Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1889 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1889-08-18 / 33. szám
hiszem — csak tagadó lehetne a válasz. A protestantismus hivatása és minden érdeke ellentmond ily intézkedésnek. Csak mellékesen utalok a papnevelés nagy fontosságára, mely pályán föltétlen szükség van a görög nyelvre s mely pályára minden iskolánk egyformán szolgáltatja az újoncokat. Kérdés, hogy lennének-e ezután elegendő számban, s készültségük a görög nyelvben nem lenne-e a mostaninál is gyengébb ? A protestáns egyházra nézve szinte életkérdés és az adja meg létezésének jogosultságát, hogy a művelődés terén a legelső sorban haladjon. Vájjon, nem hátramaradás volna e téren, ha iskoláinkban a görög nyelv töröltetnék? Mert nincs oly művelt ember, a ki tagadhatná, hogy a görög nyelv és irodalom tanulmányozásából igen nagy szellemi haszon meríthető; csak arra nézve oszlik meg a vélemény, hogy szükséges-e ezt mindenkinek az eredetiben tanulmányozni ? Nem volna-e elég fordításokból megismerni ? Erre csak azt lehet válaszolni, hogy a protestantismusnak nem dilettánsokra van szüksége, a kik, ha kedvük épen úgy hozza, szórakozásból elolvassák egy pár classicus mű fordítását; hanem alapos tudósokra, kik nevének elismerést és becsülést szerezzenek. Azután a protestáns iskolák sohasem azt ismerték egyetlen és fő feladatuknak, hogy csupán száraz ismerethalmazzal tömjék meg a tanulók fejét; hanem épen oly fontos feladatnak ismerték a szív és kedély nemesítését, hogy a vallás és erkölcs magasztos eszméi jó megmívelt talajt találjanak. Ha most már a középiskolai tantervből kitöröltetik a nemes idealismust lehelő görög nyelv, mely a szív és kedély nemesítésének az erkölcsi és aesthetikai érzék fejlesztésének páratlan és szinte pótolhatlan eszköze : mi marad akkor a tanár kezében, a mivel nevelői működése közben e hiányt pótolhassa ? Az így nevelt ifjak talán fejükben nagyobb adathalmazzal hagyják el az iskolát, de szívük annál üresebb; kedélyük annál szárazabb leend. Pedig többet ér kisebb adathalmaz mellett a nemes kedély és tisztult érzésekkel megtöltött szív; mert úgy is nagyon sürün hangzik a panasz, hogy a kor realistikus irányzata miatt a vallás iránti érdeklődés és érzék folytonosan hanyatlik. Ennek a realistikus iránynak mindenesetre nagy hasznára lenne a görög nyelvnek iskoláinkból való kizárása, de a valódi tudományosság és erkölcsi nevelés nagy kárát vallaná. Azért egyházunknak nem az eltörlés van érdekében, hanem inkább az, hogy a görög nyelv és irodalom tanítására az eddiginél is nagyobb gond fordíttassák. Borsos István, gymn. tanár. Természeti törvények a szellemi világban. (Folytatás.) Mielőtt Drummond könyvének a «Prot. Egyh. és Iskolai Lap» mult számában ígért fejezetét bemutatnék, jónak találjuk megjegyezni, hogy a jeles mű az előszón kívül két részből áll: i. az elméleti bevezetésből, s 2. a gyakorlati tárgyalásból. A bevezetésben felállítja Drummond a tételt, a tnelv szerint: a szellemi világ törvényei azonosak a természeti törvényekkel. A mint a természet világában meg van a folytonsság s különbözőknek látszó törvények öszszefüggésben vannak egymástól, úgy kell hangsúlyoznunk, hogy a természet világában mutatkozó különösen az életre vonatkozó törvények nem szakadnak meg a szellemi világ ajtajánál, hanem e titkos világba is belépnek, természetesen magasabb és magasztosabb értelemben működve ott tovább. Az ezen elméleti fejtegetést következő gyakorlati irányú fejezetek egy-egy teljes, kerekded értekezések; nem arra számítva, hogy legkisebb részletekig kimutassák, mily nagyságú terület vagy mely részek vannak a szellemi világból a természeti törvények által borítva, sőt maga Drummond kifejezi, hogy a természeti törvény e téren való alkalmazásának meg van a határa, s a legkisebb részletekre nézve is ki mutatni akarni az alkalmazhatóságot annyi volna, mint lehetetlent kivánni. Még a természetben is számos felfedezni, kikutatni való van, s míg ezt teljesen nem ismerjük, meg kell elégednünk azzal, hogy egyes fontosabb kérdések tisztáztatnak csak. Ezért az általa adott értekezések sem képeznek összefüggő rendszert s távolról sem igyekeznek egy új természeti alapokra fektetett theologiai rendszert konstruálni; egyedül néhány példát akarnak felmutatni arra, hogy a természet, különösen a biologia elvei és törvényei miként alkalmazhatók a vallás tüneményeire is; ezért csak egyes fontosabb vagy közvetlenebbül érdeklő kérdésekre vetnek világot. Tárgyalási módja rendesen az, hogy előbb egy-egy találó példában vagy tételes alakban kimutatja a törvényt a természeti világban, s aztán felvezeti azt, ameddig csak lehet s kimutatja, hogy a szellemi világ megfelelő tüneményei is ugyanazon törvény alá vannak vetve, s végül e conclusiónak gyakorlati vonatkozásaira és következményeire mutat reá. Némely cikkei egyenesen gyakorlatiak s népies vonatkozásúak, mások tanszerüebbek s valamennyi bizonyos mértékig apologeticus színezettel bir. Biogenesis című cikkében a szellemi élet eredetét fejtegeti, s azon természeti törvényből kiindulva, hogy élet csak megelőzőleg létező élet által hozathatik létre, tehát nincs önnemződés, azokkal szemben foglal állást, kik azt vitatják, hogy a szellemi élet, a tiszta nemes vallásosság isteni kegyelem, a Krisztus nélkül kifejlődhetik az emberben. E cikkét hátrább közölni fogjuk egész terjedelmében. Az ezután következő «Degeneratió» című cikk az elfajulás törvényét alkalmazza a szellemi világra ; a fejlődés, munkálkodás elmulasztása a természeti világban szükségképen elfajulást, romlást idéz elő az egyénre nézve; s ugyanezen törvény alapján jönnek létre a szellemi világban is a peccata commissionis et omissionis, úgyszintén a lelki vakság és süketség, amidőn az ember hanyagsága folytán már az Isten iránti fogékonyságát is elveszti. Egyedüli eszköz ennek kikerülésére a fejlődés, ötimivelés; szellemi életet ugyan ez nem adhat, de elvezethet annak határáig, úgy, hogy ott már csak egy érintése kell Krisztusnak s az ember megelevenedik;