Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1889 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1889-08-18 / 33. szám

den részletében szépen kidolgozza és találóan alkalmazza. Zayzon Ferenc sz.-udvarhelyi pap. «Az első zsoltári boldogságról)) prédikál egy meglehetősen elvont, gyenge beszédben. Az I. rész építés nélkül való vallásphilosophiai okoskodás, meghatározások halmaza. A II—ik tele van igaztalan túlzásokkal, a III. ízetlen ismétlésekkel. Maga a stylus is nem eléggé finom. Néhol egészen szabatos, sőt bizonyos tudós színezettel bír úgyannyira, hogy elvont lesz; másutt meg annyira népies akar lenni, hogy szinte póriassá válik; szóval nem kiforrott s határozott jelleget öltött irály. Micsoda kifejezések ezek a templomi szószéken: «nines menyország sem pokol, a pap hiában papol» (i86. 1.); ((elrugaszkodtak Istentől)) (u. o.), ((hencegő tudákosság)), ((fattyú műveltség fészkelődése)) (u. o.) ? ! stb. Benkő Lajos hadadi lelkész: «A két féle bánat» című beszédet közli. A bevezetés jó, kivéve a stereotyp két utolsó mondatot. A tárgyalásban csak példát példára halmoz, úgy, hogy látunk elég példát, de nem látjuk magát a főgondolatot megmagyarázva és világosan kifejtve s innen, hogy a példák is, pedig ez volna épen a céljuk, nem világítják meg a kérdést. Példák helyett legelső sorban jó exegesis kell; csak arra épülhet tartalmas és érthető beszéd. Negélyzett, keresett előadása van. A beszéd II. része valamivel jobb és szebb az I.-nél. Bartha Dezső tasnádi lelkész : «A szeretet mindenható)) című beszéde egészen általánosságokban mozog. Nem tagadható el ugyan az Írótól bizonyos erő a stylusban, bizonyos szónoki csoportosítás az előadásban, — kivéve az átmeneteknél — és bizonyos mélyrehatás a tárgyalásban; de egészben véve mégis kevés igazi építő elem van benne. Sokkal termékenyítőbb lett volna beszéde, ha textusának (I. Kor. XIII. 13.) egyes fogalmait fejtette volna ki. így azoknak a szeretetről tucat számra tartott közönséges beszédeknek színvonalán marad csak. Orbán József szőkefalvi pap a hit erejéről beszél. Bevezetés jó. Felosztása textus gondolatából merítve. De a tárgyalásban a két rész alig válik külön, annyira rokon körben mozog. Damó István IV. éves theologustól két beszéd van; az egyik «Én vagyok az Ur!» címmel, a másik egy esketési agenda. Mindkét beszéd igen csekély tartalommal bír. Az egyházi beszédben mindég csak ugyanazt az egy dolgot hajtja; nem tud sehogysem tovább menni, üres szalmacsépelés az egész. O is magyarázta volna előbb jól meg a textusát, akkor tudott volna belőle meríteni. Csak a berekesztés felé találja meg tulajdonképen az igazi hangot. («Ti e bálványokat)) stb. 216. 1.). Két gondolata volna, de a kettőt nem tudta elválasztani s így a tárgyalásnál egészen összeolvadnak. Az agenda sem ér többet mint a prédikáció. Nem is egy fiatal embernek szájába és egyéniségéhez való. Hát vájjon ez niit tesz s miféle, dogmatikai feltogáson alapul: «ifjú férj, ki e szent frigy megkötése által az Isten országa valódi polgárai sorába lépszv stb. (230. 1.)?! A papir türelmes, de nem kell türelmével visszaélni. Az alkalmi és agendalis beszédek szerzője, a már említetteken kívül, Tavaszy József vajai, Csekme Ferencz gernyeszegi, Zagoni Pál n.