Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1889 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1889-10-13 / 41. szám
az áradat ellen úsznia nemcsak nem tanácsos, de sőt nagyobb mérvű üresedés esetén veszedelmes is — vizsgálatra nem bocsátott saját 8 — io éves szolgáit mellőzni lévén kénytelen ily esetekben — az 1886. évi conventi határozatot, utólagosan magára nézve is irányadónak tekintette, s már a következő 1888. szept. havában, minden megszorítás nélkül eresztette segédlelkészeit második vizsgálatra. így történt aztán, hogy velem 8—ik éves veterán segédlelkészszel, oly ifjú kollegák adtak egyidejűleg 2-ik vizsgálatot Pápán, kik csupán egy évig munkálkodtak még a gyakorlati élet mezején. A dunántúli elavult intézmények bilincseit zörgetem ugyan, de nem vagyok azoknak mindenben feltétlen híve, örvendetes haladást láttam és látok abban ma is, hogy kollegáim akadály nélkül mehetnek 2-ik vizsgálatra, hiszen nem ebben van egy egész kerület ifjú nemzedékének egész életre kiható érzékeny sérelme, hanem abban, hogy azoknak, a mostoha viszonyok között 8—9 év után vizsgálatra mehető veterán segédlelkészeknek szolgálati idejük ugyanazon ponttól számíttatik, vagy céloztatik számíttatni, mint azoké a teljesen ifjú szolgáké, kik a kedvezőbb viszonyok beálltánál már egy év után is szerezhettek maguknak lelkészi oklevelet. Nézzük csak mi jön ki majd abból, ha azon javaslat leend elfogadva, mely a 2-ik vizsgálattól számítja a szolgálati éveket. .. «A» és «B» iskolatársak voltak, egy időben végezve mindketten a theologiai cursust; «A» tiszántúl maradt, «B»-t ellenben a körülmények vihara dunántúlra sodorta. «A» a tiszántúli viszonyok szerint 2 év alatt oklevelet szerzett, «B» ugyanezt, a sorrend kiváltsága mellett csak 9 évi szolgálat után tehette, tehát míg A-nál 7 évi szolgalati időt vesznek fel «B»-nél egyet sem, pedig meglehet, hogy «B»-nek mind előképzettsége, mind oklevele, mind praxisa és érdeme különb, többet érő az «A»-énál. Hol itt a jézusi elv, hol az osztó igazság!?... Lássunk egy másik példát. «A» 1881-ben absolvált «B» ez időben a 6—ik gym. osztályt végezte, mindketten, bár jó nagy idő esik közbe, dunántúlra jöttek. «A» a sorrend intézményénél fogva csak 1888-ban mehetett 2-ik vizsgálatra, tarthatatlan lévén a régi conservativismus, vele jöhetett «B» is, tehát «A»-nak is «B»-nek is szolgálati ideje 1888-tól veszi kezdetét. Ily körülmények közt «A» igazán el mondhatja: «szegény anyám, ha tudta volna, dehogy szült volna engemet!))... Komoly, beható figyelmet érdemlő körülmények ezek az egyöntetű minősítés megalkotásánál. Egy ifjú ember életéből 8 — 10 évet nyomtalanul kitörölni, ennyi idő munkásságát semminél is kevesebbnek venni, oly hallatlan alkotás lenne, mely a szegény érdekelteket örök keserűséggel sújtaná, a nemesen érző szíveknek pedig méltó botránkozás kövéül szolgálna. Az elmondottak alapján azon szerény javaslattal vagyok bátor az egyöntetűséget célozó íelkészminősités kérdéséhez járulni, miszerint a szolgálati idő ne a második, de az első lelkészképességi vizsgálat megadásától számittassék — annyi embernek, annyi időn át híven és lelkiismeretesen teljesített szolgálatát figyelmen kívül hagyni annyi lenne, mint a jelesebb tehetségeket, mikre pedig korunknak igen nagy szüksége van, a lelkészi pályától teljesen elidegeníteni. Nagy-Kanizsa, 1889. szeptember hóban. Jávory Nándor, ev. ref. missziói lelkész. ISKOLAÜGY. Az országos tanári nyugdíjintézet és az egyházi gyámintézetek. A nem állami tanárok állami nyugdíjazását tervező Csáky-féle javaslat különböző fogadtatásban részesült az érdekelt felek részéről. A tanárok véleménye — egészen érthetőleg — mindenfelől kedvező, mindenütt örömmel fogadják a tervezetet, sőt a s.