Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1889 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1889-10-13 / 41. szám

KÖNYVISMERTETÉS. Gyakorlati Bibliamagyarásatok. Szakfolyóirat. Megjelen minden két hóban egyszer. Szerkeszti és kiadja: Garzó Gyula a békés-gyomai ev. ref. egyház egyik rendes lelkipásztora. Előfizetési ára egész évre 4. frt. «Áron is megvegyétek a jó alkalmatosságot)) — így int szent könyvünk. Ez intést véve figyelembe ragadom meg azt a jó alkalmatosságot, melyet a fentebb jelzett irodalmi vállalatnak nagyérdemű szerkesztője és kiadója nyújtott azzal, hogy egy kettős füzetben egyszerre bocsátotta közre azon magyarázatait, melyeket a mult télen, Malakiás próféciája felett tartott a gyomai gyülekezetben. Régen óhajtottam volna tüzetesebben szólani e becses szakfolyóiratról, egyszer-kétszer röviden meg is emlékeztem róla, de csak tartalmát közölve, az «Irodalom» rovatban, azonban részletes ismertetést soha sem adhattam, mert egy-egy egész, teljes magyarázatot, az egy Szigethy Dánielét kivéve, a mely felől való véleményadásban más már megelőzött s többé nem akartam reá visszatérni, soha nem kaptam kézhez; mind csak töredékek mik nálam vannak; pedig töredékek után valamely dolgozat műértéke felől nem lehet véleményt formálni és adni. Az előttem levő kettős füzetben egy bevégzett, kerek bibliamagyarázat van Malakiás próféciája felett. A bibliamagyarázatot — igen helyesen — kötelezővé tették zsinati törvényeink. Miután protestáns egyházunknak alaki tőelvét az képezi, hogy hitünknek és cselekedetünknek egyedüli zsinórmértéke a biblia : ennek magyarázása feltétlenül szükséges, és valóban csodálkozó meglepetéssel olvastam annak idején zsinati törvényeink között egy oly dolognak törvény parancsszavával való elrendelését, a mely annyira magától értetődő, hogy nélküle a prot. egyház, mint ilyen nem is élhet. Mintha csak törvény rendelné el, hogy «mindenki pedig vegyen lélegzetet», vagy hogy «egyék és igyék !» Igaz, hogy tágabb értelemben bibliamagyarázat a prédikáció, a homilia is és mindkettő csak akkor jó, ha a bibliára van építve; de a szűkebb értelemben vett bibliamagyarázatot sem nélkülözheti az egyházi élet rendkívüli kár nélkül. Sőt előbb mellőzheti a prédikációt, mint ezt. Hisz e mellett a legfőbb bizonyíték az, hogy minden sektáris mozgalom legerősebb hóditó fegyvere a bibliamagyarázat. A XVII. század megcsontosodott orthodoxiáját, élettelen betű imádását a pietismus a biblia élővé tétele által törte meg. A fennálló hivatalos egyházi institutiókkal, tanokkal, elégedetlen elem a bibliához fordulva csinál sektákat. Lelkét a nagy hangú prédikátiók nem elégítik ki, oda fordul az örök élet forrásához, s merít belőle hol csak térdrebocsátkozva hirtelen, egy tenyérrel, mint a Gedeon válogatott katonái, hol meg neki feküdve és a part homokját, iszapját is belekeverve, mint amaz ezerek, kiknek számát megsokalta az Úr. A bibliamagyarázás rendkívül fontos úgy is, mint öncél, úgy is, mint eszköz. Egy régmúlt világnak történelme, politikai, társadalmi, csaladi, vallási és erkölcsi viszonyai, világnézlete, gondolkozása, érzései, vágyai, reményei és törekvései, eszményei és valóságai vannak abban a bibliában, és mégis minden, de minden folytonosan új benne. Egy nagy darab élet, mely volt és szakadatlanul lesz. Emberek mozognak, élnek, gondolkoznak, éreznek és cselekesznek, a kik régen elporlottak, de a kik mindég újraújra feltámadnak, hogy mint a költő örök ifjú mesés alakja, újra meg újra a föld lakói