Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1889 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1889-01-06 / 1. szám

de a bukás, mely végül mégis bekövetkezett, csak annál szomorúbbá teszi a kilátást, miként a percenként előtörő villámfény után setétebbnek látszik az éjszaka. Hiszen, lehetne-e kirívóbb bizonyítékot hozni fel prot. irodalmunk pangására, minő az, hogy oly valódi klaszszikus munkából, njinő Zsilinszkyé a ccMagyar országgyűlések vallásügyi tárgyalásairól)), a második és harmadik kötet még mindig kiadatlanul hever, és még talán az első is, mely megjelent, felvágatlanul; mert nehéz elhinni, hogy a ki elolvasta az elsőt, ne vágyakozott volna a folytatás után ! Pedig a nagy magyar birodalomtól csak kétszázan vágyakoztak volt. Holott ezen mű nemcsak theologiai, de történelmi és politikai értékű is; úgyhogy, ha nem ktt volna rajta a «theologia» firmája, azóta két kiadást is megért volna. Hátha úgy még egyházi férfiainknál is kapósabb lesz vala! Igaz, hogy ujabb időben nagyon is kiszélesedett az egyházi lapirodalom. Hiszen nemcsak mindenik egyházkerület szerkesztet külön heti lapot, hanem a theol. akadémiák nagyobb részének tanulói is sürgölődnek kipakolni a magok zsengéit a nyilvánosság napjának aszalójára. Nem akarok általános véleményt mondani eme jelenségről. Nincs kedvem darázsfészekbe nyúlni; sem hangulatom, sem tárgyam nem arra való. Most csak azon megjegyzésre szorítkozom, hogy a lapirodalom kiszélesedése lehet mutatója és ébresziője az egyházi közélet élénk pezsgésének, de nem szükségkép mutatja és éleszti a tudományos theologiai irodalom fejlődését. A komoly tudományt nem hétről-hétre csinálják és a múlékonyabb értékű hírlapirodalom tulterjedése igen könnyen épen elfojthatja ugy az Írókban, mint az olvasókban a komolyabb és nehezebb tudományos irodalom iránti kedvet. Nem volna nehéz adatokkal igazolni, hogy a «Prot. egyházi és iskolai lap», míg csak egyedül volt, inkább és jobban szolgálta a tudós theologia érdekét, mint most .a 6 egyházi heti lap együtt véve, és bele értve ezt a lapot magát ís. Hiszen láttunk ugyan benne ujabban is egy-egy derék tudományos theologiai cikket, legtöbbször külföldről haza került jelesebb ifjaink tollából, de ez inkább csak esetleges kivétel volt, minden előleges terv és minden kölcsönös összefüggés és főleg minden további következmény nélkül. Szolgáljon erre ékesenszóló, de szomorú tanúbizonyságul azon tény, hogy a külföld theologiai irodalmaban megjelent korszak alkotó művek és átalakító mozgalmak egyházi lapjainkban már évek óta, nemhogy megvitatva, de bár ismertetve, sőt megemlítve sem voltak! De legyen elég ebből. Azonban ha már szóltam irodalmi állapotainkról a régi visszalépő szerkesztő alkalmából mintegy búcsúzóul: engedd meg, hogy tegyem ezt mintegy üdvözletül a kezdő szerkesztőnek. Egyiké a múlt, másiké legyen a jövő. Egyiknél elért sikerről és csalódásról szólhatunk, másikhoz reményt fűzünk és ]ó kivánatokkal közeledünk. És ha Ballagira nézve fáradsága bő jutalmának mondók, hogy láthatd magasra törni legalább is az egyházi közélet felvirágzásának napját : talán te is megelégszel, ha azt remélem és kívánom, hogy pályád végén elmondhasd: közreműködtem arra, hogy kiemelkedjék a semmiségből és felsüssön magyar prot. theologiai irodalmunk napja! A napokban láttam valamelyik vidéki (sit venia verbo !) egyházi lapban, hogy gúnyosan emlegeti lapod központisági igényét. A rejtett gúnyhoz nem szólok; felelj meg rá, ha tetszik (én leginkább