Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1889 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1889-06-16 / 24. szám

tovább fejlesztve, a másféle intézetek rideg szellemétől még előnyösebben megkülönböztethetövé tették volna. Minél többet várt az ember, annál jobban csalódott: magasröptű, szellemes, igazán humánus csak annyi van benne, mennyi néhai Vandrák András elaborátumából belekerült, különben semmi más, mint nagy apparatus, a szabad szellem, az öntudatos és lelkes tanári működés megrendszabályozására, helyesebben — a mire előbb utóbb vézethet — elfojtására ; s e célra nagyobbára oly intézkedéseket vesz fel, csakhogy kissé furfangosabb és körmönfontabb, komplikáltabb alakban, milyenek már az állami intézeteknél elavultak, be nem váltak és így félredobattak. Nézzünk már most egy néhány ilyen főelvet, melyeket a rendtartás felvett. A fő elvek §§-ban foglaltatnak, melyek közül a legkülönlegesebbeket ide iktatom vagy kivonatolom. 9. §. «Az osztályfőnök jogaihoz tartozik az osztályában hospitálni.)) Főelvnek bizony elég furcsa; különben minek hospitáljon az osztályfőnök is, nem elég-e, ha az igazgató kénytelen a tanítás nyugodt folyamát megzavarni ?... 10. §. «Oraközben az osztály fegyelmére azon tanár ügyel fel, ki a következő órában az osztályba megy.» Ha ez már a főelvek közé tartozik, minek a dolgot bonyolítani, hisz minden osztálynak van főnöke s ez gondoskodjék osztályában a rendről. A 11. §. elrendel rendes tanári értekezleteket, melyek napját a tanári kar már az év elején megállapítja, s ezek számára díjazatlan jegyző szükséges. A 13. §. módszeres értekezleteket rendel el, melyek napját (talán változatosság kedvéért) az igazgató határozza meg. Ugyanez értekezletekre vonatkozik a 19. §., mely szerint «a módszeres értekezletek tanácskozási tárgyát az ellenőrző ívekbe bejegyzett tananyag képezi s célja az, hogy a tanítás összhangzatos volta megtartass ék. A jegyzőkönyvet a fentartó hatóság által fizetendő jegyző vezeti. Lesz tehát két jegyző, egy fizetéses és egy tiszteletbeli. Sokat tanakodtam a fölött, mi bírta az egyetemes tanügyi bizottságot arra, hogy egy intézményt, mely az állami intézeteknél sok mindenféle próbálgatáson és változtatáson ment át, végre pedig — a főigazgztók sürgetésére — a lehető legminimumra redukáltatott, hogy ily elavult intézményt a lehető legszélesebb alapra fektetve s egy fizetett jegyzővel megspékelve evangélikus gymnasiumainkra alkalmazzon? Annál inkább gondolkodtam fölötte, mert tudtommal nagyrészt paedagogusok készítették az uj tervezetet. Mind ennek dacára nem sikerült ily terjedelmes intézmény üdvös voltát még csak meg is közelítenem. Elméletben csak megjárja, de gyakorlatban merő idővesztegetéssel fogna járni és sem a tanítás összhangzatos voltát, sem pedig az ellenőrzést nem igen fogja eredményezni illetőleg elősegíteni. Szerény nézetem szerint a kitűzött cél, t. i. a tanítás összhangzatos volta, egyszerűbb módon is elérhető (E kérdésről majd más alkalommal bővebben). Ezek megjegyzéseim a rendtartás I. részére. A II. rész a tanulmányok rendjéről szól; szabadjon ebből is egy pár főelvet mutatványul ideiktatni. Az e (II.) részbe tartozó famosus 15 §-ról megemlékeztem már. 16. §. ccTankönyvekül rendszerint csak az egyetemes tanügyi bizottság által helybenhagyott könyvek használhatók ; a kormány által helybenhagyott könyvek közül csak azok, melyek a protestáns szellemet ápolják (a mire az egyetemes tanügyi bizottság felügyel). Nem approbált könyveket