Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1889 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1889-10-20 / 42. szám

tételök következett, majd egyenként megáldattak. Az esperesek és főjegyzők megható éneke, továbbá a püs­pök bezáró imája méltóan fejezte be a minden részle­tében felemelő hatású ünnepélyt. Délután mindkét párt látogatott értekezletet tar­tott. A gróf Kuun Géza által összehívott ellenzéki érte­kezleten dr. Kovács Ödön, Bartha Miklós, Szabó Sámuel és mások beszéltek, különféle szempontokból Ítélvén el a 21-es bizottság javaslatát. A másik, népesebb értekez­leten br. Bánffy Dezső elnökölt, ki maga is hosszasab­ban s meggyőzően fejtegette álláspontját. Beszélt Szász Domokos püspök, ki bámulatos erejű érvelésével több­ször elragadta a hallgatóságot. Beszélt Bethlen Géza gr. az enyedi collegium főgondnoka, beszéltek továbbá Gyarmathy Miklós (igen szépen s szellemesen), báró Kemény Domokos, dr. Kolozsváry Sándor (meggyőző erővel), Nagy Sándor sepsi főjegyző és Bod Károly, végül ismételten az elnöklő br. Bánffy Dezső. A jegyzőkönyv hitelesítése után bejelentettek az előző napon megejtett választások eredményei, melyek szerint egyházkerületi főgondnokká mindkét megürült helyre gr. Bethlen Gábor, közügyigazgatóvá Nagy László, szilágyszolnoki esperes, széki egyházmegyei főgond­nokká gr. Wass Béla, kolozsvári egyházmegyei főgond­nokká dr. Kolozsváry Sándor, ugyanazon egyházmegye algondnokaivá dr. Szabó Károly és dr. Hegedűs István választattak meg, részint egyhangúlag, részint szavazat­többséggel. Gr. Bethlen Gábor röviden megköszönte a kerület bizalmát s ígéretet tett kötelességeinek hű teljesítése iránt. Most következett a zárt ülés, mely után abban történt megállapodás : Kovács Sándor hivatalosan kéressék fel, hogy mi­után az alapítvány a kezeléssel megbizott egyházkerület által még eddig nem vonatott el rendeltetése céljától, áll­jon el az egyházkerületre nézve megszégyenítő szán­dákától. A nyilvános ülés első tárgya e határozat kijelen­tése volt. Ezt követte a reggel megejtett választások eredményének kihirdetése. Megválasztatott pedig : a Bal­dácsy-alapítványi bizottság rendes tagságára gr. Bánffy Miklós, választatott továbbá több egyházmegyei és col­legiumi gondnok. Ekkor történt meg Nagy László köz­ügyigazgatónak e minőségben való eskütétele is. Ez aprólékos tárgyak mind nem bírtak érdeket kelteni. Mindenki a 21-es bizottságnak az igazgató-tanács által pártolólag felterjesztett jelentését varta. Végre ez is elérkezett. A javaslat ellen először Zeyk József, az enyedi főiskola főgondnoka emelt szót. Hosszasan, de mindvégig higgadtan fejtegeté, hogy az egyházkerületnek nincs joga a Bethlen-alapítványhoz nyúlni, mert az egységes, meg­oszthatlan, s különben is nélkülözhetlen a jövedelem­nek bármily csekély része is. Ő maga is elismeré, hogy az egyháznak érdekében áll egy theologiai akadémiának Kolozsvárit leendő felállítása, de meggyőződéséül jelenté ki, hogy ennek Enyed sérelme nélkül kell megtörténnie. Végül határozati javaslatot adott be, melynek értelmé­ben a közgyűlés az igazgató-tanács előterjesztése felett napirendre tér s Enyed városának ajánlatát az ötödik theologiai tanár díjazására nézve elfogadja. Ez indítvány ellen s az igazgató-tanács javaslata mellett azonnal felszólalt dr. Kolozsváry Sándor. Hosz­szasan fejtegette, hogy az alapítványok részint csupán célhoz kötötték, részint egyszersmind helyhez kötöttek is. Az előbbiek közé sorozá a Bethlen-alapítványt s ez állítását bizonyítani is megpróbálta. Majd arra tért át, hogy célszerűségi szempontból, az egyházkerület pap­: nevelésének emelése céljából is szükséges az áthelye­zés. Kifejezte azon nézetét, hogy a szóban forgó kérdés nem Enyed és nem Kolozsvár érdeke, hanem anya­szentegyházunk jövőjéé. A nagy szónoki hévvel elmon­dott beszédet zajos tetszés-nvilvánitásokkal kísérték ; párthívei.