Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1889 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1889-06-30 / 26. szám

a dogmaticai formula, mit eretnekség terhe alatt kell elhordozni, megoszt és kizár. A féltékeny confessio mint ha azt mondaná: eddig és ne tovább! Ellenben a zászló az egyesülésnek jele. Tág, vendégszerető szárnyai alá, áldott árnyékába minden gyermekei összegyűlnek. Hívja még azokat is, a kik tőle távol vannak. Mindenikhez kiáltja: jertek, sorakozzatok körültem ! A confessio megoszt, a zászló egyesít. A confessio elnyom, elfojt. Ne gondolkozzatok másként, tilos e légkörön kívül élni és lélegzeni. Itt a járom, ezután ez fog rátok nehezülni és vele a szégyenletes szolgaság. Ellenben a zászló, a biblia, felhívás a szabadságra, ösztöne a lelkiismeretnek, ez a könyv, mit olvasni kell, a mi felett elmélkedni kell, a mit megérteni kell saját veszélyére és kárára; meghívás a munkára, az Isten felé törekvésre és menetelre. A confessio a szolgaság, a zászló a szabadság. A confessio egy holt, hideg, szív nélküli betű, egy élettelen formula. Mint minden jármot, mely sért, el lehet tűrni, de szeretni soha. Ellenben a zászló szeretetre hív. A zászló az erkölcsi haza, a nemes hagyomány, a család, a mult, a jövő. A zászló egy nagy és szent varázs. Láttára a lélek remeg, szemünk könybe borul, szívünk dobog, és lelkesedés ragad meg ; ezt nem tűrjük, hanem szeretjük és hozzá ragaszkodunk. így a dogmatikai járom a zárkózottság, a szolgaság, a halál hidege. Ellenben a zászló, az egyesülés, a szabadság a szent lelkesülés jegye. Azt mondják, hogy mai napság közöttünk is némely szellemek a hit erőszakolásáról és dekretálásáról álmadoznak, hogy mindenkire a dogmaticai jármot tegyék és lealacsonyítsák a zászlót. Uraim ! minden szolgaság gyűlöletes legyen előttünk. Maradjunk hívek a protestáns szellemhez. Távolítsuk el a jármot, emeljük magasra a zászlót. Vigyék önök magokkal oda, és lobogtassák bátran ott, a hova híva és küldve lesznek. Magyarázzák, tanítsák, hirdessék önök azon szellemben, amint azt tőlünk tanulták. Isten áldja meg önöket és munkáikat, minket pedig tartsanak meg jó emiékezetökben. Baksay László, sámodi lelkész. ISKOLAÜGY. Dunántúli specialitás-e, vagy csak a vizsgáló bizottság ötlete? Mikor a pápai tanitóképző-intézeti igazgató a aDunántiili Prot. Közlőnv»-ben a képesítő vizsgálat idejét kihirdette, eszembe jutott a segédlelkészek mult évi tanítóképesítői vizsgája, s annak azon része, a mely nagyon különböző hatást volt képes kelteni, némelyeket mulattatva, másokat boszantva ; értem a gyakorlati tanítást. Azt hiszem, ez maradt meg minden vizsgázó emlékezetében legélénkebben. Sokan voltunk; senki se jegyzett papirosra semmit és mégis bizonyosan mindenki a vizsgálat e részéről tudna legtöbbet s — _ ha úgy mókázni akar — legmulattatóbban beszélni. Es vájjon miért? Mi tette oly érdekessé? Mi volt azon oly sok megjegyezni való ? Igen röviden és könnyen megfelelek: minden előkészület nélkül ta?iítottuk egymást! Az egyik tanított bibliatörténetet, a másik tanított a mohácsi vészről, a harmadik ismertette (volna) az összetett mondatokat, a negyedik a törtek szorzását stb, de mind, valamennyi mind rögtönözve. Elég illetlenség s elégtelen osztályzattal büntetendő bűn