Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1889 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1889-08-11 / 32. szám

Harminckettedik évfolyam. 32. sz. Budapest, 1889. augusztus 11. PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. SZERKESZTŐ-és KIADÓ-HIVATAL: III. ker. Szentkirályi-utca 39. sz. III. em. Előfizetési ára: Helyben házhozhordással s vidékre postai küldéssel félévre 4 frt 50 kr., egész évre 9 frt. Előfizethetni minden kir. postahivatalnál; helyben a kiadóhivatalban. Hirdetések dija: 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásáért 5 kr., egyszeriért 7 kr. sorja. — Bélyegdíj külön 30 kr. TARTALOM : Vezércikk. A magyar király Berlinben. Szabó Aladár. — Természeti törvények a szellemi világban. Hamar Andor. — Iskola* ügy. A dunamelléki népiskolák szervezetére, stb. vonatkozó szabály-javaslat. A nagy kör ősi praepar. tanárikar. — Iskolai értesítők. X. — Tárc a. A gimnáziumi énekoktatás érdekében. Deák Gerő. — Könyvismertetés. Prédikátori tár. Szerkesztette: Szász Gerő. Kinessey Béla. — Belföld. A budapesti prot. Bethesda. Láng Adolf. — Külföld, Vázlatok Németalföld theologiai viszonyairól, Zoványi Jenő. — Irodalom. — Különfélék. — Hirdetések. A magyar király Berlinben. Sietek kijelenteni, hogy nem politikai vezércikkel akarom megörvendeztetni a a Prot. Egyh. s Isk. Lap» olvasóit. Azt hiszem azonban, hogy a magyar király berlini látogatása egyháztörténelmi és történetbölcsészeti szempontból is oly fontos és érdekes esemény, melynek jelentőségét a jelzett szempontokból is méltányolni a «Prot. Egyh. és Isk. Lap»-nak joga is, kötelessége is. Legelőször is annak akarok kifejezést adni, hogy nem tudatlanságból szólok „a magyar király" látogatásáról, mintha elfelejtettem volna, hogy a magyar király tulajdonképen, mint az osztrák-magyar monarchia uralkodója megy Berlinbe, hanem minden politikai pártállásra való tekintet nélkül hangsúlyozni kívántam, hogy az «osztrák-magyar monarchia uralkodóján?1 magyar királyi volta immár nemcsak a fejedelem nagyobb dicsőségének és hatalmának jele, hanem a magyar nemzet megerősödött befolyásának ékesen szóló bizonysága is. Én ebből azt remélem, minden magyar ember előtt helyesnek tetsző tételből nem politikai következtetéseket akarok vonni, sem nemzeti chauvinismust nem szándékozom táplálni, hanem vallásos hitemmel és meggyőződésemmel nézve a helyzetet, azt állítom, hogy a magyar nemzetnek az isteni gondviselés által kitűzött nagy és magasztos céljai vannak, melyeknek megvalósításéira eddig készült inkább s ezután tör nagy buzgósággal azok felé, de hogy ezeket a célokat csak mint magyar nemzet, nem pedig mint, akár a mellette álló német, akár az elnyeléssel fenyegető orosz tenger egy részecskéje fogja elérni. Most tehát, mikor a magyar király Berlinbe megy, jövőnkbe vetett öntudatos hittel kell, hogy hangoztassuk, a mit egy magyar államférfiú politikai s kiválóan nemzeti szempontból ekként fejezett ki: Akárki kémé magyarságunk árán szövetségünket, nem kapná meg s kell, hogy csatlakozzunk Gyulay Pál egy enunciatiójához, melyben néhány évvel ezelőtt a Kisfaludy-társaság elnöki székéről a legerőteljesebben utasította vissza és Ítélte, nemcsak nemzeti érzületéből, de tudományos meggyőződéséből folyólag is helytelennek annak a tudósnak kívánságát, ki azt a felhívást intézte a kisebb nemzetekhez, tehát a magyarhoz is, hogy ezek a könnyebbség okáért mondjanak le nemzeti édes nyelvükről. A magyar király említett látogatása azonban bennünket nemcsak mint magyarokat, hanem mint protestánsokat is közelebbről érdekel. A porosz királyi s most már egyúttal német császári ház mindig protestáns, a habsburg dynastia '"Jg katholikus jellegű volt. Jól megjegyezíogy «porosz királyi)) s nem Hohenzol•í-t! házat mondottam, mely utóbbi elnevezés alá Katholikus hercegek is tartoznak. Elég az hozzá, hogy mióta Poroszország királyság, trónján mindig protestáns fejedelmek ültek s különböző időkben a különböző vidékekről elűzött protestánsoknak pártfogói. Nagyon érdekes volna megtekinteni, mi viszonyban áll a jelen század Poroszországának hatalma ahhoz a szellemi tőkéhez, melyet Franciaországból s Salzburgból az evangeliumi protestánsok a múlt századokban bele vittek. Természetesen a mint általában a protestantismusban a szellemi önállóság eszméje sokféle árnyalatot produkált, a porosz királyok hol ilyen, hol amolyan prot. színezettel bírtak, de azért mindig protestánsok maradtak. Nagy Frigyes elég jól kitévedt a szélső, hitetlen regiókba s az ő híres mondása: Ein Jeder soll selig werden nach seiner eigenen Facon bizony ha jól értve jelent is vallási türelmes-