Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1889 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1889-10-06 / 40. szám

alapítva Somerville evangélizáló hírneve s 1877-ben felkérte őt a glasgowi egyesült missziói társaság, hogy gyülekezetének gondjait tegye le egészen s vállalkozzék a gyarmatok és külföld missziói munkájára. Ebbe az egyházmegye is beleegyezett s most már szabadon szentelhette életét egészen kedvenc missziói hivatásának. Oly nagy volt a beléhelyezett bizalom, hogy egészen rábízták, hogy ahol, amikor, amit akar, azt tegye. Először is Austráliába ment s ott meglátogatott nagyon különböző helyeket másfél esztendő alatt. Dr. Somerville komoly és nyomatékos predikálása mély érdeklődést keltett az austráliai népben és mielőtt elhagyta volna a gyarmatot, rendezett egy feltűnő urvacsora-osztást Melbourneban, a meghívónak aláirván ötven, különböző felekezeti színezetű lelkész és négyezeren vettek részt a szent sakramentumban. 1879-ben Franciaország volt működésének tere, a következő évben pedig Itália. Mind Flórencben, mind Rómában nagy ellenzéssel találkozott ugyan, de mégis nagy embertömegek hallgatták beszédeit. Majd Német- és Oroszországot látogatta meg. Elberfelden éleiét fenyegető levelet kapott, de ő meg nem rettenve folytatta misszióját Berlinben, hol ezerek hallgatták prédikálását. Oroszországban nagy nehezséggel járt a gyűlések tartása és csakis angolok, németek, svédek és zsidók számára tarthatott beszédet. Az 1882-ik évi novembertől, 1883. évi augusztusig déli Afrikában működött és a gyarmat különböző pontjain beszélt angol, holland, zsidó, zulu, kaffér, fingó és becsuana gyülekezetekhez. Egy alkalommal az általa angolul tartott beszédet három nyelven tolmácsolták egyfolytában. Két évvel afrikai missziója után Görögországban, Kis-Ázsiában és Törökországban tett körutat. Sok gyűlést tartott Athénben. Azon kisérletét, hogy az olympusi oszlopoknál beszédet tartson, meghiúsította a felingerült népsöpredék. 1886-ban a hatalmában álló legnagyobb megtiszteltetésben részeltette a Szabad Egyház Dr. Somervillet akkor, midőn moderátorrá választotta. Ez alkalommal hatalmas beszédet tartott a misszió érdekében. Most három éve északi Skócia bérces vidékét járta be prédikálva, sőt a rá jövő év julius havából is ott töltött három hetet. 1887—88 telén Cseh- és Magyarországon járt, amint tudjuk. 1887-ben november 30-án lelkészszé avatásának ötvenedik évfordulójára egy nagy gyűlést rendezett Bécsben a zsidók számára, s figyelmes hallgatóság előtt értekezett arról, hogy «Mivel tartozik a keresztyénség a zsidóknak.)) A folyó évi május hóban egyedül neki jutott a megtiszteltetés, hogy értekezés tartásra meghivatott a Skót Egyház (Church of Scotland) egyetemes gyűlésére: ezen alkalommal történt kitüntető fogadtatása bizonyítja, hogy mindenik nevezetű egyház mennyire tisztelte. Alig egy hónapja mult még, hogy Dr. Somerville nyilvános helyen utoljára fellépett, midőn halotti prédikációt tartott Edinburghban elhunyt barátja Dr. Bonar Horátius lelkész felett. Dr. Somervillet siratják : neje, három íia és két leánya. Egy íia lelkész, egy leánya pedig lelkész neje. Minden előző betegség nélkül hivta el az Úr a földi életből. Halála napján reggel nem kelt ugyan föl, gyöngének érezve magát, de utolsó szavai is tréfás jellegűek voltak. Szíve tájékán hirtelen fájdalom lepvén meg, egyik fiának karjai közt jobb létre szenderült szeptember 18-án. Temetése 23-án d. u. folyt le az egész egyházmegyének