Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1889 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1889-06-16 / 24. szám

hogy főbb pontjai kilátszassanak, s az olvasmány menynyisége, az Írásbeli dolgozatok tárgya és száma, valamint a természettudományok tanításánál bemutatott kísérletek is ki legyenek téve.» Engedelmet kérek e pont ismétléseért, de szükségem volt reája e helyen is, hogy a B. tabellát kellő világításba helyezzem. Ha még tán léteznének akkora ív-óriások, melyek az evangelikus tanügy kívánalmainak teljesen megfelelnének, az ipar mai haladása mellett rövid idő múlva biztosan megkapjuk ; s hogy e nagyszabású tabellákat kitölteni is lehet, az bizonyos. De nagyobb kérdés az, vájjon nagy hasznát veszik-e az igazgatók, s előmozdítják-e a tanítást azon mértékben, a milyen nehézkesek kivitelben ? De mindez még hagyján! E § legfurcsább .intézkedése azonban az, hogy a B. tabellát, melynek szerkezetét föntebb magyaráztam, az ev. egyetemes tanügyi bizottságnak be kell küldeni. Nagyon lekötelezne az annyira zaklatott egyetemes tanügyi bizottság bármely érdemes tagja, ha kivált a 18. § 4. pontjának paedagogiai fontosságát e lapok hasábjain tárgyalná. Szerintem csak két eshetőség van : a bizottság vagy felhasználja — többi bokros teendői mellett — az iskolaév végén körülbelül 100 gymn. osztályról szóló jelentéseket, vagy nem. Az utóbbi eshetőséget egyenesen kizártnak tekintvén, föl kell tennem, hogy az egyetemes tanügyi bizottság felhasználja a jelentéseket. Vájjon hogyan és mi célra ? Megvallom, hogy úgy elméleti valamint gyakorlati paedagogiám sokkal gyengébb lábon áll, mintsem hogy megfejthetném, vájjon mi lehet e táblázatos kimutatásoknak gyakorlati értéke. Még ellenőrzés szempontjából is illusorius és meddő, még akkor is, ha az egyetemes tanügyi bizottság annyi munkaerővel rendelkeznék, mennyi a sok mindenféle adathalmaz értékesítésére szükséges volna. Mit akar a bizottság a táblázatokból megtudni ? Az évi tananyagot úgyis tudja, ha máshonnét nem, ugy az évi értesítőkből. Vagy azt akarja tudni, hogy más-más tanár egy és ugyanazon tárgyat hogyan osztotta fel havi részletekre, s a legjobbnak talált beosztást akarja-e a többi intézeteknél is alkalmaztatni! Vagy tán ellenőrizni, vájjon a tanár elvégezte-e az előirt tananyag részleteit, megmutatta-e a szükséges kísérleteket, tartott-e ismétléseket ? stb. Sajnos, hogy a «rendtartás» tervezői és készítői szem elől tévesztették ugyané szabályzat első §-ának, Vandrák szellemére valló bekezdését, mely szerint „A gyn.nasiumok szellemi főtőkéje a tanárokban fekszik, t. i. oly tanárokban, kik e pályára hivatást is éreznek magukban,,s kik kellő l lök észülés folytán a gymnasiumi képzés magasztos célfaiért lelkesülni is tudnak, és az óhajtott sikert is képesek biztosítani Ily díszes, s valódi protestáns szellemet visszatükröztető bevezetés után, mely a tanárt felemelni s göröngyös pályáját némi glóriával körülövedzeni képes volna, ily magasztos bevezetés után jön egész sora a lehütőszereknek : a magasba törő, lelkes tanárból megzabolázott, megrendszabályozott beamtert akarnak csinálni. A rendtartás nem bízik a tanárokban, az igazgatók tevékenységét semmibe sem veszi ... bizony ezek szomorú körülmények. Már csak fel lehet tételezni, hogy — még a mostani rideg időben is — akad minden tanártestületben legalább egy (! !) ember, ki azon kívánalmaknak megfelel, melyeket a ((rendtartás» idézett