Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1889 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1889-08-18 / 33. szám

és társadalmunk mind amaz intelligens tagjainak, kik műveltségi kiképeztetésöket tanodáinknak köszönhetik. Vajha képesek lennének szavaim amaz uj lélek irányítására, mely kinőve a régi észjárás sablonjaiból, szétfeszítette kereteit s más fontos tanügyi kérdésben is létrehozta már a szükséges új alkotásokat! Nézeteimhez nem ragaszkodom mereven s Calixtussal szólva csak annyi az óhajtásom : „A szükségesekben legyen egység, a kétesekben szabadság, mindenekben fedig szeretet/" Szászváros, 1889. Deák Gerő. Valami a vasárnap megszenteléséről. Ügy vallási, mint társadalmi szempontból fontos a vasárnap megszentelésének kérdése. Külföldön sokat foglal 1 íoznak vele, Amerikában és Angliában bement a közéletbe ama tudat, hogy a vasárnapot meg kell szentelni, de más államokban is tettek már sokat a cél elérésére. A bécsi katholikus gyűlés is, ez a legújabb mauifestatiója az evangeliom ellen törő hatalomnak, egyebek közt egy felettébb fontos határozatot a vasárnap megszentelése tárgyában hozott, melyre mégis, tudtommal, a protestáns egyház köréből nem figyelmeztetett senki. Ha nem tudná az ember, hogy kik azok a kik ezt határozták, úgy csakis a legnagyobb megelégedését, örömét fejezhetné ki ezen határozat létrejötte fölött. Mert ez a gyűlési határozat nem is egyébbről szól, mint a vasárnap megünnepléséről. Lehet-e tényleg ügy, melynek elintézése a jelenben szükségesebb s sürgősebb volna mint ezen ügyé, s csak kérdezni is kell-e, hogy a protestánsok ennek előmozdítását óhajtják-e? Igaz hogy itt is a lóláb kilátszik az angyali köntös alól; mert a katholikus gyűlés azt kivánja, hogy a vasárnap mellett teljes munkaszünettel ünnepeltessenek meg az egyház egyébb ünnepei is (!) s jó^ lesz, ha az evangeliom őrei jókorán körvonalozzák ezt illetőleg egyházunk álláspontját, mely szerint: a vasárnap tökéletes megünneplésére teljes erőnkkel közreműködünk, azzal sem ellenkezünk, ha saját egyházunk ünnepeire a munkaszünet elrendeltetik, de minden egyébb általunk nem tartott ünnep megünneplését határozottan visszautasítjuk. Mindenekfelett azonban siessünk mi protestánsok végre valahára ez ügyben tenni is valamit. Hát mi, a kik birunk az «ismerettel», mi, kik ((dicsekszünk a törvénynyel)) mi engedjük magunkat e tekintetben megelőztetni azon egyház által, mely régóta összefont karokkal nézte az Úr napjának megszentségtelenítését, nem törődve semmit azon tíz parancsolattal melyet maga is tanít és szájában hord ? Sőt ha nem fogunk látni ezendolog elintézéséhez, még a zsidók is túl fognak tenni rajtunk. Itten például, Pápán, mely városnak, igaz csaknem fele része zsidó, valóban megszégyenítő viszonyok vannak e

