vissza templomaikat, egyházi épületeiket és iskoláikat,® melylyel ellenkezően állítjuk, hogy a soproni 1681. évi országgyűlés XXV. törvénycikke reájuk is üdvhozó volt, mert fel van jegyezve, hogy «az említett törvénycikk erejével a révkomáromi reformátusok vallás-gyakorlata vissza állíttatott, prédikátoraik és iskolamestereik visszahelyeztettek; de «az 1683. esztendőben az akkori várparancsnok ismét turbálta a reformátusokat prédikátoraik kiű'.ése által. Az iskolamesterek azonban akkor meghagyattak 35 ) Bod Péter: «Kősziklán épült ház ostroma.* 64. 68. 1. 36 ) Idézett mű. 23. a schólákban és az ének szóval való temetés nékik megengedtetett. »3 T ) Di az ország rendei bármily szigorúan végezték volna is el a révkomáromi protestánsok templomainak, iskoláinak, parochiáinak visszaadását : a jezsuiták által annyira befolyásolt várparancsnokok mindig meg tudták volna akadályozni az országgyűlési végzések végrehajtását. Bizony nagyon szomorú idők voltak ezek, melyekről még a révkomáromi plebánus is azt jegyezte fel az 1675. évről: (ágén sok rövidséget szenvedtek a révkomáromi polgárok a szent királyoktól nyert jogaikban. Ennek főbb okai pedig a magyar tisztviselők voltak, kik merő hizelgésböl megsemmisítenék ha tehetnék még saját nemzetüket is.» így azután a főcélt, melyért a jezsuiták Révkomáromba telepíttettek, csakhamar elérték, mert abban a városban, a hol csak néhány számból állottak a század elején a római katholikusok «már 1680-ban 316 tisztán római katholikusok által lakott házat számláltak össze. »8 's ) A templomaik, iskoláik, parochiáik és lelkészeiktől megfosztott, a Spankau és Iloftkirchen által vérig sértett révkomáromi reformátusok még alázatos kérelmeiklel is csak akkor mertek Lipót trónja elé járulni, midőn az maga és gonosz szivű sugalmazói a Thököly győze'meitől megszeppenve az üldözött protestánsok iránt némi engedékenységet mutattak. Midőn Karamusztafa és Thököly 1683-ban győzelmesen vonultak Bécs alá és Lipót vezéreinek kezeiben a magyarországi várak közül már csak Révkomárom és Győr volt: reménykedtek az elnyomott révkomáromi protestánsok is, hogy Hoffkirchennek zsarnoki uralma leáldozik s reájuk is felsüt a polgári és vallás-szabadság fényes napja, mivel híven szolgáltak a vár védelmében. De midőn Karamusztafa Bécs alatt megveretett, Thököly pedig párthívei által elhagyatott: a jezsuita fogásból kissé engedékenynek mutatott Lloftkirchen is mutogatni kezdte nagy hatalmát a révkomáromi magyarságon, különösen pedig a protestánsokon, melynek bizonyítására elegendő ha csupán annyit említünk meg, hogy a bécsi győzelem hirére hálaadó isteni tiszteletetek tartását rendelték el, s erőszakkal hajtattak a protestánsok a mise hallgatására, mivel éppen ez évben űzték el — már most harmadszor — lelkészeiket is. Hadd álljon itt erről a következő rendelet: 3 9 ) «Felséges saxoniai herceg és cardinális urunk ő eminentiájának parancsolatja, az elmúlt héten, minden templomokban levő chatedrákban a szerzetesek által publicáltatott, hogy a keresztyénségnek Isten adjon a pogány törökök ellen győzelmet és győztes fegyvert: délután négy órakor, midőn a harangozás hallatik, kiki térdeire esvén, öt miatyánk-ot és ugyananynyi üdvözlégy Máriát mondjon. Mivel pedig ezen idvességes parancsolat ellenére sokakon tapasztaltatott, hogy, nemhogy imádkoznának és térdre esnének, sőt még süvegjüket sem veszik le: arravaló nézve a tekintes nemes statusoktól erősen parancsoltatik, hogy mihelyt délután négy órakor a harangszót minden templomoknál hallják, kiki akárhol legyen is térdre esvén alízatosan imádkozzék, hogy Isten ő szent felsége a pogányságnak fegyverét szégyenítse meg s tegye győzödelmessé a keresztyénséget. Akik ellenben fognak cselekedni, megtapasztaltatván a várból kijövő muskatérosok által, ha jól megveretnek és jól oldalba böködtelnek, maguknak fogják az ilyenek, a mi rajtuk megesett, tulajdonithatni.» Mennyire ellenkezik ez Krisztus szavai-37 ) Tóth Ferencz kézirat gyűjteménye a magyar nemzeti Múzeumban. 38 ) A többször idézett Értesítő 24. 1. 39 ) Szab. kir. Révkomárom város 10. számú jegyzőkönyve. 189. 1.