a szaktanárnak joga van az egyetemes tanügyi bizottsághoz engedélyezés végett felterjeszteni.)) Szerény nézetem szerint külön ev. tankönyvbirálásra nincs szükség, mert aligha akad szerző, ki tisztán az evang. középiskolák számára irjon tankönyvet — ha csak nem vallástant — már csak azért sem, mert kiadót sem találna; így hát inkább ir általánosabb érvényű tankönyvet s megbiráltatja az állami közoktatásügyi bizottság által. A «rendtartás» e §-a annyira megy a tanárság lenézésében, annyira sérti belátását, hogy még reája sem bízza annak megbirálását, vájjon az államilag helybenhagyott tankönyvek nem ellenkeznek-e a prot. szellemmel, illetőleg a rendtartás szavaival élve, «ápolják-e a prot. szellemet.)) Lehetetlen komolynak vennem e rendelkezést! Vagy csak nem kapunk nem sokára ev. szellemben irt számtant, természetrajzot stb.?!... 17. §. «Az év végén tartandó tanácskozmányban bejentendő a tankönyvek netaláni változtatása, a mit az igazgató hivatalból az egyetemes tanügyi bizottságnak terjeszt fölVájjon mire jó ez a fölterjesztés ? Mit csinál vele az egyetemes tanügyi bizottság, mely úgyis annyi mindenféle teendővel van megáldva, hogy azt kell hinnem, van legalább 10 szakképzett embere, ki kizárólagosan e bizottságnak szánt középiskolai ügyekkel bíbelődik : bírálja a tankönyveket, kutatja a könyvekben a prot. szellemet, revideálja az intézeteknél elvégzett tananyagot, felelősségre vonja az igazgatókat stb. A 18. § koronája a többi intézkedéseknek, kivált azért, mert olyan teendőket követel a tanároktól, melyeknek semmiféle gyakorlati hasznuk nem lesz s ha szorosan veszszük a dolgot, a tanári működés ellenőrzését ad absurdum viszik, -— mondhatom, hogy e §-ra legkiváncsibb voltam, mert ezt vettem legkevésbé komolynak, másrészt pedig biztosra vettem, hogy a bennefoglalt különleges és impraktikus intézkedések ellen az összes nyilatkozattételre felszólított tanártestületek kifogást fognak tenni; s ha már az ellenőrző, megrendszabályozó áramlatot nem is akarták volna föltartóztatni, vagy megakadályozni, legalább egészséges irányba akarták volna terelni és kivihetővé tenni. E § mégis elfogadtatott eredeti szövegezésében. — Mik hát ezen intézkedések? Szószerint idézem a szabályzatot. «Minthogy az igazgató a tanterv szigorú megtartátásáért az egyetemes tanügyi bizottságnak felelős (megint a bizottság!) i-ször minden tanár köteles havonként az általa végzett tananyagot az A. minta szerint készült ivbe bejegyezni, ugy hogy a tananyag főbb pontjai kilátszassanak s az olvasmányok mennyisége az írásbeli dolgozatok tárgya és száma, valamint a természettudományok tanításánál bemutatott kísérletek is ki legyenek téve.» 4-szer «Az igazgató e határozatok végrehajtásáért az egyetemes tanügyi bizottságnak felelős, a hová a tanév végén egy B. minta szerint készült ívet köteles beküldeni, melyet az A. minta szerinti ívvel egyidőben a szaktanár tölt ki.» Az A. minta egy hónap alatt elvégzett tananyag részletes feltüntetésére vonatkozik; nem szólok hozzá részletesebben. A B. minta szerkezetét sem magyarázom meg bővebben, célja, hogy minden tantárgy anyagát havonkénti részletekben az egész isk. évre felosztva, bemutassa. Fogalma lehet az embernek róla, ha pl. ívóriást képzel magának, mely annyi-Szőr tiz (t. i. annyi hónapból áll az iskolaév) négyzetre van felosztva, a hány tárgy előfordul a középiskolabari, tehát 13 ; kell tehát összesen 130 rekesz, minden rekeszbe irandó e § 1. pontja szerint az egy-egy hónapban elvégzett tananyag «úgy