nagy részvétnyilvánulása mellett. Élő virágokkal körülvett koporsója ott volt felállítva azon kathedra előtt, melytől oly sokszor hirdette az igét. A tölgyfa koporsó tetejére érett búzakalászcsokor és egy testes biblia volt téve. A gyászisteni tisztelet folyamán a gyülekezet Somerville kedvenc énekeit hangoztatta; többek közt énekelték az előttünk már magyar fordításban is ismeretes : «Urunkat most megvetik, viliig nem ösmeri», kezdetű, a hivő ember temetéséhez is annyira illő fenséges éneket. Dr. Somerville hasonló volt Nagy Sándorhoz : óhajtotta meghódítani az egész világot, csakhogy nem karddal, hanem Pálként az Ige hatalmával. S amerre járt, mindenütt hódított több, kevesebb szívet. És most, midőn az egész föld kerekségén elterjed a hír, hogy Krisztus eme dicső bajnoka a harcoló egyházból átlé! pett a diadalmaskodóba: mind azok, akiket meghódított, akik hallották ajkairól az evangyeliom mézédes igéit hangzani: felbocsátunk az élet és halál urához egy ihletett fohászt s mi is a hitből merítve erőt, azzal vigasztaljuk magunkat, hogy a ((koronázó nap eljő nem sokára», s «a rövid élet után ismét látni fogjuk egymást odafent a mennyben.» Tisza-Földvár. Révész Mihály. IRODALOM. Nyilt levél tiszt. Péntek Ferenc úrhoz. Kedves kollégám! Olvasva az ön «Közpapok Lapjáénak programmját, mely szerint céljuk „a magyarországi református közpapság anyagi jólétének előmozdítása, szellemi életének új életre ébresztése, az egyház beteg testének gyógyítása, mindenek felett a törvény tisztelete és kárhoztatása mind annak, mi azzal ellentétben áll és egyházunk elöhaladását, felvirágzását megakadályozza síb.", úgy vélem hogy ez általánosságok mindenik prot. irodalmi vállalatnak programmjában benne vannak, legalább azzal nem ellenkeznek; úgy szintén az út is, melyet megjelöl „a szent igazság útja" valamennyinek útja; legalább egyik sem mondja, hogy az ő útja a hamisság görbe útja s valóban nem is az. Ez átalánosságok mellett keresem a részleteket, az irányt, határozott, megfogható valamit; de a ,^programm" nem ad ilyet. Nagy dolgot igér; deaquando? quomodo? quibus auxiliis ? kérdésekre nem lelek feleletet, mi elfogadható jogcíme lenne egy új egyházi irodalmi vállalatnak. De ha már a programra bizonytalanságban hagy : talán a mutatvány-szám tartalmában megtalálom — gondolám — a mit keresek? De engedjen meg, mikor végig olvastam: eszembe jutott egy dunántúli öreg lutheránus esperes. Egyszer — nem is nagyon régen — beállít hozzá két fiatal, szomszéd kollégája, hogy ők egy hézagpótló irodalmi közlönyt akarnak megindítni. «Hát mi a programmotok, öcséra ?» Ragyogó arccal mutatják: «az egyház beteg testének gyógyítása, szellemi új életre ébresztés» stb. csaknem szórói-szóra az ön programmja. «Hát aztán quomodo ?» Hát, kedves bátyám, eszméket cserélünk, főként gyakorlati életbe s papi teendőkbe vágó dolgok felől; pl. ez vagy amaz esetben hogyan kell ezt vagy amazt immatriculálni ? hogyan kell jó egyházi számadást csinálni ? hogyan fékezzük meg a pápista clérus törvényszegéseit? Még mellékesen megmutatjuk — mint ön is, kedves kolléga — hogy hogyan kell szépen prédikálni ? stb. ((Öcsém, úgy tesztek ti is, mint az egyszeri nagy beteg fölött a consultáló doctorok: ez nagy beteg, halálos veszedelemben forog; programra: meg kell menteni. Meg ám, de hogyan ? Hát az egyik azt javasolta, hogy ki keli vágni a tyúkszemét; a másik szerint okvetlenül meg kell nyírni; a harmadik szerint a körmeit kell lereszelni ; hogy aztán meggyógyult-e a