Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1889 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1889-10-13 / 41. szám

e beosztáshoz is jobban illett volna a szerző által e magyarázatnak adott cím : «A megszégyenítés)), a mely címeket azonban szintén feleslegeseknek tartok, mert ezek nem hogy növelnék, de sőt aggatják az egységet. A VIII. magyarázatban a II.: 17-et igen helyesen foglalja a III.: r. és következő versekhez, de elég lett volna csak az 5. versig felvenni s a 6-ikat már a 7. és következőkhöz foglalni, mert a 7. és következő versek csak a 6-ikban kifejezett gondolatnak illustratiói s ily beosztás mellett annak a mély és felséges eszmének, mely a 6. versben van, méltó hely jutott volna a magyarázásnál, s nem kellett volna megelégednie azzal a kis, rövid tárgyalással, mint itt van a 192. lapon. A többi beosztással tökéletesen egyetértek. A mikor az általános képet a magyarázó megadta s az egész anyagot beosztotta, a felvett verseknek tárgyi magyarázatába mélyed el, s ha még tisztán csak érdekes tudnivalók volnának is azok, miket magyarázat közben elmondhat, mondja el, mert szükséges, hogy az a mult minél élénkebben megjeleníttessék és aztán, hogy az alkalmazás is annál közvetlenebb lehessen. Maga az, hogy hallgatóink előtt egy egészen új, addig ismeretlen világot tárunk fel, már leköti figyelmüket, míg a szemléltető előadás meg gyakran feleslegessé is teszi az obligát alkalmazást, a mely sokszor, különösen ha egy kissé nehézkesen tér rá a magyarázó, mintegy leszállítja a hallgatókat a felkeltett hangulat magaslatáról. Ő reájuk az élénk szemléltetés már bizonyos benyomást tesz s ilyenkor a magyarázónak, hogy úgy mondjam, szónoki művészetétől függ, hogy legfeljebb csak egy-két szóval utaljon a mai viszonyokra. Az irásmagyarázásnál egyik fő elv, hogy mindég csak az egyes helyek, versek vagy részek gondolatait fejtsük ki és ne vigyünk beléjük semmit, a mi azokban nincs. Az egész szentírásnak egysége és harmóniája sem az egyes versek, részek, avagy az irók gondolatainak egyezésében, összhangjában van : hanem az egész szentíráson keresztül vonuló alapeszme egységében. így hát pl. az a felfogás, mely irt szerző művében az I. rész 2 — 5. verseinek magyarázatában van, véleményem szerint nem helyes. A praedestinatio nagy gondolatának fejtegetésébe itt egyáltalában nem kellett volna bele menni, mert arról e versekben szó sincs. Pál apostol is csak a contextusból kiszakítva és más összefüggésbe helyezve használja a Róm.: 9: 10—n-ben ezeket egy nagy eszmének történeti szemléltetésére. Itt Malakiásnál csak az Edomiták ellen érzett gyűlöletet fejezik ki e versek és nem többet s a próféta az Edomitákat csak mint példát mutatja fel arra nézve, hogy hogyan járnak azok, kik a kegyelemből kiestek. A 153. lapon az I.: 10. vers értelmét a Károli fordításától eltérőleg igen helyesen állapítja meg; de a Károli fordításának nem találó magyarázatot ad. «Kicsoda az is ti közületek, a ki ingyen bezárlaná a templom ajtaját ?» stb. fordítja Károli. O tehát azt érti, hogy van-e csak egy is a papok között a ki bármely csekély szolgálatot is megtenne ingyen? és nem azt a mit szerző mond : «nem hiába nyílik meg a templom ajtaja, mert midőn ti abba mentek, hasznotokra van» stb. Áz I. 12—13. versek magyarázatát (158.1.) szerző kissé elsieti s nem a főgondolatot emeli ki, t. i. hogy teher volt nekik a papi hivatal s nem érezték többé ennek előjogosultságát, kitüntető