Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1889 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1889-06-09 / 23. szám

megalkotása mellett íindtványunk legsarkalatosabb pontjának tartnnk. Szolgáljanak felvilágosításul a következők : 1. Az esperes felügyelete egész éven át postai uton egy-egy tanácsban, vagy talán intésben és feddésben nyilvánul; egy egész éven át egyszer van rá eset, midőn személyesen gyakorolja. A canonica visitatió alkalmával. A canonica visitatió mai napság mindinkább rövidebb és rövidebb lesz; az iskolának is kevés idő jut belőle. Ha elfogadhatjuk is azon állítás igazságát, hogy öt perc alatt bármely iskoláról meg lehet mondani, hogy mennyire vannak a növendékek fegyelemre szoktatva, mint olvasnak, írnak, számolnak; de viszont feltétlen igazságot vindikálunk ama jól megfontolt másik állításnak is, hogy egy iskolának a lefolyt évben szerzett készültségét, minden egyes tantárgyban való jártasságát és pedig nem csak ugy nagyjában és általánosságban, hanem az apróbb részletekben is; végre azt, hogy nem csupán egy-két növendék miképen van elkészítve, hanem mennyit tud az egész osztály, az első gyermektől az utolsóig; mindezt alaposan megvizsgálni csakis a több óráig eltartó vizsgán lehetséges. Ezért mondja ki indítványunk «minden egyes kebelbeli iskola évi zárvizsgáján» stb. stb. 2. De hátha ezt mondja valaki, hiszen úgy is ott van hivatalosan a helybeli lelkész, minek átfárasztani a szomszédot, elrabolni esetleg drága idejét és terhelni magát az egyházat is kocsi-fuvar kirendelésével ? Indítványunk három alapelven nyugszik, a többi mind mellékes benne. a) Egyházmegyei tanügyi bizottság felállítása. b) A felügyeletnek a zárvizsgálaton jelenlétei által történő gyakorlása, minek következtében a tanító részéről kifejtett szorgalom és a növendékek részéről elért készültség elbírálásában maga a zárvizsgálat a főtényező. c) Á felügyelet fentebb megállapított gyakorlását és a készültség elbírálását ne a helybeli lelkész, hanem valamelyik szomszéd lelkész eszközölje. Szeretjük hinni, hogy indoklásunk bevezetésében és i.) pontjában a két első alapelvet sikerült kellő megvilágításba helyeznünk; szabad legyen tehát röviden át térnünk a harmadik alapelvre és indokaira. Tehát a szomszéd lelkész és nem a helybeli. Nem akarjuk azt állítani és nem is állítjuk, hogy bennünket lelkészeket hivatalos kötelességeink teljesítésében, főképen tanítóinkkal szemben, kiket velünk együtt munkálkodó szolgáknak tartunk, befolyásol valami; hogy megvesztegetni engedjük bárki, vagy bármi által nyilatkozatainkat és Ítéleteinket. De utóvégre is, mi is csak emberek vagyunk, gyarló és esendő emberek, mint bárki más ; szívünk csatornáján épen ugy végig ömlik a barátság vagy ellenségeskedés érzelme, mint bárki másén; akaratunkat épen ugy megbénítja néha-néha a harag fellobbant tüze, mint bárki másét; lelkünkben épen ugy van egv kicsinyke hely a sympathia számára és egy másik kicsinyke hely az antipathia számára mint bárki máséban. Azután meg ott van a megszokás, mely felettünk is épen úgy uralkodik, mint bárki máson. Végül hogy mindent kimondjunk röviden, eltekintve mindezektől, az a vizsga, melyet a helybeli lelkész tart, csakis a szülőkre nézve bír értékkel, a lelkész előtt semmi becse, mert hiszen ő ismeri a gyermekeket egytől egyig mind, tudja, hogy mit tudnak; alig van hét, két hét, hogy iskolájába be ne tekintsen. Sőt azt is tudja, hogy a tanító hogy tanít, mit tanít, mennyit tanít, úgy hogy akár előre megmondja az év elején, hogy milyen fo'g lenni a zárvizsgálat az év utolján. E nyűgtől, mert egy gépies munkát végezni okos embernek mindig nyűg, örökre megszabadulunk indítványunk elfogadása esetén. A szomszéd lelkész emberi gyengeségeinek egy részét bizonyára otthon fogja hagyni, a saját tanítójánál; a ritkán érintkezés, s az a körülmény, hogy nem egy egyházban szolgái az Úrnak ; továbbá az a körülmény, hogy most egy egyházmegye küldötte van jelen és hogy most nemcsak parádé készül, hanem komoly vizsgálat, hogy igazságos ítélet pattanjon ki belőle, bizonyos mértékben fokozni fogja az ünnepélyességet. A szomszéd lelkésznek mindig van egy előnye felettünk ; az az előnye, hogy szomszéd lelkész. De nem folytatjuk tovább. Szándékunk tiszta és nemes. Segíteni akarunk anyaszentegyházunk veteményes kertjén. Hogy eltaláltuk-e a helyes utat, nem tudjuk és nem vitatjuk. Annyit állítunk és annyit vitatunk csak, hogy egyéni véleményünket, mely a tapasztalat talajából fakadt, őszintén, a legjobb szándékkal mondtuk el. Kérjük elfogadását vagy győzzön a mi jobb ! *) Feleki József, fok ői református lelkész. TÁRCA. Jövel szentlélek! Jövel szentlélek lángoló tüzeddel A fél világ remélve néz feléd. Mint napsugár, ha felpirul a reggel, Oszlasd te is a bánat éjjelét! Sötét szívekbe gyújts reményvilágot, Vigasztalást, hitet, ha csüggedünk. Teremtsed át ezt a viselt világot, Pönkösdi tűz: erőt óh adj nekünk! Erőt a harcban, a szent küzdelemben, Ha lelkesülni kell a mult iránt. Egy sír körül, a hol szellő se lebben, Lobogjon újra föl az égi láng ! Hol a Hernád siet le hömpölyögve, Hol büszke város áll a szent hegyen, Hol napvilágra jött a könyvek-könyve : Elkésve bár — de ott — emlék legyen! Emlék, amely susogva elregélje Az alkony-óra néma csendiben, Hogy amidőn sugár lövellt az éjbe, Itt tündökölt, ki csöndesen pihen! Ki lelkeket hódítva lángszavával, A legdicsőbb ügyért hevült, míg élt : Ki a pünkösdi tűz hatalma által, Kezünkbe adta az örök igét! Azóta sok, sok év viharja tűnt el, Megostromolva a szilárd hitet. Csörgött a lánc, fizetve életünkkel, De még az ige ott is enyhített. *) Az indítványnak és indokolásnak többes-ben tartott hangja ne legyen feltűnő senki előtt. Magam készítettem, a saját eszmém, de többen fogjuk benyújtani akár így, a mint van, akár változtatva, a mint a birálat rostáján átmegy. Nyilvánosságra azért hoztam, hogy a minden esetre szükséges diskussio tárgyát képezhesse. Magát az alapeszmét — ha részben is — többen helyeslik, és annak feldolgozására egyenesen fel lettem híva. Hátha más egyházmegye is használhatná, — így, a mint van, vagy változtatott alakban ?! — F. J.