Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1889 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1889-06-09 / 23. szám

És a ki ezzel annyi század óta Kötögeté a szenvedők sebét: Hálátlanul emléke sincs megóva, Kő sem jelölve drága szent helyét! De szűnj panasz !... Hisz a pünkösdi lélek Hő lángra gyújt ma minden hű kebelt. Oszlik sötét boruja a vak éjnek: Ki elfeledve lőn, ma ünnepelt! A merre járt, imát susog a vándor, Nyomába százezer virág terem. A puszta sír csillag sugárba lángol, Dicső nevét ragyogva szüntelen ! Oh égi tűz, leszállva zugó szélben, Lövelj szívünkbe éltető erőt! Hogy a ki fényt gyulasztott a nagy éjben, Emléke álljon a világ előtt! S ha majd megzendül a győzelmi ének, Mely áldozatra minket összefűz : A szent napon, hódolva nagy nevének, Lövelj en újra ránk pünkösdi tűz! Szuhay Benedek. Pünkösdi gondolatok. Majdnem kétezer éve annak, hogy a Krisztus anyaszentegyháza az Isten lelkétől ihletett apostolok buzgalma által megalapíttatott. A menny dicsőségébe fölemelkedett Megváltó után csüggeteg bizalommal néztek a kesergő tanítványok, noha igéretét bírták, miszerint nem hagyja őket magukra, küld nékik vigasztalást. A figyelmét mindenre kiterjesztő Krisztus meghagyta nékik: ((Maradjatok Jeruzsálemben, mígnem felöltöztettek szentlélekkel és lesztek nékem tanúim mind e világ végeig.» Ezt pedig azért tevé, mert azt akarta, hogy a hol megkezdette, folytassa, és bevégezte, onnan terjedjen el az ő tudománya az egész világra, mint a jóltevő napnak elevenítő sugarai s melengessék föl a lágy meleg szíveket; és mert ezen ünnepre mindenfelől sok nép jön Jeruzsálembe, tudta, hogy meghallván a szentlélek csudás kitöltetését, nemcsak maguk keresztelkednek meg, de a lélek erejétől támogatva, bátorítva hazájukba is elviszik a krisztusi tudományt, ezreket nyernek meg az evangyéliomi egyháznak ; s hogy így történt: fényesen igazolta a következés. A Péter apostol lelkesült beszédére megkeresztelkedett több mint három ezer lelket számláló jeruzsálemi gyülekezetet — dacára a zsidópapok üldözéseinek — csakhamar számos gyülekezet követte, s bár a kincs szomjazó, hatalomra vágyó, zsarnok fejedelmek s a népjogokat lábbal tipró papi státus mindent elkövetett a Krisztus követőinek kiirtására s a nép millióinak sötétségben, lelki vakságban tartására, hogy azokat önző céljaikra felhasználhassák, de a pünkösdi léleknek hatalma minden igyekezetüket megsemmisíté; az evangyéliomi egyház napról-napra erősödött, a máglyák füstjeitől, a börtönök éjjeléből nem a félelemnek, nem a rettegésnek kétségbeejtő, de a biztatásnak, a bátorításnak acélozott hangja szállott az üldözött hívek keblébe. S e hang nem volt más, mint a pünkösdi léleknek égből alásugárzó ereje, mely a Damaskusba siető Saulust útközben érte s az üldözőből a leghívebb apostol lett. Ez a lélek volt az, melynek segélyével fölépült az Úrnak azon temploma, melyen többé a pokolnak minden hatalma sem vehet diadalmat, melyben a léleknek legdrágább kincsei: a hit, remény, szeretet fáklyái örök fényben lobognak, s jóltevő sugaraikkal millió szíveket boldogítókig melegítenek. A vallás igazságaival mitsem gondoló, a bölcsesség kövét feltalálni vélt kétkedők, a pünkösdi lélek csodás kitöltetését ugy a múltban, mint a jelenben meg nem történtnek állítják, s legfölebb azt mondják, hogy az akkori kornak látványossághoz szokott beteges képzelődésből származott hagyománya, melyhez a jelenkor kegyeletből ragaszkodik ugyan, de eljön az idő, melyben a tévelygők kiábrándulnak, s a szentlélek csodás kitöltetésének történetét valódi értékére fogják leszállítani. Mily sajnálatra méltók az ily elbizakodott, félszeg tudományokkal kérkedő s az isteni intézményeket ócsárló emberek ! Igaz, hogv manapság nem oly csodás alakban közöltetik a szentlélek ereje a hívőkkel, mint az első pünkösd idején. De ki tagadhatná, hogy munkás erejének áldásos következményei ma is fényesen ragyognak úgy egyesek, mint társulatok életében ? Nézzünk be a mult történetébe, hány nevet fogunk ott találni, kiknek birtokosai felett az egyház és haza iránti hűség, áldozatkészség s nem ritkán életüknek feláldozása napként tündököl, bizonyságául annak, hogy a szentlélek munkás, bátorító ereje velük is közöltetett. De tekintsük a jelenkort. Csak néhány évtized alatt is milv sok üdvös intézmény jött létre, melyeknek feladatuk : az emberiségnek személyválogatás nélküli boldogítása. A szentkönyv terjesztésére, a még sötétségben élő népek fölvilágosítására alakult misszió társulatok, az árvák ügyét szívükön viselő, a munkaképtelen, nyomorban élő, elaggottak sorsát készséggel könnyítő, az elemi csapások által sújtottak felsegélésén örömmel fáradozó, lelkük nemes indulatát követő egyesek, úgy mint társulatok; szóval, az egyesített buzgalom által létrehozott s naponkint szaporodó humanistikus intézmények fennen hirdetik, hogy a pünkösdi lélek ma is közöltetik a tisztás szivűekkel s annak ereje magasztos nyilvánulásaiban ma is ezreket boldogít. Ha kötelmeink hű teljesítése az öntudat édes, boldogító érzelmén kívül, a világ által elismeréssel jutalmaztatik; ha életcélunk megfejtése körüli fáradalmainkat siker koronázza : az ekkor érzett öröm túlvilági fénynyel köríti arcunkat s egy addig nem tapasztalt boldog érzelemnek drága gyöngyei ragyognak szemeinkben. Ezen jelenségek mind azt bizonyítják, hogy a szentlélek ajándékai mivelünk is közöltettek. És ha legszentebb igyekezetünk kigunyoltatik, a roszakarat elháríthatlan akadályt vet erényes tetteink megvalósítása elé, ha küzdelmeinknek érdemlett elismerés helyett irigységszülte megaláztatás leend jutalma, ha az emberiekbe vetett hitünk, bizalmunk az önzés kemény szikláján megtörik, ha reményünk a valósulás küszöbén a telhetetlenség zord szele által elfonynyasztva porba hull, ha szívünknek legtisztább érzelme kigunyoltatik: a kétségbeeséstől vájjon nem a pünkösdi lélek munkás ereje védelmez-e meg, tudtunkra adván : „hogy a földön minden hiábavalóság, és a lélek gyötrelme, hogy elmúlik a föld és annak minden dicsősége, de azoknak, kik az Istent szeretik, mindenek javukra vannak És végre ha a csalódás következtében unottá lesz az élet, ha az emberek önző szeretete, a földnek mulandó kincse s az örökös változandóság minden értékét elvesztette előttünk, s vágyva-vágyunk a világalkotó által megígért boldogabb hazába : mi az, ami megnyitja elhomályosuló szemeink előtt a fényes mennyországot,