Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1889 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1889-08-11 / 32. szám
séget, annyi bizonyos, hogy az indifferentismusnak is hatalmas fegyvere volt. Viszont IV. Frigyes Vilmos, mint nagyon consersvativ ember, tüntette ki magát. Szóval a hány tagja a porosz királyi háznak annyiféle ember. Gondoljunk csak a Nagy Frigyes és atyja vagy Frigyes császár és fia közti különbségre. De bármily különbözők voltak is a porosz királyok felfogásra és világnézletre nézve, protestánsok voltak mindnyájan le egészen a most uralkodó császárig, a ki igen tevékeny ember a vallás-erkölcsi téren is, a ki a tengeren istenitiszteletet tart, s ker. szellemű socialis törvényeket hozat, s igaz ebben a tekintetben a katholikus centrumpárt segélyét is minél inkább igyekszik biztosítani, mint azt Huene nem rég, nagy feltűnést keltett kitüntetése mutatja. A Habsurg ház tagjai is nagyon különböző nézetekkel bírtak, de katholikusok maradtak minden időben. Mily nagy az ellentét II. Ferdinánd meg II. József, Miksa és Rudolf között. II. Ferdinánd elment a katholikus vakbuzgóságban a legszélsőbb határokig, Miksa majdnem protestánssá lett. De lettek legyen a Habsburgok vakbuzgók vagy szabadelvűek, mindig csak katholikusok voltak le egészen a mostani uralkodóig, a kinek a legutóbbi időkben is megmutatott nagy vallásos ereje szintén katholikus színezetű, bár természetesen nem oly módon, hogy akár álmában is kedve támadna néhány eretnek protestánst a máglyára küldeni. Eltekintve tehát amaz, a politikában kifejlett autagonismustól, mely a porosz Hohenzollernek meg a Habsburgok közt kifejlődött, igen érdekes, hogy a katholikus meg a protestáns géniusz fejedelmi képviselői a béke fenntartására irányzott szövetséget kötnek s ezzel megcáfolják azok felfogását, kik azt hiszik, hogy minden uralkodó háborúra igyekszik, de egyúttal alkalmat adnak sok nevezetes kérdés felvetésére, melyekre természetesen majd a jövő ád feleletet. Ilyen kérdések a következők: Kibékül-e a katholicismus a protestantizmussal valaha ? Ha megmaradnak is ellentéteknek, lesz-e idő', mikor legalább mindkettőnek túlságos kinövéseit, a kath. fanatismust s a prot. latitudinarismust régiségtárba lehet helyezni ? Lesz-e egy jobb kor, melyben a keresztyénség lényegét tevő isteni szeretet közös alapján az emberek becsületesebb munkát is tudnak annál teljesíteni, melyet most végeznek s mely az egymás javára való törekvés bélyegét nem feltűnően hordja magán. Bármi történjék is, nekünk magyar portestánsokra s prot. magyarokra nézve biztosan meg van határozva az út, melyen járnunk kell. Mi bár a magyar király katholikus, protestánsok akarunk maradni és sem formák, sem frázisok után nem kapkodunk, de a komoly bibliai igazságok s tények alapján állva, a keresztyénség lényegének teljes kifejtésével és a gyakorlati élet újjáalakításával akarjuk evang. protestáns voltunkat megbizonyítani. De mert protestánsok vagyunk s a német császár is az, mi nemcsak a magyar királynak akarunk hű alattvalói, de határozottan magyarok kívánunk maradni, nem azért, hogy más nemzeteket gyűlöljünk, hanem azért, hogy a nekünk magyaroknak adott talentummal híven sáfárkodva, mint egy jóravaló család tagjai, összetartva annál jobban megfelelhessünk a feladatnak, melynek az isteni rendelés szerint megfelelnünk kell. így hisszük, hogy az emberiség érdekében is jó munkát végzünk. Ezen az állásponton, mint rendíthetlen szikla alapon állva, örömmel tekintünk Berlin felé s a fejedelmi találkozásra Goethe egyik gyönyörű költeményének szavait alkalmazzuk. «Heut einen sich selige Sterne.» A népekről pedig, a népekről, a fejedelmeknek gyermekeiről, a kik hallják az örömzajt, mely a német birodalom fővárosából minden felé elhatol, az osztrák-magyar monarchiának s a német birodalomnak úgy katholikus, mint protestáns alattvalóiról jó volna, ha az elébb idézett költemény végső sorát illetve refrainjét lehetne elmondani: ((Die Kinder, sie hören es gerne.» Szabó Aladár. Természeti törvények a szellemi világban. E cím alatt egy jeles angol könyvet óhajtunk olvasóinknak bemutatni. A könyv tulajdonképeni címe : ccNatural Law in the Spiritual World». Természeti törvények a szellemi világban; szerzője Drummond Henrik, a skót királyi akadémia és geologiai társulat tagja, a skót szabad egyház glasgowi theol. collegiumán a természettudományok tanára. Egy egyszerű, szerény tudós, mély érzelmű javakorbeli ember, figyelemre méltó ékesszólással s ritka szép irói tehetséggel. Tanulmányainak s búvárkodásainak tulajdonképeni tárgya a természettudományok s tárgyában jeles szakembernek tartják. Az angol természettudósok általában híresek arról, hogy nem zárkóznak el hidegen a vallás és theologia kérdései elől, s míg a mi tudósaink legjobb esetben közönynyel, de többször gúnyos megvetéssel mennek el oly kérdések mellett, melyek az ember természetfeletti viszonyaira vonatkoznak: addig az angol tudósok, ha nem is mindig jóakaratúlag, de legalább foglalkoznak az emberi élet e figyelmen kívül csak roszakarat mellett hagyható tüneményeivel. Csak nem régiben volt említve e lapok hasábjain, hogy Huxley, a legnagyobb élő angol biologusok egyike, mostanában fejezett be egy nagy vallásbölcsészeti vitát. Mindenesetre igen figyelemre méltó jelenség s egyúttal minden a vallás érdekeiért komolyan lelkesedő lélekre nézve örvendetes jelenség, mert ha egyebet nem, annyit eredményezni fog a természettudósok érdeklődése a szellemi világ kérdései iránt, hogy a helyzet tisztul, s az a nagy válaszfal, mely