Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1889 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1889-07-21 / 29. szám

KÜLFÖLD. Külföldi egyházi és irodalmi szemle. i. A Stöcker—Witte-féle eset. Az utolsó hetekben sokat foglalkozott a német prot. egyházi sajtó az Ev. Oberkirchenrathnak, mint legfőbb egyházi hatóságnak Stöcker udvari lelkész politikai működését illető fegyelmi ügyével, mely mindenfelé nagy föltűnést keltett az egy­házi és politikai, kath. és prot. sajtóban egyaránt. A kínos eset Beyschlag aDeutsch-Ev. Blátter» című lapjának «Kirchl. Chronilo) havi rovata szerint a következő: Stöcker udvari lelkész és Witte berlini pap, mint egykori szövet­séges társa között botrányos viszály, sőt ebből nyilvános polémia támadt, a melyben kölcsönös igaztalansággal vádolták egymást nyilvános működésűkben. A kínos ügy a brandenburgi konzistorium elé került, mely azonban azt visszautasította, s így mindkét fél részéről az Ev. Oberkirchenrath fóruma elé appelláltatott. Innen Witte azt az elutasító végzést nyerte, hogy az ilyen — papok által előidézett — nyilvános viszályok a gyülekezetekre megbotránkoztatok, míg a fegyelmi eljárásnak Stöckert illető végzése így hangzik : hogy vagy főpapi hivatalát letenni vagy politikai agitatióval felhagyni köteleztessék, mely két végzés a különböző irányú egyházi és politikai lapok részéről a legkülönfélébb módon Stöcker javára vagy ellenére kommentáltatott, ami aztán Witte lelkészt az egész ügynek nyilvános közrebocsátására indította. Némely lapok a legfelsőbb egyházi hatóság végzésében Stöcker főpapnak a politikai pártélet teréről való leszorí­tását, mások csak az arról való ideiglenes lemondását s a kedvezőtlen viszonyokhoz való alkalmazkodását látták, sőt voltak lapok, természetesen Stöckerhez közel állók, a melyek az egész ügynek eszközlő okát egyenesen Bismarckra hárították. Tény az, hogy az Oberkirchen­rath egy ev. főpapnak jellemével a politikai pártagitátor szerepét összeférhetetlennek mondotta ki, a mire Bey­schlag megjegyzi: bárcsak 10 évvel azelőtt történt volna! ez megkímélte volna a kétségtelenül tehetséges és mun­kás főpapot sok hiába való küzdelemtől és kellemetlen­ségtől, a tartományegyházat pedig sok megbotránkozta­tástól! Beyschlag illetőleg lapja, mely kezdettől fogva elitélte Stöcker nyilvános politikai szereplését, a mi olykor-olykor igen heves polémiákra is szolgáltatott okot, az Oberkirchenrath intézkedését örvendetesen üdvözli s kedvező tapasztalatnak mondja, hogy ily hamisan kezdeményezett beteges pártvállalatok saját benső hibái­kon hajótörést szenvednek, ha mindjárt ideig-óráig nagy befolyású körök kegye környezi és fogadja is azokat, s magáévá teszi az Ev. Kirchl. Anzeiger ama szavait, a melyek szerint Stöcker visszalépése a politikai élet teréről a vallás és politika azonosításának veszélyét hárítja el az egyháztól. Végül pedig ama reményének ád kifeje­zést, vajha tehetségeit és dicséretes munkaerejét a vallási és egyházi ügyek, névszerint a belmisszió, a vallásos­erkölcsi szeretetműködés terén érvényesítené s a politikai szereplésével szervesen összefüggő egyházi és sociálpoli­tikai agitatióval is mielőbb felhagyna! Nem épen örven­detes módon tárgyalja a Stöcker-féle esetet a berlini Prot. K. Z. 19. számának «Die Erledigung des Falles Stöcker» című közleményt. Nevezetesen kiemeli ama körülményt, hogy az Oberkirchenrath meghozott végzése után a császári pár máris meghallgatta Stöckernek a dómban tartott nagypénteki szónoklatát, mely osten­tativ kitüntetés oly magas helyről korántsem bizonyít annak .kegyvesztettsége mellett. S különös, így értel­mezi a kínos esetet a mi «Magyar Államunk)) is, nyilván azért mivel bizonyos pontokban találkozik a Stöcker-féle agitátióval. Nevezett közlemény megengedi, hogy Stöcker politikai álláspontja még sok viszályt szerez a porosz tartományegyháznak! Mi is a Prot. K. Z. közleményével tartunk a Stöcker—Witte-féle eset meg­ítélésében ! 