kiváltságát, hogy ők az Úr szolgái lehetnek. A X. magyarázatban nem «az emlékezet könyve» a főeszme, hanem az, a mit szerző is a 206. lapon kifejez : «e napon fognak az élet látszólagos ellentétei és visszásságai kiegyenlíttetni» stb. De a míg elmondtam volna ez egy-két kifogást, hadd mutassak most már reá a munka szépségeire, melyek mellett elenyésző csekélyekké lesznek a hiányok. Mindenekelőtt az a mély, élő vallásos hit sugárzik minden sorából, mely ellenállhatatlanul vonz, melegít. Roppant gazdag biblia ismerettel s széles körű olvasottsággal világosítja meg a magyarázandó helyeket. Kitűnő commentárokat használ s a tárgyi magyarázatokban mindenütt kifogástalan. Tele van gondolatokkal; némelyek egész a vallás- és erkölcsphilosophiáig emelkednek, mint pl. a 194. a 205. lapon. Erős érzéke van az egyház és a papság mint institutió iránt s ezek szükségét nem egyszer emeli ki, mint a 165. és 170. lapokon. Nem ártana ilyenféle gondolatokat minél gyakrabban hangoztatni. A kath. papság ugyancsak gyakran teszi és ebben sok erő rejlik. Inkább csak példa kedvéért kivánok néhány szebb magyarázatot felemlíteni. Ilyenek: a 148 — 147. 1. 3. pont. 149. 1. i-ső kik. 151. lap i-ső kik. 161. 1. 164. 1. i-ső kik. 173. 1. 197. 1. 212. 1. 2. kik. és 217. 1. A legszebb, legemelkedettebb s legjobban kidolgozott magyarázatok egyike az V., utána a VII. és a XI. Gyönyörű a befejező elmélkedés a 220. s köv. lapokon. A VII. magyarázat különösen abban szolgálhat példányul, hogy miként kell összefüggésbe hozni az egyes magyarázatokat egymással. Az irály majdnem mindenütt egyszerű, világos s csak itt-ott találunk nehánv nehézkesebb constructióra s homályosabb szólásformára. Ilyenek főleg 184. 199. és 216-dik lapokon; «önterhe alatt roskad össze a megszegett fogadás folytán lélek nélkülivé aljasodott viszony;» «a kultura nemesíti, a keresztyén kultura pedig megszenteli a természetet;» «így lett elérve aztán, hogy a «tűz törvénye» volt a fegyelmezve hajtó erő a kegyelemhez ; az «új parancsolat)) pedig a kért emberi szó vigasztalása a kegyelem által» stb. Sok helyütt azonban stylusa magas szónoki lendületet vesz ; de mindég csak ott, hol maga a tárgy, az eszmemenet, vagy az érzések emelik. Erőteljes, komoly, szigorú, mintha csak a prófétától tanulta volna el a «terhes» beszédeket. Hozzá nyul közvetlenül hallgatói életéhez; tartózkodó jobbrabalra tekintgetés, emberek Ítélete nem vet békót szavaira. (163. 1. 182. 1.). A szerkezetben bevezetéseivel egyszerre meg tudja ragadni a figyelmet s a befejezésben mindég tud valami oly gondolatot adni, mely tovább elmélkedésre ösztönözzön, s bizonyos mélyebb benyomást tesz. A bevezetésről a magyarázásra s erről megint az alkalmazásra és viszont az átmenetek legtöbbnyire könnyűk, természetesek s csak alig egy-két helyen használja ezeket az űrt áthidaló frázisokat: «de lássuk már ezt vagy azt.» Szóval egy tartalmilag és alakilag egyaránt kiválóbb munka e magyarázat. Legyen az Úr áldása a nemes munkán ! Kenessey Béla. BELFOLD. Báró Kemény Gábor emlékezete. — Szász Gerö beszédében. — Az erdélyi ev. ref. egyházkerület, Kolozsvárt okt. 5. s következő napjain tartott gyűlésének megalakulása után, gyászünnepet rendezett a belfarkas-utcai templomban néhai Báró Kemény Gábor egyházkerületi főgondnok emlékezetére. A templom a gyász külső kifejezésére a külső bejárattól kezdve, a merre a szem látott, fekete szőnyegekkel gazdagon és hatásosan be volt vonva ; a