Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1889 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1889-08-18 / 33. szám

míg e fejlődés elmulasztása szükségképen az üdv elvesztésére vezet. «Növekvés» című fejezetében a mezők liliomának növekedéséből a szellemi élet növekedésének mysteriosus és önmagától történő voltát mutatja ki. Amaz magyarázatát adja annak, hogy a szellemi növekvés miért különbözik még az erkölcsiségben való előhaladástól is, s általában annak, hogy miért nem lehet számot adni az embernek e növekvés miben létéről; az utóbbi sajátsága a növekvésnek csak más alakban kifejezése annak, hogy Isten az, aki cselekszi bennünk, mind hogy akarjuk, mind hogy véghez vigyük a jót. Saját magunk hiába törekszünk növelni magunkban a szellemi életet, azt mesterségesen növelni nem lehet, épugy mint testünket egy singgel is meg nem növelhetjük. Nekünk csak meg kell magunkat tartanunk abban a helyzetben, mely a növésre előnyös, a többit Isten elvégzi mibennünk. «HaIál» cím alatt kimutatja, hogy a természeti és erkölcsi halál ugyanazon törvény szerint következnek be ; "s a természeti ember, bármily fokán álljon különben az erkölcsiségnek, műveltségnek: ha Istent nem ismeri, vele közösségben nem áll, tényleg halott a szellemi világra nézve. A természeti életben a halál a környezettel való érintkezés megszakadása; ugyanez a halál a szellemi életben is. «Mortificatió» című fejezetében természeti alapon a bűnökből való megszabadulás különböző módjait fejtegeti. Míg «Örök élet» címen Spencer Herbertnek egy meghatározására támaszkodva kimutatja, hogy ez nem csupán képzelt valami, hanem érthető és tudományos tény. Spencer szerint, ha valamely élő lény úgy tudná alkalmazni magát a környezeti változásokhoz, hogy azokkal mindig összhangban állana, akkor az az élő lény örökké élne. Drummond kimutatja, hogy míg a testi világban e feltételek soha be nem tölthetők, a szellemi világban nemcsak lehetséges ez, de szükségképeni. Ugy hogy az, akiben a szellemi élet, az új ember megszületett, szükségképpen örökké él. «Környezet)> cím alatt a környezet nagy befolyása alapján fejtegeti, hogy mennyire fontos az emberre nézve, hogy ama legfenségesebb környezetével, a szellemi világgal összeköttetésben legyen. A «tvpus szerint alakulás»-ban ugyan e nevű természeti törvényből kiindulva a szellemi élet typusára s a keresztyén fejlődés végcéljára mutat reá. «Félélősdiség)) és «Hlősdiség)> című fejezeteiben egyfelől a Krisztus vére által való megigazulás hibás felfogásnak másfelől az egyéni, személyes vallásosság hiányának, nem különben az egyház üdvözítő voltában való hitnek káros következményeit tárja elénk meggyőző erővel. «Classificatió» cím alatt végül egyfelől a természeti és szellemi ember közti különbségeket mutatja fel, másfelől eredeti és megkapó magyarázatát adja Isten országának, úgy fogván azt fel, mint a természetnek szükségképen kiegészítő részét, melyben az emberi nem fejlődése is tökéletességre jut. E vázlatok után, melyekből alig lehet kivenni Drummond könyvének valódi nagyszerűségét, meggyőző és lelkesítő voltát, mutatványul álljon itt szószerinti fordításban a szellemi élet eredetére vonatkozó fejtegetése, melynek címe: Biogenesis. « Akinél a Fiú vagyon, annak élete vagyon; akinél nincsen az Istennek Fia, nincsen annak élete.