Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1889 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1889-08-18 / 33. szám

ioöo Vén Mihály bikfalvi lelkész «Te vagy a Krisztusi) cimü beszédének felosztása nagyon sekélyes és egészen csak a felületen marad a textus (Máté: XVI: 13—16.) mélységes jelentésével szemben. A bevezetésben igen ügyes, bár nem egészen helyesen indokolt magyarázatát adja annak, hogy miért kérdi Jézus, hogy tanítványai őt kinek tartják? Emlékeztet Renánra egy kicsit a ki szintén szereti kikeresni és meg is találni a helyeket, vidékeket, hol Jézus ezt vagy amazt mondta és nyilatkozatait összefüggésbe hozni ama benyomásokkal, melyeket rá a tájék tett. Szerző is csak ezért adja a 121. lapon azt a szép tájleirást, hogy a 122-iken indokolhassa a tanítványok és Jézus között folyó párbeszédet. Szellemes ötletnek ez megjárja; de nem igazán komoly magyarázatnak. Az egész beszéd egy modern képzettségű és gondolkozású, de e mellett mélyen vallásos kedély alkotása. Magas régiókban szárnyal s élénk bizonyságot tesz a mellett, hogy főleg nagy vallásbölcsészeti képzettsége van, mit főleg II. rész elejének fejtegetései mutatnak (126. 1.). Azonban míg mint vallásbölcsész magyaráz, míg az agy megtermékenyül, az alatt a szív is felmelegszik, ott hagyja a tudós könyveket s fordul az életnek beszédéhez s a legközvetlenebb melegséggel tud szólani (127. 128. 1.). Muzsnai Pál mező-paniti lelkész a buzgó imádkozás jellegéről és hasznáról prédikál. Beszéde tartalmas, távol minden negélyzett hatásvadászattól, népszerű, megnyugtató, vallásosan felemelő, igazi jó vasárnapi tanítás. Formailag is szépen van kidolgozva, szónoki képekben és alakzatokban gazdag. A fokozatos előhaladás folyton ébreszti az érdeklődést és hatást, s az a mesterkéletlen, kedves természetesség vonzólag hat az olvasóra. Megragadó szép az a kis adoma, melyet a 135. lapon mond el. Az ilyen közbe szőtt találó történetkék mindég nagy hatással vannak a hallgatóságra. Ezek érdekkeltő erejét nagyon jól ismerik és jól is felhasználják különösen az angol szónokok. Csiky Lajos debreceni hittanártól egy advent egyházi beszéd van a gyűjteményben, melyet Róm. XIII. 12 felett a főiskolai tanulók előtt tartott. A beszéd bevezetése aránytalan hosszú s az egész prédikációval merőben semmi szerves összefüggésben nem lévő dolgokról beszél. A tulajdonképeni bevezetést csak a 142. lapon a 3-ik és következő kikezdésekben mondottak néhány gondolata képezheti helyesen; a többit egyszerűen el lehet hagyni s az egész semmi csonkulást nem szenved. A főtétel és felosztás kifogástalan. A tárgyalás nagyon sok gondolatot érint; de csakis érint. Többnyire doctrinair eszmék, meglehetős nehézkes stylusban. Hiányzik a közvetlenség, mert még a közvetlenséget nem adja meg, az az egynehány második személyben beszélő mondat. Az I. részben cáfolta volna, de alaposan a felületes tudományt, vagy bizonyította volna, de szintén alaposan a saját hitálláspontját. Mert csak a tekintély szavával egyszerűen elnémítani s a felmerülő kételyeket leparancsolni nem lehet. A «meg vagyon irva» senki, legkevésbé egy főiskolai ifjúság előtt nem argumentatió (144. 1.). A II. rész is egész általánosságokban mozog. Szerző c(pártatlan» felfogása mellett harcol, hát akkor ő maga miként lehet annyira elfogult, hogy a többi ó-conservatívekkel nem tud egyebet látni az ó-korban, mint csak fényes bűnöket (145. 1.)