legyenek. Vágyak, remények, törekvések, eszmények és valóságok vannak benne, melyek vagy régen beteljesedtek, vagy azóta százszor és ezerszer meghiúsultak és mégis ma is, minden született emberrel újra élnek, újra jogosultságot követelnek. Örök élet beszéde az. Az Istennek az a lelke, mely élővé tette azt az alaktalan chaost, melyet a teremtéskor szárnyaival melengetett, tette egyszersmind élővé azokat, kik test szerint rég eltakaríttattak atyáikhoz és nem mint síri árnyak járnak fel, hogy kisértsenek, hanem mint az Ezékiel szétszórt csontjai hússal, inakkal, vérrel felruházva, az Isten lelkétől megelevenítve élnek közöttünk, bennünk, mi magunk vagyunk! Most már ezt a régmultat élővé tenni, azokat a régi viszonyokat szemléltetni, érzékeltetni, azt a gondolat és érzés világot megismertetni, ama remények, vágyak, törekvések titkait felfedni, megmutatni, a kegyelet által megszentelt helyekre hallgatóinkat elkalauzolni, a nagy alakokat a maguk erőteljes egyéniségében, erényeikkel és bűneikkel feltüntetni, és mindezt a jelennel közvetlen, megkapó összefüggésbe hozni, reámutatni arra, a mi mulandó emberi és arra a mi örök, isteni s feltárni, hogy a mik régen lettek, szint azok most is vannak és mindenek a mi tanulságunkra Írattak meg: ez a bibliamagyarázat feladata. E feladatnak megfelelőleg tehát a biblia-magyarázónak legelső sorban bele kell mélyednie amaz iró művének, melyet magyarázni akar, egész gondolat világába, a kornak, melyben az illető élt valláserkölcsi, társadalmi és politikai viszonyaiba és az iró sajátos nyelvezetébe, s ép ezért fontos a biblia eredeti nyelveinek ismerete is. A kor viszonyairól és az iró gondolatvilágáról kell hát mindenekelőtt hű képet tárnunk hallgatóink elé s e kép fogja megadni a részekre szakgatott magyarázatoknak az egységet, a részek között a szerves összeköttetést. U. n. főtételre, a mint ez ma a legtöbb bibliai magyarázatnál divatos, nincs semmi szükség, mert a legtöbbször ez valóságos procrustesi ágy lesz a felvett részben levő eszmékre nézve, melyeket a keresett főtétel kedvéért vagy megnyirbálnak, vagy kinyújtanak olyan gondolatokkal, melyek bennük nincsenek, csakhogy a keretet betöltsék. A felvett részek úgy csoportosítandók ugyan, s illetve a versek úgy veendők fel, a mint azok is egy-egy gondolat körül természetesen sorakoznak; de itt nem a synthesis a fő, mint a prédikációnál, hanem az analysis. így pl. az előttünk fekvő magyarázatoknál szerintem a fődolog lett volna adni a Malakiás korának, annak a legális, papilevitai szellemű kornak hű képét, feltüntetni annak mozgató eszméit, a prófétának ezekhez való viszonyát, a próféta terhes beszédeinek főgondolatát, s ezek öntöttek volna szerves egységet az egészbe és tették volna egyszerre érthetővé a többi, inkább csak illusztrátióul szolgáló gondolatok egymásutánját. Azokat az isagogikai dolgokat, a mik itt a bevezető első magyarázatban vannak ( 131 —132. 1.) teljesen mellőzhetőnek, nemcsak, de mellőzendőnek is tartom. Ezek nem templomi kathedrára valók. A magyarázó a maga stúdiumainak egészen positiv eredményét vigye csak oda fel; az utat, melyen ehez jutott nem szükség feltárni, mert nincs benne semmi építő. Az egyes versekben kifejezett eszmék szerint is egy-két helyütt más csoportosítást vélnék jobbnak. Pl. szerző a III. magyarázat textusáúl az I. 6—8 verseket veszi fel, holott az azokban kifejezett gondolatok befejezése, kiegészítése a 9. versben van; így hát ezt még oda kellett volna venni s így a IV. magyarázat szövegéül a ro —14. versek szolgáltak volna és akkor