volt előre el nem készülni, mondja a tisztelt olvasó. Igen ám, ha tudtuk volna, hogy ki, miről tanít; de ezt csak akkor tudtuk meg, mikor a vizsgáló bizottság és a «kedves gyermekeim» elé (így szólítottuk egymást) kiállottunk. A tanítás közben hallottunk aztán tömérdek sületlenséget. Eljutottam a dolog komoly részéhez. Megvallom, az említett gyakorlati tanítások engem annak idején se mulattattak, s ha reájuk gondolok, most se mulattatnak, ha csak mókázni való kedvem nincs. A sületlenségeket nem szeretem; lehet, hogy más valami gyönyört talál bennük, de aztán ne is dicsekedjék ám az Ízlésével!... Ez az egyik, a mi szólásra készt. A másik az, hogy vegyük végre valahára a dolgot komolyan. Adjon a főt. egyházkerület világos utasítást, hogv úgy a vizsgáló bizottság, mint a vizsgázók tudják magukat mihez tartani. Miután nem tehetem föl, hogy a vizsgáló bizottság, ha határozott utasítás lett volna kezében arra nézve, hogy a tételek a vizsgázóknak a gyakorlati tanítást 3 — 4 órával, vagy fél nappal megelőzőleg kiadassanak, ezen utasítást — egy tagnak bármily erős követelésével szemben is — meg ne tartotta volna: azt kell hinnem, hogy egyházkerületünk erre vonatkozólag nem intézkedett. Felteszem tehát, hogy nincs utasítás; mégis azt mondom, hogy ilyen furcsa dolognak nem lett volna szabad megtörténni. Nem, mert ez esetben a nevelés- és oktatástan tanárának, a ki a népiskolai szervezettant is tanítja, tehát az állami tanítóképző-intézetek számára e tárgyban kiadott utasítást is hivatalból, szükségkép ismeri, lett volna kötelessége a bizottságot ez eljárás helytelen voltáról felvilágosítani és utolsó esetben követelni, hogy a tételek a vizsgálat megkezdése előtt legalább két, három órával kiadassanak. A nevelés- cs oktatástan tanárának kellett volna ezt tenni, mert ő mondja el évről-évre nem egyszer, hogy valamire való tanítónak soha se szabad az iskolába kellő előkészület nélkül menni. Hát azt képzelheti-e a tanár úr, hogy valamire való tanító bemenjen az iskolába úgy, hogy azt se tudja magyar nyelvtant, számtant, gazdaságtant, vagy bibliatörténetet fog-e tanítani ?! Az illető tanár úr azonban nem csak hogy ezt nem tette, sőt — a mint hiteles helyről még Pápán megtudtam — épen ő erőszakolta a rögtönös tanítást! Gusztus kell hozzá! De mivel a vizsgáló bizottság is magáévá tette ezen olyan a milyen ötletet : természetes, hogy a kárhoztatás alul a vizsgáló bizottság se menekülhet. Másszor legyen elő vigyázóbb és erélyesebb ! Hogy jövőre se a segédlelkészek, se a vizsgálók ily meggondolatlan eljárás által nevetségesekké ne tétessenek s — habár csak két percig is — kínpadra ne állíttassanak: a jövő egyházkerületi közgyűlés készítsen utasítást a vizsgálóbizottság számára. Talán legjobb lenne, ha a miniszteri utasítást fogadnánk el, lényegileg jobbat úgy se adhatunk. Hogy az olvasó ítéletet mondhasson felette, íme közlöm. Kiadatott ezen utasítás 1877. jul. 13-án 10,998 sz. a. 15. §. A gyakorlati vizsgálat menete: A próbatanítás tárgyát a vizsgáló bizottság határozza meg s a jelöltnek a tanítás előtt fél nappal előbb adja tudtára. A jelölt tartozik tanításának tervezetét Írásban kidolgozni és a tanítás megkezdése előtt a bizottság elnökének benyújtani. A vizsgálandó tanítójelölt a gyakorló iskola növen-