Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1889 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1889-10-13 / 41. szám
Pöloskei István egyik révkomáromi lelkész ís igen szép levelet küld a tudományos műveltségéről s szónoklatairól hírneves somorjai iskola rektornak, melyben Kanizsait magukhoz hívja, mert — úgymond — mindenek, minden igaz lelkek azon vannak hogy őt megnyerhessék ; feszülten is várják elhatározását, mert hozzá ragaszkodnak egyedül s kérik, hogy vállalná el az ő iskolájuknak igazgatását.7 ) Kanizsai nem örömest akarta elhagyni Somorját ifjúkori emlékeinek eme kies helyét, virágzásnak indult kedves iskoláját, melyet úgy szólván ő teremtett a semmiből. A somorjaiak is felette ragaszkodnak hozzá s mikor Csizmadia György január 8-án elmegy éne Révkomáromból : őt nem eresztik el maguktól s kénytelen volt az értté küldött kocsi üresen menni vissza.8 ) Pedig olyan szépen kérték Kanizsait a révkomáromiak, mint egy eladó leányt, úgy őt magát, mint a somorjaikat, többek között így írván levelükben «szolgálatunknak ajánlása után, Istentől minden jókat kívánunk kegyelmednek. .. Kegyelmedért egy jámbor atyánkfiát (Csizmadia Györgyöt) felküldöttük egy kccsin, ki által a samáriai biró urunknak és az ott való tanácsnak is közönségesen irunk, kérvén azon ő kegyelmüket, hogy kegyelmedet meg ne tartóztassák, sőt inkább békével elbocsássák. Kegyelmedet annak okáért mind felenként kérjük, hogy mind püspök urunknak ő kegyelmének, mind Súri urunknak ő kegyelmének tetszése szerint és a végezés szerint, kegyelmed ezen a kocsin és ezen mi emberünkkel jöjjön el és az ott maradásra szándékát változtassa meg kegyelmed, csak addig is, míg Péczelius (Péczeli Király Imre) ö kegyelme onnan felül megtér, szolgáljon kegyelmed e szegény helynek, mely mind Istennek tisztességére, mind az anyaszentegyháznak épületére lészen.*9 ) Ámde mint említénk a kocsi Kanizsai nélkül tért vissza Révkomáromba. írnak azért nagy sietséggel Márkházi Imre sereg bírája és Márton Pal város bírája ióir. január 14-én Súri Mihály senior uramnak, fájdalmasan panaszkodván abban, hogy «samáriai uraimék megkeményítették magukat, és olyan fogást tettek, hogy: ők szánván Pauüdes urunk idő mutatását, találták meg kegyelmedet felőle ; kegyelmed válasza mi légyen, azt elő nem hozom, hanem im a samáriai uraim, ő maga is Pauüdes uram ily válasszal bocsátották el küvetünket, hogy: kegyelmedhez küldjük bizonyos emberünket, és ha kegyelmed levelében azt írja, hogy ide jöjjön Pauüdes uram, tehát elbocsátják tisztességgel. Im bocsátottuk azért kegyelmedhez egy emberünket, és kérjük mind az egész tanács és sereg kegyelmedet, hogy kegyelmed adjon olyan levelet ami emberünk kezébe, hogy ugyan ide jöjjön hozzánk, nem lészen kárára ő kegyelmének. A mi embetünk pedig által viszi ugyanonnan Samáriában az levelet, mert csak a jövendő vasárnap a terminus; akkor ott kellene Samáriában lenni; és írjon ide hozzánk is kegyelmed egy levelet, légyen-e bizodalmunk felőle, vdgy nem, hogy osztán kegyelmed levelét látván, innét kocsinkat megindíthassuk bizonyosan ő kegyelméhez.» , 0 ) Súri Mihály esperes vévén ezen levelet, egy percig sem késett, hogy Kanizsait a révkomáromiak meghívásának s iskolájuk igazgatásának elfogadására ne serkentse. Ir tehát azonnal s kéri őt levelében Czene Péterrel is, hogy ne vonogassa magát és ne akaratoskodjék, a révkomáromiak meghívását ne utasítsa vissza, mert annak elfogadása csak az ő nagyobb dicsőségére lesz. «Me• 7 ) U. 0. Lampe-Ember hibásan írja BÖltsJcei-nek. 8) Fabó András: Codex Diplomaticus. 