első §-a megkövetel, s a ki ennek elismeréséül egyszersmind igazgató is, s akkor ez az egy ember is elég garancia arra nézve, hogy az iskola a hozzáfűzött várakozásoknak is teljesen megfeleljen. Ha pedig valamely intézetnél egy ember sem bírná a megkívánt qualifikaciót — a mi merő absurdum — ott a táblázatok nem igen fognak a dolgon segíteni, hanem segít majd az állami felügyelet, mely alá úgyis összes ev. iskoláink tartoznak és ennélfogva minden különleges evang. ellenőrzést feleslegessé tesznek. (Nem egészen ! Szerk.) Ez volt bemutatója egynéhány főelvnek; szerencse, hogy a többi nem mind olyan. Végül pedig szabadjon még egy pár sorral az egész «rendtartás»-ra reflektálnom. A «rendtartás» egyik tóhibája az, hogy nem szorítkozik csupán főelvekre, mint azt az előszóban hirdeti ; a másik pedig az, hogy nincsen semmi magasztos elv, melyet elejétől végig követne : hanem alapul véve Vandrák híres elaborárumát, megtoldja, és foldozza olyan intézkedésekkel, melyek homlokegyenest ellentétben állnak az alapul vett magasztos eszmékkel, s még hozzá nem is lehetnek életképesek. A Vandrák-féle díszes palota szolgált alapul, ezt akarták feldíszíteni az újkor kívánalmainak és kissé elavult áramlatainak megfelelőleg. Csak ujabb díszesebb kiadásban jelentkező Vandrákrendtartast akartak nyújtani, melyet ősi nymbusa máijó előre ajánlana és minden utján kisérni fogna: csakhogy Vandrák szellemét csupán az intézetekben hagyták meg. — Tartok tőle, hogy e «rendtartás» is Vandrák szellemes elaborátumának sorsára fog jutni, pedig ^z nem is tartalmazott oly intézkedéseket, melyek a prot. szellemmel ellenkeztek volna. Eperjes. Szutórisz Frigyes, coll. gymn. tanár. T A R C A. Tájékozás a bibliai bevezetéstan körében. (Folytatás.) Hogy a tisztelt olvasónak már is túlságosan igénybe vett figyelmével még nagyobb mértékben vissza ne éljek, még csak Kuenen Ábrahám lejdai theol. tanár bevezetéstanát óhajtom ismertetni, melyből azonban eddig még csak a hexateuchusra vonatkozó rész jelent meg. Kuenen már korábban is figyelemre méltó helyet foglalt el a bibliai tudósok közt, e munkájával pedig épen elsőrangú tekintélylyé küzdötte fel magát, mert a pentateuchusnak kérdését behatóbban, világosabban, és meggyőzőbben előtte még senkisem fejtette meg. Miután meggyőzőleg kimutatta, hogy a pentateuchusnak sem törvényei, sem históriai elbeszélései egy embertől és egy időben nem keletkezhettek: a különböző források kiválasztásához kezd, s mind a törvényeket, mind az elbeszéléseket 3 csoportba osztja, tekintettel egyfelől az ó-testamementom többi irataiban található vonatkozásokra, másfelől pedig magában a pentateuchusban Istennek Jáhvé és Elohim névvel való jelölésére. Az első csoportot nevezi prófétai iratnak, mely magában foglalta az Exod. 20—23. fejezetekben olvasható legrégibb törvény gyűjteményt is, s mely prófétainak azért nevezhető, mivel az abban foglalt törvények félre ismerhetlen rokonságban állanak a 8-dik és 7-dik század prófétáival. A 2-ik csoportba tartozik a Deuteronomium, illetőleg 5 — 26-ik fejezetei; és a 3—ik csoportot képezi a papitörvénykönyv, mely magában foglalja az Exodus (12, 21—27. 13, 1 —16. 34, 10— 27. kivételével) Levitikus és Numeriben található törvények legnagyobb részét. Mind ezen csoportok még több alrészre oszthatók, mert azoknak egyes részei különböző időben keletkeztek és egy csoportban csak annyiban foglalhatók össze, amennyiben rokon tartalmúak.