Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1889 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1889-01-06 / 1. szám

nem még akkor sem, ha legnagyobb számmal volnának munkára képes, kész tudósaink, vagy akár ezeknek kiadásra váró kész munkái; mert azon tudattal, hogy asztalában marad, senki sem ir; és azon tudattal, hogy beleveszt, nem akad kiadó. Különben is nálunk mind a munkára röktön képes tudósok, mind a kész tudós művek hiányzanak. Gyakorló lelkészeink, ha a tudományos theologiávál foglalkoznak is, nem foglalkoztak és nem is foglalkozhattak eddig oly mérvben és azon számítással, hogy a tudományos theol. irodalomban nagyobb munkával léphessenek fel. A theologia tanárairól fel kell tennünk, hogy szakjokban jártasok; nagyobb részök adott is ki tanítványai számára szaktudományából kisebb-nagyobb, inkább vagy kevésbé eredeti irott compendiumot. De arra, hogy azon irott compendiumból a nagyobb közönség számára való tudományos munka alakuljon, rendesen még sok évi tanulmány, nagy fáradság és a legtöbb esetben meglehetős költség kívántatik.)) «A Theologiai könyvtár fenállásának hat éve alatt csak két szorosabb értelemben vett tudományos eredeti munka jelenhetett meg ; egyik a Szerkesztőtől, másik az indítványozótól; tehát azoktól, kik már előre számíthattak a vállalat megindulására, és igy jobbkor hozzá kezdtek az Íráshoz és némileg kényszerítve is voltak a megfeszített munkára és sietségre ; míg mások, kik magokban képességet és vagyat éreztek tudományos mű írására, és a kiadásra alkalom nyilván, hozzá is kezdtek, azok tán kevesebb sietséggel, több utánjárással, nagyobb alapossággal dolgoztak, tartva magokat a anonum prematur in annum» elvéhez. És még az is kérdés, dolgozhatnak-e kellő bizalommal az iránt, hogy fáradságuk, munkájuk, ^ráfordított költségük nem lesz hiábanvaló ? Nagyon félő, hogy az eddig buzgalommal folytatott munka is legtöbbnél félben marad; hiszen a dolgok jelen állásában arra már biztosan számíthatnak, hogy mégcsak költségeiket megtérítő honoráriumban sem részesülhetnek ; de arra már nem számíthatnak biztosan, hogy munkáik elkészülésekor nem lesz megbukva a kiadó vállalat !» «Pedig a tervbe vett munkák mindenike sok időt és sok költséget igényel. Ilyen munkák lettek volna : «A magyar prot. egyház történetei) egy «Bibliai bevezetés)) és e mellett az «Ö- és Uj-testamentum theologiája,» a «Ker. egyház történehne» vagy a Baur megkezdett munkájának folytatása, egy terjedelmesebb ((Keresztyén hittanw és ennek megfelelő ((Keresztyén erkölcstan)), mindenekfelett pedig a régóta tervezett és előkészített «Theologiai ismerettár)) (Reálencyklopádia). De a dologhoz értők tudhatják, hogy ezen utóbb említett munkának már csak előköltségei is ezer forintnál többe kerülnének a vállalatnak.)) «Ily módon már csirájában elfőj tátik a magyar tudományos theologiai irodalom; meglankad a hivatottak munkakedve és erélye; azon hivatottaké, kik iránt most még csak a jó reménységet táplálhatjuk, de a kik közül sokan, ha a kellő alkalom nem hiányzik, képesek lehettek volna idővel önálló magyar tudományos theologiai irodalmat alapítani!» Tiz év előtt irtam ezt, és mintha csak a mára, mintha épen különösen Keresztes irodalmi hagyatékára gondoltam, vagyis inkább jóslatot mondtam volna ! Igazolni fogja ezen tételemet második levelem, melyben a hosszas kitérés után már igazán elő