szeretném, ha nem tetszenék) te. De, minden gúny nélkül, én is nyilvánítom azon nézetet, hogy a napi egyházpolitikai kérdésekben lapod nehezen foglalhatja vissza régi központi szerepét. Mindenik egyházkerületnek külön politikája, ennek képviseletére külön központi lapja, a lapnak külön olvasó közönsége van. Ezen a téren — fájdalom! — megtörtént a teljes decentralizáció. Azonban van olyan tér, melyen lapod központi hivatását egyik vidéki egyházi lap sem vitathatja el, mert önmaga egyik sem lép rá. Ez a tudományos theologia. Jól megérts! Nem mondom és nem is kívánom, hogy a tudományos theologiai irodalom közvetlen művelését tűzd lapod feladatául. Mondtam már, hogy a komoly tudományt nem hétről-hétre csinálják. Arra tudós szakmunkák és nagyobb időközökben, 2—3 hónapban megjelenő folyóiratok kellenek. De másfelől nem volna elég, hogy koronként, bár sűrűbben, mint eddig, theologiai cikkek is jelenjenek meg. Megtörténhetnék, hogy akár minden szám közöljön theologiai cikket és a lapodra váró feladat mégis megoldatlan maradjon. Ezen feladat az én ítéletem szerint abban áll, hogy állandó és tervszerű figyelemmel kisérje az egyetemes protestáns theologiai irodalmat, hogy megemlítsen, sőt érdeme szerint megismertessen, minden jelesebb theol. munkát és tudományos theologiai mozgalmat és vitát. Ha ezt teszed, úgy szinte azt mondhatnám, szégyenletes hiányon segítesz és lapod nemcsak központi, hanem szükséget pótló és egyedüli is lesz. És hogy ezen cél elérésében némi segítségedre legyek, ime ígérem, hogy közelebbről mintegy pótlólag egy áttekintést írok a mult év jelesebb theol. irodalmi termékeiről és jövőre rendszeresen a hittani és vallasbölcsészeti művekről. Én ugyan azt vártam volt, hogy a mondott hiányon az Irodalmi társaság közlönye fog segíteni. De ezen reményem eloszlott. Mert azon közlöny, ha megszületik is, úgy körül lesz sáncolva mindenféle féltékenységgel és érzékenységgel, hogy az elfogulatlan tudományos- tárgyalásnak teljesen szabad tért alig engedhet. Azonban ideje volna visszatérni tárgyamra. Pedig még most nem tehetem. Hiszen azon alkalmak közül, melyek theol. irodalmi állapotaink megbeszélésére csábítottak, nem szólottam még a legcsábitóbbról. Ugyanis a Protestáns irodalmi társaság vajúdásának napjait éljük ! Hanem ez az alkalom épen tárgyamhoz vezet. Ha én teljes meggyőződésig bizonyítani akarnám egy jóravaló prot. irodalmi társaság szükségét, bőven elég volna rá mutatnom a Keresztes példájára és azon roppant veszteségre, mely theologiai irodalmunkat érte a miatt, hogy Keresztesnek csak irodalmi hagyatékáról lehet szó ; és ha megfelelni akarok a levelem elején felett azon kérdésre, hogy miért nincs Keresztesnek az ő képességeinek és vasszorgalmának megfelelő irodalmi működése, akkor egy megfelelő prot. irodalmi társaság hiányára kell mutatnom ! Két év óta foly a vita és küzdelem egy ily társasag alakítása fölött. Én magam teljességgel nem szóltam bele. De most az alkalom által felhivatva, megemlékezem, hogy én tulajdonképen épen ezelőtt 10 évvel elmondtam volt mindazt, mit most is mondani tudnék. És az, mit akkor mondtam, annyira talál épen a Keresztes felől feltett kérdésre is, hogy nem állhatok ellene az idézés kísértésének. 1879-ben a «Theol. Könyvtár» helyzete alkalmából theol. irodalmunkról ezt irám : «Tovabb megyek és állítom, hogy «Theol. Könyvtáró, vagy ehhez hasonló vállalat *) nélkül tudományos magyar theol. irodalomra jövőben sem számíthatunk ; *) P!. «Prot. irodalmi társulat.>