tekintetben. Szombaton a boltok kevés kivétellel zárvák, az utcákon ünnepi csend, szóval egészen a vasárnap érzése fogja el az embert; s vasárnap ellenkezőleg zsidó s keresztyén bolt nyitva, teherkocsik nyikorgása s oly adás-vevés, nép nyüzsgése, mintha ez igazán «vásárnap)) volna a «vasárnap» helyett. Ezen a bajon mihamarabb segíteni kell! Úgyis már mindenfelé megindult e tekintetben a mozgalom. A schweici szövetségtanács, úgy hallom, felhívást intézett Európa öszszes fejedelmeihez a vasárnap megszentelése tárgyában ; Poroszországban már évekkel ezelőtt megkezdték az előmunkálatokat egy a legapróbb részletekre kiterjedő vasárnapmunkaszüneti törvény megalkotására s talán ez idő szerint ez a törvény ott már ki is hirdettetett. Minálunk is az országos munkásszövetkezet, olvastam, kérvényt nyújtott be ez iránt az országgyűléshez, hogy mi eredménynyel, nem tudom. Fődolog, hogy ne elégedjünk meg az általánosan szóló megállapításokkal, a milyenek hiszen vannak már most is, hanem ki kell mondám országosan, hogy néhány szükséges üzlet, sütők, mészárosok, vendéglők, fodrászok, fürdők, patikák, valamint a gőzmalmok, egyes nagy gépek szolgálatának kivételével, minden egyébb üzlet, bolt, gyár, iroda vagy bármi néven nevezendő munkahelyiség az egész vasárnap tartama alatt, egy azonnal lefizetendő, az üzlet nagysága szerint igen tetemes összegig emelkedhető pénzbírság terhe alatt bezárva, tartassék s abban semmiféle munka ne folyjon. A zsidók esetleges jajveszéklése ne keltsen félelmet; azok hiszen, ha úgy tetszik nekik, még a szombatot is megtarthatják a vasárnap mellett. Külön megállapodásra volna még szükség a kávéházakat illetőleg, s tán legjobban olyformán, hogy a kávéházak minden vasárnap reggeli */2

9 órától délutáni 1

/q

2-ig zárva tartassanak, hogy azok a szegény pincérek is mehessenek templomba, ha úgy tetszik nekik. A gőzmalmokra s egyébb nagy gyártelepekre nézve pedig azt kellene rendelni, hogy ott vasárnapon csakis a nagy kár nélkül meg nem állítható gőzgépeket ellátó munkások dolgozhatnak, minden egyébb munka azonban, s különösen az irodai munka ott is teljesen beszüntetendő. Végre megállapodásra kell jönni az iránt, hogy a katonaságnál is vasárnapon lehetőleg gyakorlatok ne tartassanak, s különösen az irodai szolgálat teljesen szüneteljen. Alólirott cikkiró távol van attól, hogy ez ügyben bármiféle intéző szerepet kivánna vinni. Csak egyes hang akar lenni a gyülekezet köréből, mely teljes bizalommal fordulván egyházunk kipróbált vezéreihez esedezve kéri őket, hogy a rendes s mindenekfelett elvégzendő munka mellett tennének valamit a Krisztus dicsőségére is. Nem elég nekünk csak a saját egyházunkat tatarozgatni folyton, hanem esetekenkint kell, hogy a protestantismus lépjen ki a világ elé, lépjen a nyilvánosság színterére. Ezt szebb s fontossabb ügy érdekében alig tehetjük, mint a vasárnap megszentelése ügyében ; azért fel a tettre s mutassuk meg a világnak, hogy a vallásos dolgokban a vezérszerep még ez időben is minekünk, az Isten népének jut. Jurány Gusztáv, pápai ref. főgymnasiumi tanár. KÖNYVISMERTETÉS. „Prédikátori Tár." Szerkeszti Ssáss Gerő kolozsvári ev. ref. első pap, esperes és egyházkerületi főjegyző. Uj folyam. Második kötet. Kolozsvártt, 188p. 260 nagy 8-rét lap. Ára 2 frt. (Vége.) Molnár Albert marosvásárhelyi lelkésztől egy konfirmációi beszéd (Jézus, mint eszmény) és két ima (egy tanévet megnyitó és egy évzáró) van közölve. A beszédben gyönyörű a benső, lelki világnak, az indulatnak lélektani feslése; de nem közvetlen, nem a gyermekekhez szóló. Igazi szép alkotás az egész, tele gondolatokkal és nemes eszményiséggel. Tömör erőteljes stylus. Képekben, hasonlatokban gazdag. Az imák közül szebb a második, ennek formája is tökéletesebb, hangja hymnikusabb ; míg az első inkább csak megszólító alakban tartott alkalmi elmélkedés.