Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1889 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1889-10-13 / 41. szám

hazánk állápotái az 50—60-as években, midőn ifjaink seregesen mentek fegyvert ragadni Itália szabadságáért; s ezt a részt azzal zárja be, hogy : nem halhat meg a nemzet, mely élni akar. Ezért tette, a mit tett Machiavelli. Es báró Kemény Gábor megérte hazája függetlenségét ) Ugyanazon idő tájban a mi fiatal tudósunk Montcsquieu-to\ való tanulmányában a jogfolytonosság elméletének híve gyanánt tűnik fel, s megtámadja és visszautasítja annak a köztársaság, monarchia és kényuralomról szóló fejtegetéseit, kimutatván, hogy Montesquieu nem birta felfogni az emberi szellemi fejlődését stb. íme a magyar tudós, a ki világ-elmékkel mer szembeszállni (E szakasznál a 48-iki törvényeket vonatkoztatja szónok báró K. G.-nál, a ki inkább kezét vágja le, mintsem azokat elvétetni vagy megcsorbíttatni engedje.) Ezután a szónok br. K. G. miniszterségére célozva kifejti, hogy mily híven és tiszta kézzel szolgálta hazáját. A viszonyok változásával pedig önként lemondott világi méltóságáról, s elment Ajnácskőre meghalni! Végül nemcsak mint tudós, önálló gondolkozó, törhetetlen hazafi, hanem mint egyházának buzgó tagja is elévülhetetlen érdemeket szerzett. Midőn a scholastikusoktól azt kérdezték: mi a keresztyénség? azt felelték: az egyház. Mi e kettőt nem téveszthetjük szem elől. A vallás az örök szellem kinyomata. És br. K. G. vallásos volt, nem formaságból, hanem lelki szükségből, erkölcsi kényszerből, emberi méltóságból. Érezte magában az Istent. Ezt a ragyogó hitet oda nem adta volna az egész világért 1 De ő protestáns értelemben volt vallásos : az erkölcsi szabadság volt az ő hite zászlójára felírva... . Nem szeretheti Istent az, a ki önmagát megveti ; a ki a szabadságnak nem barátja.... Báró K. G. 15 évvel ezelőtt vette át a főgondnokságban elődjének örökségét. E minőségében nem nézte az egyest, hanem az összest; nem a részt, hanem az egészet. Élő hite, példaadása által hálára kötelezte egész anyaszentegyházunkat. A tenger sziklái összetörhetnek ; de azért a tenger egész és fenséges marad. . . . Anyaszentegyházunknak élni kell és élni fog ; mert a mely szellem lebegett ama vizek felett: az a szellem őrködik és él továbbra is az egyházban és mibennünk. ... Legyen áldott a szeretet Istene, a ki mindig adott oly férfiakat, a kiknek neve, emléke kegyeletül, a kiknek példaadása lelkesítőleg hatott és fog hatni mi reánk 1 S ha Isten velünk, ki ellenünk ? ... Közli : Benke István, ev. ref. gymn. tanár. GYAKORLATI LELKÉSZET. A beregi egyházmegyéből. A tóháti lelkészi kör. Egyházmegyénkben eddigelé két lelkészi kör alakult, u. m. régibb kelettel „a borzsapartiu

majd ezután az 1888-ik évben «a nagybégányi» cím alatt; ez alkalommal már egy harmadiknak fennállásáról és működéséről is tudósíthatom e becses lapok tisztelt olvasó közönségét. Teszem ezt annál nagyobb készséggel és igaz lélekbeli örömmel, mivel részemről úgy vagyok meggyőződve, hogy a lelkipásztori egyesületek, neveztessenek azok «körök»-nek, vagy «értekezletek»-nek, úgy az egyházias élet, mint a lelkészi kar szellemi és anyagi érdekeinek tisztázására kétségbevonhatlanul jótékony befolyást kell, hogy gyakoroljanak. Hogy mi itt e vidéken, már eddigelé, «tóháti lelkészi kör» elnevezés alatt mintegy 18-an