> /. Ján. V: 12. «Omne vivum ex vivo.» Harvey. Kétszáz év óta a tudományos világot két pártra szakították az élet eredetére vonatkozó viták. Két nagy iskola védelmezett homlokegyenest ellenkező nézeteket, az egyik azt, hogy az anyag önmagától hozhat létre életet; a másik azt, hogy élet csak megelőzőleg létező élettől származhatik. Az önnemződés tanát amint az első neveztetik, ujabb időben hosszas és fáradságos kísérletek után. Dr. Bastian ismét felelevenítette. Amint ő maga kifejezi, ezen végeredményre jutott: «Mind a megfigyelés, mind a kísérletek félreértlietlenűl igazolják, hogy élő anyag folytonosan formálódik de novo, ugyanazon törvények és tendenciák szerint, a melyek határozók minden egyszerűbb vegyi összetételre nézve.» Vagyis az élet nem élet ajándéka. Képes önmagától létre kelni. Önmagától nemződhetik, Ez a kijelentés a megfigyelőknek egész phalanxát szólítá küzdtérre s az élettanban legnagyobb tekintélyek ujolag foglalkozni kezdtek a problémával. A kérdés próbájául szükséges kísérletek bárki által, a kinek egy kis ügyessége van a kísérletezésben, utáncsinálhatók s ismételbetők. Üveg-edények harmadrésznyire megtöltetnek széna vagy bármely más szerves anyag forrázatával. Forraltatnak, hogy minden élet-csíra megölessék, és légmentesen elzáratnak, hogy a küllég kirekesztessék. A bent maradt levegőről, miután több óra hosszáig a forrási hőmérsék hatásának kitétetett, felteszik, hogy szintén holt; úgy hogy az életnek, mely ezután feltütihetik az elzárt palackokban, önmagától kell létre jönni. Bastian kísérleteinél, dacára, hogy minden eszközt felhasznált a meddőség biztosítására, élet jelent meg belül myriád mennyiségben. Ez tehát, így okoskodott, önmagától nemződött. De a megfigyelők serege két hibát fedezett fel számításaiban. Tyndal tanár ismételte ugyanazon kísérletet, csakhogy a telj es meddőseg biztosítása végett egy a legújabb tudomány által ajánlott, önmaga által feltalált, elővigyázattal élt. Észrevette, hogy minden gond dacára még mindig lehetnek el nem pusztított csirák az üveg levegőjében. Ha a lég teljesen csiramentes és tiszta volna, elő jöhetne-e ama myriád élet? Oly légkörben kezelte tehát kísérletező edényeit, amely optikailag megvizsgáltatván, a legfinomabb ismert próba szerint, teljesen csira mentes volt. Ekkor életnek legkissebb nyoma sem mutatkozott. Ismételte a kísérletet minden irányban, de az anyag a csira-mentes levegőben sohasem hozott létre életet. A másik hibát Dallinger fedezte fel. O az alsóbb rendű életalakok közt igen meglepő és elpusztíthatatlan életerőt talált. Sok állat képes volt túl élni sokkal magasabb hőmérséket is, mint a milyet Dr. Bastian alkalmazott megsemmisítésükre. Némely csirát csaknem lehetetlen megsemmisíteni, majdnem tűzállók. Ezen kísérletek gyakorlatilag eldöntötték a kérdést. Határozott és döntő conlusio jutott uralomra a tudományban. Amennyire a tudomány tisztába hozhat valamit, ez a kérdés tisztázva van. Az a kísérlet, hogy előhozzák az élőt a holtból, dugába dőlt. Az önnemződés tanát fel kellett adni. És ma minden oldalon elismerik, hogy élet csak élet érintése folytán származhatik. Huxley categorice kijelenti, hogy a biogenesis tana, vagyis hogy az élet csak élettől ered, «a mai nap győzedelmes az egész vonalon.)) És Tyndal, míg megvallja, hogy ő jobb szeretné, ha a bizonyítékok az ellenkezőt igazolnák, kénytelennek érzi magát ezt mondani: ((Állítom, hogy nem létezik a megbízható kísérleti bizonyítékoknak oly töredéke, mely azt bizonyítaná, hogy napjainkban valaha élet jött létre megelőző élettől függetlenül.)) Jóval több mint kétszáz év óta hasonló vita húzódik végig a vallásos világon is. Itt is két nagy iskola