fogom számlálni Keresztes irodalmi hagyatékának azon részét, mely az adott irodalmi viszonyok között inkább csak Íróasztala számára készült, vagyis jobban mondva: «sajtó alá elő nem készíttetett;» holott a kiadhatásra való kilátás mellett, kevés munkával, theologiai irodalmunk nagy becsű kincseivé váltak volna! Boldog újévet Nagy-Enyed, 1888. dec. 31-én jó barátod Dr. Kovács Ödön. KÖNYVISMERTETÉS. Isten országa. Templomi és iskolai beszédek gyermekek és ifjak istentiszteletére s vallástanítására. 3Iolenkamp C. J. és Stanley Arthnr műveik után átdolgozta JBenhe István ev. ref. gymn. r. tanár. II. kötet. Sepsi-Szentgyörgy, 1888. Átdolgozó sajátja és kiadása. VIII +' 148. I. Kis cÁra 1 frt 20 kr. Még nyomdai szedés alatt volt az ugyanezen cím alatt megjelent mű I. kötetének ismertetése, midőn a tevékeny átdolgozótól már a II. kötetet is megkaptuk j s a minő gyorsaságot és pontosságot tanúsított átdolgozó e II. kötet kiadásával: ép oly gyorsan kívánunk erről mi is jelentést tenni olvasóinknak, ki akarván ez által is fejezni azt, hogy mennyire fontosnak tartjuk magát az ügyet is, a melynek szolgálatára e művek kiadattak és mily nagyjelentőségűnek e munkák megjelenését is, melyek igen jól felhasználható eszközökül kínálkoznak mindazoknak, kiknek leikükön fekszik a jövő nemzedéknek vallásos-erkölcsi érdeke és a kik hajlandók belátni azt, hogy egyházunknak nemcsak, de magának a keresztyénségnek igazi buzgó, hitélettel eleven tagokat csak úgy nevelhetnek, ha különös gondjaikba veszik a fiatalságot, mert hiszen — a mint a példabeszéd is mondja: «addig hajtsd a fát míg fiatala, és tökéletesen igaza van a 127. zsoltár írójának, midőn így szól: «Miképen a nyilak a hatalmas erősnek kezében : olyanok az ifjúságnak "fiai.» S kérdem, van-e annak valami különösebb haszna, ha a gyermekek, a kiket tejnek italával kell táplálni, mert keményebb eledelt el nem hordozhatnak, a felnőtteknek szánt prédikációkon megjelennek ? Nem hiszem! A híveknél már nagyobb, I fejlettebb értelmiséget, komolyabb gondolkozást, több élettapasztalatot feltételező egyházi beszédek, melyek ennél fogva úgy tárgyukban, mint irályukban a felnőtt egyéneket tartják szem előtt, nekik legnagyobb részben érthetetlenek, tőlük távol állanak, rájuk alig-alig vonatkoznak, tehát közvetlen benyomást nem is gyakorolnak, s a gyermekek legfeljebb unatkoznak és unalmuk elűzése céljából nem egyszer játszadoznak, sugdosnak, helvtelenkednek s még jó, ha botránkoztatólag nem roszalkodnak. Nem egy helyen láttam, hogy a harangozó pálcája tartott csak közöttük rendet, a min a különben csendes templomban meg-meg koppant ennek vége egy-egy nebuló fején. Az eredmény aztán az, hogy úgy megunja a gyermek a kényszerített templomba járást, hogy midőn «a törvény alól» kinő, csak hébe-korban tekint be a szentegyházba. De ha a gyermekeknek értelmi színvonalához, kedélyéhez mért módon közöljük velők az istenigéjét, tárjuk elő a biblia örök igazságait: akkor megkedvelik ezeket, életszükségeikké válnak, készséggel hallgatják és a bölcsességet, melyet így szívtak magukba, még mikor megvénhesznek sem hagyják el. Ily gyermek istentiszteletek tartása nem ró különösebb terhet a lelkek gondozásával foglalkozó jó pásztorra, mert nem kell ezeket igen gyakran tartani, 6—8 hetenként egyszer, esetleg még ritkábban. Colle-i giumainkban azonban kisebb időközökben s egyenesen