Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1889 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1889-08-25 / 34. szám

Harminckettedik évfolyam. 34. sz, Budapest, 1889. augusztus 25. PROTESTÁNS Előfizetési ára: Hirdetések dija : Helyben házhozhordással s vidékre postai küldéssel 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásáért félévre 4 frt 50 kr., egész évre 9 frt. Előfizethetni 5 kr., egyszeriért 7 kr. sorja. — Bélyegdíj minden kir. postahivatalnál; helyben a kiadóhivatalban. külön 30 kr. TARTALOM : Vezércikk. Néhány szó a magyar közoktatásügyről. Szabó Aladár. — Természeti törvények a szellemi világban. Hamar Andor. — Iskolaügy. Tanügyi törekvések a külföldön. Fábriczy János. — Iskolai értesítők. X. — Tárca. A nagy-kőrösi reform, temető. H. Kiss Kálmán. — Könyvismertetés. Az «Örök életnek beszéde» ismertetéséhez. Kecskeméti Ferenc. — Belföld. A gyülekezetek életéből. Szabó Zsigmond. — Gyámintézeti és esperességi közgyűlés. Fejér Gyula. — Külföld. Vázlatok jNémetalföld theol. viszonyairól. Zoványi Jenő. — Különfélék. — Necrolog. Kálmánchelyi Antal. —y k.— — Hirdetések. SZERKESZTO-és KIADÓ-HIVATAL: VIII. ker. Szentkirályi-utca 39. sz, III. em. Néhány szó a magyar közoktatásügyről. A közelgő új tanév felhí bennünket, hogy a magyar közoktatásügy fölött égy kis szemlét tartsunk, hiányaira s a legsürgősebb teendőkre rámutassunk. Legelőször is szemben a mind sűrűbben hangoztatott panaszokkal azon meggyőződésemnek adok kifejezést, hogy a magyar közoktatásügy minden bajai mellett is, nemcsak a száz év előtti állapotokhoz mérve, de absolut értelemben is tisztességes színvonalon áll. Én sohasem szoktam félni az ideálok hangoztatásától s jól tudom, hogy a magyar közoktatásügy nem emelkedett még ama niveaura, melynek elérésére mindnyájan törekszünk s a melynek elérhetése végett szükségünk van a legmagasabb ideálok folytonos hangoztatására, de ama szakadatlan, kesernyés kritizálgatást, mely nem akarja megengedni, hogy az elért eredmények örömmel és bizalommal töltsenek el és a sopánkodás helyett becsületes munkára indítsanak, nem tartom jogosultnak. Akár a fennálló tanintézetek számát, akár a tanerők hivatottságát, akár a taneszközök gazdagságát, s akár a törvényhozási intézkedések célszerűségét tekinte?n, mindig csak azt kell mondanom, hogy bár minden tekintetben van még javítani s pótolni való, annyi történt a közoktatásügy emelésére s fejlesztésére hazánkban, hogy kétségbeesni egyáltalában nincs okunk. Az állam, a társadalom és a felekezetek vetélkednek egymással a kisdedóvó intézetek és népiskolák felállítása és fenntartása által a tudatlanság és erkölcsi durvaság bilincseinek összezúzásában. A kisdednevelési kiállítás nemcsak intő a gyermekek gondjának nagyobb erővel való felvételére, hanem az eddigi sikereknek lelkesedésre indító emlékköve is. A polgári iskolák és középiskolák egész serege áll készen a magasabb képzettségre vágyó ifjak befogadására. A tanítóképző intézetek működése s a tanítóképzők tanárainak ez évben megalakult egyesülete meséknek tüntetik fel a régebbi időkből ránk szállt, s a tanítókra vonatkozó adatokat. Az egyetemek, a protestáns főiskolák és szaktanodák gondoskodnak arról, hogy a különböző foglalkozási körökbe hozzáértő emberek állíttathassanak s különösen arról is, hogy tanerőkben ne legyen hiány. Hátha még elgondoljuk, mennyi tankönyv, hirlap s taneszköz áll már a tanférfiak rendelkezésére s hogy a törvényhozás is igyekezett a közoktatásügyet hazánkban magyarabbá s jobbá tenni, lehet-e tagadnunk, hogy van okunk sok tekintetben az örömre és megelégedésre ? Hol volt Magyarország közoktatásügye s általában a közoktatásügy ioo évvel ezelőtt, mikor a tanítók s tanárok képzésére gondot nem fordítottak, tankönyveket s taneszközöket keresve kellett keresni, a mikor ott is, a hol iskolák voltak, olyanok a milyenek, az emberi lélek fejlődésének törvényeit figyelembe az oktatásnál nem vették, s a mikor még azt is megengedjük, kétségkívül oly hibáktól menten, melyek jelenleg közoktatásügyünknek állandó kísérője, egyes kitűnő személyiségek (vagy szellemi irányok, például a protestantismus) nagyszerű sikereket mutattak fel, de a kitűnő személyiségek kidőltével az egyetemes és mélyreható intézkedések hiányában a közoktatás igazán közoktatás, a nemzetnek közjava nem lehetett ? Nem akarom azonban, hogy valaki félreértsen. Csak azt akartam bizonyítani, hogy bizalommal, de azt nem, hogy elbizakodással tekinthetünk a jövö elé. Nemcsak közoktatásügyünk, de egész nemzeti életünk fejlődő s alakuló valami és a dolog természeténél fogva a mint nemzeti 68