*) Délután újból kezdődött ülésen először Bod Károly gymn. tanár szólalt fel. Azonban különös theoriájával általános zajt és figyelmetlenséget provokált maga ellen. Indítványában ajánlja, hogy a 21-es bizottság mandá­tuma meghagyatván, oda utasíttassék, hogy az előter­jesztett költségvetés egyes tételeit újra megvitassa s erről a jövő közgyűlésnek jelentést tegyen. Jancsó Lajos lelkész: ha nincs Enyednek fölös­leges pénze, miből vétetik fel onnan a 8500 frt ? Hazánk mai viszonyai között ujabb egyházi adókat behozni, veszedelmes kísérlet volna; mert ez által a kálvinista híveket ama tudatra ébresztenők, hogy ők többet fizet­nek mint pl. a katholikusok, csak azért, mivel reformá­tusok. Csatlakozik Zeyk József indítványához. Gróf Bethlen Bálint: sajnos és szomorú jelenség­nek tartja, hogy a mely kérdést 1875—76-ban a köz­gyűlés egyhangúlag megoldott, most újra fölvetették. Dr. Kolozsváry ellen a fejedelmi alapító-levéllel érvel. A Bethlen Gábor fejedelem alapítványa csak a Bethlen­kollégiumé lehet, a mely nemes hivatásának mindig megfelelt és ezután is megfelel. Az egyházkerületnek Enyedet támogatni, nem pedig megbontani kellene. The­ologiájának kiszakításával szellemi niveauja leszálland, hogy a mostaninak csak karikáturája leend. Pártolja a Zeyk javaslatát. Hasonló szellemben szólt Zeyk Dániel finoman elő­adott csinos beszédében. Erre szólásra Szász Domokos püspök következett, a ki terjedelmes beszédjének az esteledni kezdő gyűlé­sen csak egy részét mondta el, fentartván szolás-jogát a másnapi ülésre; de ezen is 5 percnyi szünet meg­szakításával mondta el. E monumentális beszédet egyik kolozsvári lapban megjelent gyorsíró felvétel után jövő alkalommal közöljük; s arra itt csak annyit jegyzünk meg, hogy még az ellenpárt is mindvégig mély figyelemmel és tisztelettel hallgatta. A negyedik napon megkezdett tárgyalás előtt g>óf Bethlen Gábor újonnan választott egyházkerületi főgond­nok interpellálja az elnököt: van-e tudomása azon undok kortesfogásról, mely még a sok iszapot termő politikai téren sem volna megengedhető. «Saját szememmel lát­tam — mondá — hogy a theologiát Kolozsvárra hozni szándékozó párt numerizált szavazati cédulákat osztoga­tott. (Nagy zaj 1) Méltóztatik-e orvoslatot adni mind­azon meg nem engedett eszközök ellen, melyek a szabad vélemény-nyilvánítást korlátozhatják ?» Elnök válaszában kijelenti, hogy az oly eljárást maga sem tartja helyesnek; de nem ismer oly jogot, mely ily esetben őt valamely iutézkedésre feljogosít­hatná. Gróf Bethlen Géza figyelmezteti az illetőket, a kik cédulákat kaptak, hogy semmisítsék meg és be ne nyújt­sák (Éljenzés!) mert ha csak egy számozott cédulát meglát : soha többé itt meg nem jelen ! (Éljenzés és taps !) Gróf Bánffy Miklós főgondnok : az elnök nem *) Lapmik egyik barátjának keféből vett eme tudósítás itt meg­szakad ; de hogy a gyűlés egész lefo'yásáról értesítsük olvasóinkat. a/,t a s/.okatlan eljárást vagyunk kénytelenek követni, hogy másik tudósí­tónk, Benke István barátunk értesítéséből is'iie tétjük a gyii'és további folyamát. Szerk

Next

/
Thumbnails
Contents