2. A berlini nunciatura. Ugyancsak erős izga­lomba hozta a porosz prot. köröket a berlini római püspökség felállításának hire, a melynek ügyében állítólag tárgyalásokba is bocsátkozott volna a porosz kormány a Vatikánnal. A porosz kormány a püspökséggel, a boroszlói és főleg a poseni diöcesisnek kisebbítését, jobban mondva felosztását célozta, másrészt pedig ezáltal lehetővé akarta volna tenni a külhoni nuncius ^ mellőzé­sével a kúriával való közvetlen érintkezését. Érdekesen világította meg egykoron egyháztörténeti adatokkal a berlini nunciatura kérdését Jakobi tanár, a római kúria egyházpolitikájának egyik legalaposabb ismerője «Der pápstliche Nuntius in Berlin» 1868-ik című művében. S ugyancsak érdekes cikket szentel a vatikáni álhirnek a «Kirchl. Korrespodenz» III. 10. száma «Was ist ein Nuntius» című fejtegetéseiben. Beyschlag tanár, illetőleg lapjában következő reflexiókkal kíséri a berlini püspökség ügyét: szerinte egy római püspöki szék Berlinben ép úgy, mint a nuncius az ultramontán törekvések tám­pontja volna udvarnál és kormánynál egyaránt, s hogy mit jelentett a külön kath. osztály a porosz kultuszmi­nisztériumban, bizonyította maga a vasakaratú birodalmi kancellár, a midőn a darázsfészeknek brevi manu véget vetett. E berlini püspökség nagyszabású missziói püspök­ség, nagyszerűen szervezett propagandislikus törekvések­nek tám- és központja volna, a melynek működése annál vészteljesebbnek bizonyulna, mivel a német biro­dalom fővárosának prot. szervezése meglehetősen hiá­nyos s a főváros lakosságának legnagyobb része egy­házilag kellőleg gondozva nincsen. Az ev. egyházat a porosz kormány nélkülözni hagyja, a római egyháznak pedig segítségére akarna lenni egy hatalmas evangyé­liomellenes szervezkedés művében, ez oly politika volna a melyért semmiféle porosz kormány a felelősséget el nem vállalhatná. A római püspökség Berlinben, egyenesen a főváros s általában Poroszország túlnyomóan prot. jellegének kézzelfogható megtagadását jelentené. Eddig­elé hallatlan volt egy római püspöki széknek gondolata egy protestáns fővárosban. Ézzel Berlin megszűnnék a német protestantismus központja lenni, s ha a kormány mégis a romanismus előőrsévé tette volna, úgy Putt­kamer ama nyilatkozata : «Berlin nem a Lutherjátékok helye» különféle magyarázatokra adott volna okot a prot. köröknél. Berlin római püspöki székhely ! ennek gondolata is rémületbe ejté a német protestantismust! Berlin prot. viszonyait érdekesen ismertette e lapok «Berlin és a protestantismus)) című egyik régebbi tárca­cikke. Ez alkalommal is fölhívjuk reá az érdeklődők figyelmét. A centrumlapok hallgatag magatartásából s főleg a kölni újság egyik megjegyzéséből, melyszerint a kormány nem hajlandó a berlini püspökség ügyében a kúriával tárgyalásokba bocsátkozni, véli Beyschlag következtethetni, hogy itt egy közvetlen pápai kíván­sággal vagy füstbe ment tervvel van dolgunk. Erre látsza­nak vallani a legközelebbi vatikáni jajkiáltások is a bibor­nokokhoz intézett allocutióban. Hát csak jajgasson a vatikán ! 3. A „Verein für Reformationsgeschichte" gör­litzi közgyűlése. A történetírásnak Janssen-féle irány­zatos ferdítéseivel szemben 1883-ban keletkezett ref.

Next

/
Thumbnails
Contents