-boronyói, Benedek Ferencz mérai és J. Jesay József ördög-keresztúri lelkészek. Tavaszy József esketési agendája a maga érzés- és gondolat-gazdaságával valóban mintája lehet az ily természetű egészen csak egy alkalomra való beszédnek. Ugyanilyen, csak egyetlen egy speciális alkalomra való. Csekme Ferencz keresztelési agendája, melyet a saját gyermeke keresztelésekor mondott. Méltán nyerte meg a «Préd. Tár» jutalmát. Az atyának öröme, reménye, de egyszersmind remegő aggodalmai egy mély érzésű lyrai költeménynek közvetlenségével és bensőségével vannak benne kifejezve. Melegít, a szemekbe önkénytelenül könnyet csal és a szív megtelik érzésekkel. Minden szavában egy-egy érzés és gondolat. A meghatott lélek csak rövid, szakgatott mondatokban szól; de bennök nagyon sokat mond. Zágoni ks Benedek beszédei egészen jó, de minden feltűnőbb tulajdonok nélkül való keresztelési agendák ; míg Irsay József halotti búcsúbeszéde egy egészen közönséges ríkató oratio, melynek csak a végén van néhány emelkedettebb gondolata (255. 1.). Az ennyire megkötött alkalmi beszéd kiadásának csak úgy van éitelme, ha a beszédben vannak eszmék, gondolatok; különben nem nyer velük az olvasó közönség semmit A ((Prédikátori Tár» e II. kötetét szívesen ajánljuk olvasóink becses figyelmébe. Kenessey Béla. BELFÖLD. Az egyházosztályozási és lelkészminösítési szabályjavaslatok ügye a vértesaljai egyházmegyében. Az ismeretes konventi szabályjavaslatok és egyéb tract. gyűlési tárgyak megbeszélése végett, Koncz esperes úr felhívására, a vértesaljai egyházmegye lelkészei és küldöttei, aug. i-én, Kápolnás-Nyéken, egy rendkívül népes értekezletet tartottak, melynek megállapodását, legalább a bennünket lelkészeket közvetlenebbül érdeklő két javaslatra vonatkozólag, mint aktualis dolgot, érdekesnek tartom már most megismertetni e lap tiszt, olvasó közönségével. I. A mi először is a konventről az egyházkerületekre leküldött egyházosztályozási szabályjavaslatot illeti: úgy az értekezletből kiküldött három tagu bizottság, mint maga az értekezlet arra a megállapodására jutott, hogy miután sem a zsinati törvény nem kívánja meg okvetlenül, sem a konvent maga voltaképen nem célozza az egyházak osztályozásának teljesen, hanem csak „lehetőleg" egyöntetűvé tételét; főleg pedig, miután az egyházvidékek különböző megélhetési viszonyai miatt — a mit e becses lap hasábjain is különösen Kecskeméthy barátom cikkében kifejezett — ez az egyöntetűség az egyházak osztályozásában majdnem kivihetetlen: egyházmegyénk mellőzni javasolja a püspöki tervezetet s fenntartandónak véleményezi az egyházkerületünkben már életbe léptetett és többé-kevésbé helyesnek bizonyult classificatiót. Értekezletünk ennélfogva a következő jelentést terjeszti a szeptember 3-kán tartandó egyházmegyei közgyűlés elé : Tekintve, hogy a zsinati törvény 188. szakasza szerint «az egyházak osztályozása iránti eljárást az egyházkerületek állapítják meg» s csakik «a lehető egyöntetű eljárás eszközlése végett közlik egymással megállapodásaikat)) ; tekintve, hogy az 1885-iki egyet, konvent jegyzőkönyvének 67. pontja alatt csakis «a lelkészválasztási minősítési szabályoknak minden kerületben lehetőleg egyöntetüleg leendő megállapítása)) tekintetéből bízatlak meg a ft. püspök urak véleményes javaslatuk előterjesztésére; tekintve végül, hogy az egyházaknak országszerte teljesen egyöntetű osztályozása, az ország különböző