49. 1. «) Ugyanott. 48. 1. 10 ) U. 0. 50. 1. lyet — úgymond — ha megteszesz, avval csak a te dicsősségednek, jó hírnevednek, kiképzett ifjúságodnak és végre minden jó férfiak várakozásának teszesz nagy szolgálatot.*1 1 ) A somorjaiak dacolását mindjárt megértjük, ha tudjuk, hogy a mai komáromi egyházmegye akkor csak Komárom vármegyére terjedt ki, s mostani területén még két másik egyházmegye is volt, úgy mint a somorjai és a komjáthi-i; s elsőben 27, ez utóbbiban pedig 31 anyagyülekezet volt.1 2 ) Innen van azután az, hogy a somorjaiak nem akarták esperesük híre és tudta nélkül Kanizsait a harmadik egyházmegyébe elereszteni. (Folyt, köv.) Thúry Etele. Catholicae res. Abauj vármegyében — mint több helyeken, úgy Bodókő-Ujfaluban is — nem a legjobb egyetértésben élnek a róm. katholikusok az ott lakó ref. és evang. hívekkel. A mult héten tűz ütött ki a falujokban, mely 15 róm. kath. gazdának a házát hamvasztá el. Tűz után a pápista gazdák sopánkodva emlegették, hogy «bárcsak a kálvinisták házai égtek volna meg !» * * * Ugyan ebben a faluban egy pápista gazdának a leányát egy árkai evang. ember vette feleségül. Midőn kis fiuk született, az apósnak fő vágya volt, hogy az pápistává legyen; de az akaratos vő ennek dacára az evang. pappal kereszteltette azt meg. Midőn ezt az após megtudta, «megátkozta őket» s azóta látni sem kívánja a vejét s a ((lutheránus unokáját», azt mondogatván, hogy «már úgyis az ördögéi mind a ketten !» * * * S van is okuk a haragra. A falut ugyanis túlnyomó részben róm. katholikusok lakják ; s itt is megtörtént az a nem épen ritka eset, hogy a nagyszámú irni s olvasni nem tudó róm. katholikusok közt, a kevés — de írástudó evang. és reform, híveink viszik a főszerepet, a kikkel a róm. katholikusok nem bírnak versenyezni a szellemi téren. * * * Lakik e faluban egy már a 70 éven jóval felül levő öreg «bibliás» hívem, a ki nemcsak az evang. de a reform, énekeket is majdnem mind tudja könyv nélkül. (A Graduálból.). A bibliában pedig — melyet már többször át- és átolvasott, bámulatos jártassággal bir. Ez az öreg ember majd minden szavát egy-egy bibliai citátummal fűszerezi. Ennek a házában szoktak vasárnaponként összegyűlni a többnyire mind rokonságban levő evang. és reform, hívek, s itt olvasgatják és magyarázgatják egymásnak az «Irásokat», s olvasgatták a Czelder ((Vasárnapját)) a míg az fenn állt, mely jó lapnak a megszűnését igen fájlalják, mint azt előttem több izben kifejezték, s mellesleg megjegyezve — fájlalom én is ! * * Látva a katholikus atyafiak az ottani protestánsok összetartását, egyetértését s mindenekfölött az értelmi főlényét, ők sem akartak hátrább maradni, s nagy elhatározásra buzdultak föl. Találkozott ugyanis közöttük három értelmes Írástudó gazda, (köztük egyik a róm. kath. egyház kurátora), a kik bibliát vettek szintén maguknak, s mohón hozzá láttak annak az olvasásához. És íme Uramfia ! mi történt ? Az a mi még ma is sokszor ii) U. 0. 51. 1. ia ) Lampe-Ember Hist. Eccel. Ref. in Hung. etc. 565., 566. 11.