? E felfogáson már rég túl van a pártatlanság. A beszédnek legszebb s valóban emelkedett része a III. és a befejezés. Itt a máshonnét már eléggé ismert szerzőnek alanyisága, meleg vallásossága és közvetlensége szól. Itt van egynehány igazi szép részlet. Például mily szép és igaz a hitnek eme meghatározása: «Az Isten igazságában, könyörületességében, hűségében való bizalom az, mely a megtérő bűnöst a szt. lélek ereje által Krisztus váltság-halálának bűntörlő ereje felől biztosítja.)) (147. 1.). Sylvester Domokos vízaknai lelkész bűnbánati beszéde valóban hatalmas szónoki alkotás, meleg szívvel vallásos lélekkel, erőteljes, ragyogó stylussal irva. Csak úgy bugyognak fel az eszmék és érzések agyából s szivéből, mint a bővizű forrás habjai s a rohanó stylus szűkszavú medrében sietnek tovább. Ha az irály ellen valami kifogást lehetne tenni, ez csak a túlságos tömörség volna, sok az ellipsis, a miket még aztán több hely ütt egyenesen homályossá tesz a sok sajtóhiba s ebből folyólag a rosszul alkalmazott Írásjelek. Maga a beszéd egy tökéletes kerek egész, mely minden izében textusszerű s különösen az I. rész tárgyalása, az abban levő magyarázat kiválóan szép és szellemes. A bevezetésben az első és második kikezdés gondolat sorozata között levő ellentét az «ah» szócskával nincs eléggé kiemelve, oda valamely ellentétes kötszó kellett volna. A humanismus, a hazaszeretet és Isten nevében! Ez a címe Sász Gerő beszédének, melyet a sz.-udvarhelyi kollégium felavatási ünnepélyén mondott el, s most itt közöl. Szász Gerő mikor a felavatási ünnepre elment előbb beült a tanári kathedrába s értekezett a gymnasium feladatáról, tudós meghatározásokat adott a httmanimusról (158. 1.) és mikor a humanismus tüzében felmelegedett, a szószékbe lépett és folytatólag a hazaszeretetről és a vallásról mondott egy oly hatalmas beszédet, a milyent még nem irt talán soha. És miért?! Mert nem akart készakarva hatást vadászni és mindent szóárba fullasztani. Mert voltak őszinte érzései kedveialanyi visszaemlékezései, az alkalom által megadott 3 épen ez alkalom által megkötött gondolatai s hozzá az ő költői képekben gazdag stylusa, erőteljes nyelvezete, a szónoki hatások iránt való érzéke és kész a megragadó beszéd. Jó, hogy olyan messze hátra tette ettől a halotti imáját. A kettő között levő távolságot ezzel eléggé kifejezte ő maga. Révay Lajos sepsiszentgyörgyi lelkésztől két egyházi, (Jön a király! és Zakéus) és egy esketési beszéd van közölve. A szerzőnek erős érzéke van a szónoki hatás eszközei és a népszerűség iránt; azonban ez még több helyütt keresett és mesterkélt érdekkeltésben nyilvánul. (Pl. 164. 165. 1.). Gondolatokban elég gazdag és változatos. Zakeusa igen szép homiliai formában és tartalomban egyaránt. Egy a mi Ízléstelen, hogy ne mondjam, pórias, midőn a 174. lapon azt mondja Jézusról, hogy «a faképnél hagyta rajongó hiveit». Esketési beszéde a «Préd. Tár» jutalmazott agendája s jól kidolgozott kerek alkalmi elmélkedés, mely meleg szívvel öleli fel mindazokat, a mik csak egy házasságkötés alkalmával elmond • hatók, a nagy útra tanácsul adhatók. Bitay Béla brassói segédpaptól szintén két rendbeli dolgozatot, egy egyházi beszédet (Botrány és bolond! ság) s egy esketési agendát hoz e kötet. Az egyházi | beszéd igazán értékes textusszerű, bibliai tartalmú prédikáció. Textusát helyesen fogja fel, jól és alaposan magyarázza. Sehol egy felesleges szó nincs. Bevezetésével könnyedén száll thémájára. A Pál apostol kora és korunk között levő párhuzamot kitűnően viszi keresztül és a közvetlenség első alapjai is meg vannak már nála. Az I. részben erősebb polemikus hangot használ; de ez egy pillanatra sem válik érdessé, sértővé. A viszonyok festésében képei elevenek; alakjai hús és vér. 1 Esketési agendája pedig sok poézissel és egy szívnek melegével van irva. Egy főgondolata van ; de azt min-