társakoztunk, az a bátyai lelkész Bary Sándor atyánkfia érdeméül irható fel, mert ő volt az, ki az egyesülés eszméjét megpendíté, ki egy nyilt felhívást bocsátott ki lelkipásztor társai között, megkérdezvén tőlük, vájjon nem érzik-e annak szükségét, hogy mások tanúságos példáján okulva, az itt egy bokorban levő ur szolgái is tartanának összejöveteleket, megbeszélnék nem az őket közelről érdeklő helyi ügyeket, hanem foglalkoznának az egyetemes protestáns egyház kebelében felmerülő eseményekkel s azokra nézve közösen megállapított irányelveket követnének stb. szóval nem hajlandók-e egyesített erővel oda hatni, hogy az általános vallásos és erkölcsi élet a Krisztus evangyeliumának alapján tisztaságban tovább fejleszlessék, e mellett az összehordott fillérek felhasználásával az önművelődés eszközei nagyobb mérvben szereztessenek be, s álljanak egyikünk és másikunk rendelkezésére inkább, mintha egyen-egyen külön-külön magunkra állunk. A nagy lelkedéssel irott felhívó szózat nem hangzott el a pusztába, bizonysága ennek az, hogy a kikhez eljutott, azoknak keblében visszhangra talált elannyira, hogy a meghirdetett alakuló gyűlésre, bár a legszorgosabb munkaidőre esett, 13 vagy 14 már biztosan nem emlékezem, a jegyzőkönyv pedig nem áll rendelkezésemre, lelkipásztor sereglett össze. Ezen alakuló gyűlésen a tisztviselők, egy elnök, egy titkár megválasztattak s az alapszabályok készítésére, miután az irányelvek kijelöltettek, küldöttség neveztetett ki. Nagyon természetes és méltányos dolog volt, hogy t. Bary Sándor atyánkfiát a kör titkárává közfelkiáltással megválasztottuk. Majd az alapszabályok készítésével megbízott küldöttség munkálatát beterjesztvén, elnök az első rendes gyűlést összehívta, a mely alkalommal az alapszabályok élénk eszmecsere és vitatkozás után megállapíttatván, 15 rendes, 3 helyettes és segéd-lelkész által íratott alá. Két lelkipásztor társunk elháríthatlan akadály miatt meg nem jelenhetvén, megbízottjuk által jelentették ki a körbe való belépésüket. Vederemo ! 1 «A tóháti lelkészi kör» első gyűlésén nem csak a saját ügyeinek vezetésére s a cél elérésére szolgáló eszközök megvitatása és életbeléptetésére terjeszté ki munkásságát, hanem az ide vonatkozó határozatok meghozatala után az országos közalap működésének eredményét, s a most szokásos fizetési rendszert is bátor volt megbeszélés tárgyává tenni, mind két irányban jelezte is elfoglalandó álláspontját, a mit is, habár a jegyzőkönyvi kifejezések s általában az ottani irmodor még most előttem ismeretlen, megkísérlek röviden vázolni. A jelen volt 18 lelkipásztor bámulatos összhanggal adott kifejezést azon nézetének, sót erős meggyőződésének, hogy a fennálló adóztatási rendszer a híveknél évről-évre nagyobb mérvű visszatetszést szül, s félő, hogyha ez idők hosszú során át fenntartatni szándékoltatik, a fizetés megtagadását vonja maga után, a mikor majd az erőszakos behajtás oly keserű, sőt mérges gyümölcsöt fog teremni, melynek termelése és megérlelése az egyetemes ev. ref. egyház érdekében egyáltalában nem áll, sőt azt megakadályozni, mindenikünk elengedhetlen, legszentebb feladata. Éppen azért a tóháti lelkészi kör, a nagytiszt, egyházmegyéhez intézendő felterjesztésében kérelmezni fogja, hatna oda az egyházmegyei közgyűlés, miszerint a domesztikai adó ne nyúlna be az idők végtelenségébe, hanem bizonyos