-patakiak még az akadémiai, theologiai és jogi tanárok bevételét is javasolják a miniszternek. E Lap 37. 3 8—ik számaiban Dunamelléki azon elvi álláspontra helyezkedett, hogy ha megbírják, maguk az iskola fenntartók állítsanak tanári nyugdíj-intézetet, mert szerinte ezt követeli az autonom egyházi iskola természete, ezt rendeli a zsinati iskolaügyi törvény, egyházi nyugdíj-intézettől várhatni az iskolának és tanárainak valódi és teljes oda csatolását az egyház testéhez, míg a részben állami, részben egyházi intézet megosztott erővel szolgálja az egyház érdekét s az iskola szellemének szekulárizációjára vezet. Szerintem is tökéletesen így áll a dolog s elfogadva helyes elvi álláspontját, megpróbálom fejtegetéseit a tényleges viszonyok feltüntetésével kiegészíteni, kimutatván, hogy a tanárok egyházi nyugdíjazása a mellett hogy elvileg helyesebb, tényleg is lehetséges, ha az iskolafenntartók igazán akarják. Tekintve az ügy aktualis voltát, azt hiszem, nem lesz felesleges munka a következő számítás. Felveszem például a dunamelléki egyházkerület középiskoláit, mert ezek viszonyait ismerem legközelebbről, de előre kifejezem, hogy a mi itt lehetséges, az egészben véve az ország más kerületének gymnasiumainál sem lehetetlen. Van a dunamelléki egyházkerület összes tanárainak, a közép- és főiskolákban és a tanító-képezdében működő professoroknak egy kis gyámintézete, melyet ezelőtt 22 évvel alapítottak. A «Dunamelléki tanári gyámintézet)) jelenlegi tőkéje a legutolsó pénztári kimutatás szerint 60.056 frt 67 kr; bevételei: kamatokból 3788 frt 56 kr, tagsági díjakból és tanulók járulékából 2282 frt 54 kr, kegyes adományokból 331 frt 50 kr, őszesen 6402 frt 60 kr; kiadásai: segélyezésre 2575 frt, kezelésre 143 frt 64 kr, a többit, tehát évenként 3683 frt 96 krt tőkésítette. Ezen gyámintézet példáján megpróbálom kimutatni, hogy a dunamelléki egyházkerület képes volna a maga erejéből épen olyan tanári nyugdíj-intézetet felállítani, mint a minőt a kormány tervezete kilátásba helyez. Jövedelmi forrásokul csaknem azokat tenném, melyeket a kormány-tervezet kijelöl, tehát 1) a tanárok fizetési harmadát, a régebb szolgálók korpótlékával; 2) a fenntartó testületek évi járulékát; 3) a tanulók tandíj-pótlékát; 4) a rendes tanárok évi járulékát; 5) az egyházkerület évi segélyét. E forrásokból következő bevételei volnának a tervezett tanári nyugdíj-intézetnek. Mindenek előtt kapna egy tekintélyes tőkeszaporulatot egyfelől a fizetési harmadokból, másfelől a korpótlékokból. Ugyanis a 65-re tehető dunamelléki fő- és közép-iskolai tanár átlag csak 1000 frtos alapfizetés után befizetne 333 X 65 — 15,110 frtot, a mi mindjárt derekasan megnövelné a mostani tőkét. Ehhez járulna szintén tőke természetű szaporulatként a régebben szolgáló tanárok korpótléka, azaz fizetésük harmadának szolgálatjuk kezdete óta befizetendő 5°/0 -os kamatja, a mit 65 tagnál a 30 évi szolgálat félidejére lehet átla-