Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1889 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1889-05-19 / 20. szám
jegyzőkönyv hitelesítése után Tóth Sámuel egyházkerületi főjegyző felolvassa Beregmegye indítványát, mely az ezen — különben ismeretes ügy — történetének részletes elmondása után ekként végződik : „mondja ki az egyházkerületi közgyűlés, hogy híven úgy a saját 1882-ik évi novemberi, mint a kerületet alkotó 13 egyházmegye többségének határozatához: a konventi képviselőket az egyházak presbyteriumai által kívánja választatni1 1 . Érezte ugyan a közgyűlés (s ennek többen kifejezést is adtak), hogy ez annyiszor vitatott tárgynál alig lehet többé valami újat mondani: szavazásra mégis csak 12 óra után kerülhetett a dolog. Ha előleges megállapodás szerint jártak volna el ez indítvány ellenzői, minden esetre legalább is rossz taktikának kellene mondanunk, hogy első sorban is Uj/alusi Sándor egyházmegyei gondnok emelkedett fel szólni ellene. Nem annyira az, a mit mondott, mint inkább a provokáló hang, a melyen elmondta : lobogtatta fel az ellenfél vitatkozási tüzét, legalább a hogy ők maguk kifejezték. Uj/alusi e még mindig megoldatlan kérdésben a tanácskozás tengeri kígyóját látja felmerülni. Veszélyt lát abban, hogy a kissebbség erőszakoskodik a többség ellen. Föltéve, hogy most ők leszavaztatnának, micsoda praecedenst kapnának ők ebben ?! Thaly Kálmánt a kigyó hasonlata lobbantja haragra, s a harag beszédre. Előtte szóló hangjából hiányzik a keresztyén szeretet. Őket is provokálni akarják. Tegnap — úgymond — Tisza István, ma Uj/alusi. Ne csodálkozzék aztán senki, ha ők is kijönnek a sodrukból. Szól aztán az igaz protestáns szellemről, mely csak a presbyteriánismusban érvényesülhet. Minden más ennek meghamisítása ; e nélkül a mi egyházunk olyan, mint a tenger víz nélkül, homoksivatag. A kigyóval azt hiszik könnyű elbánni, pedig a hatalom kígyójának is levághatjuk a nyakát. S miután még Bástát, Karafíát és I. Leopoldot történelmi sorrendben visszaidézte, szavait azzal végezé, hogy ha azok nem, reményli, ((gyengébb legények)) sem fogják tönkre tenni a magyar protestántizmust. Pártolja a beregi indítványt. Könyves Tóth Kálmán szerint az a jog, a miről itt szó van, nem tengeii kigyó, de olyan arany pénz, a melynek a dátuma ha régi is, értéke mindig egy marad. A konventnek a népben kell gyökereznie. Ajánlja a három testvér egyházkerület példáját, hol a konventi képviselőket szintén az egyes egyházak választják. Dr. Tisza István egy hosszabb, élénk figyelemmel hallgatott beszédben magára a törvényre hivatkozik, s onnan vesz érveket a helyes magyarázathoz. A törvény választó gyanánt igaz, hogy csak «egyházkerület»-et mond, de hatósági joggal szemben semmi a geográfiai fogalom. Mit mond a törvény, ha az egyes egyházakról van szó, mint választókról: ,,választják az egyes egyházak presbyteriumai Következtet aztán egyház-alkotmányunk sarkalatos elveiből. A megyét alkotják az egyes egyházak küldöttei, a kerületet a megyék küldöttei, a konventet hát következéskép a kerületek küldöttei. Hivatkozik a zsinat egyik jegyzőjére, Fejes Istvánra, a kinek eszébe se volt itt a presbyteriumokra gondolni. 1873-ban jelent meg az első tervezet. Mért nem szóltak akkor ellene, a kik most úgy buzognak a presbyteriumok joga mellett ? Majd cáfolván a centralizációra vonatkozó vádakat, ajánlotta a napi rendre térést. Tatár János hosszasan beszél az indítvány ellen. Szavai alatt többször felhangzott a «szavazzunk». Utána Urai Imre szólt az indítvány mellett, provokálva egy néhány személyes kérdésben történő felszólalást. Farkas Antal mint igen fontos érvet említi fel az indítvány mellett, hogy egyetlen egyházi fórum sincs bírósági joggal felruházva, melyet nem a presbyteriumok választottak. A konvent bírósági testület is, kell tehát, hogy ez is a néptől származzék. Segesvári úgy szeretné végét vetni a vitának, hogy mivel a törvény nem világos, egy ujabb zsinat összejöttéig tartassélc fent a régi gyakorlat. Kovács István Dr. Tiszával polemizál a törvény magyarázatát ilielőleg. O jogi szempontból osztja az indítványt. Tisza hivatkozott zsinati utasításokra. Ott sincs szó a közgyűlésről, csak a «kerület»-ről. Fejesre mint tanura is hivatkozott. A törvénnyel szemben semmi tanúnak súlya nincs. Ritoók Zs. az Urai beszédére reflektál s szintén napirendre térést javasol. Kiss Albert a zsinat jegyzőkönyvéből olvassa ki azt a részt, hol az idevonatkozó törvény megalkotása van megirva s ebből bizonyítja, hogy az 53-ik §. 7. pontja nem tévedésből van úgy szövegezve, ahogy van. A zsinatnak az volt itt az intenciója, hogy a konventből ne alkosson egy ellenőrizhetetlen hatalmi tényezőt. Meg kell csak kérdezni a presbyteriumokat, lemondanak-e választási jogukról ? Három kerületben már élnek e joggal, adjuk meg nekik mi is. Lengyel Imre is féltékeny autonómiánkra, de ebben nem látja csorbítva az egyes egyházak jogát. Hisz közvetve csak ők választják a konventi tagokat is. Peterdi a beregi egyházmegye esperese, élvén a zárszó jogával, tiltakozik Tatár János modora ellen, meiylyel a beregi egyházak népességét kicsinyelő hangon emlegette, s polemizálván az ellenvélemény szónokaival, indítványukat elfogadni ajánlja. Ezután Vállyi János elnök fölteszi a kérdést, hogy «a tanácskozás tárgyát képező indítvány elfogadtatik-e, igen vagy nem ?» A szavazás névszerint történvén, érdekes volt megfigyelni az esélyeket. A két fél szavazatai csaknem mindig egyenlően szaporodtak, míg végre az utolsó név elhangzása után állt az igen után 33, a nem után 34 név. Érdekes ^ eszmecsere fejlődött most ki a felett, hogy Kiss Áron, mint a szatmári egyházmegye esperese, beadhatja-e helyettes elnöki minőségében is szavazatát, mely esetben — előre láthatólag — egyenlő lesz az eredmény s az elnökség joga lesz dönteni. Az «igen»-esek erősen kardoskodtak mellette, hogy igen. A házszabályok ugyan mást mondanak, de hát Kiss Áron esperes is, s mint esperes ne szavazhasson ? Ekkor jelent meg mint deus ex machina a szavazás alatt távollevő György Endre, s a szabályok .szerint még mindig beadhatván szavazatát: egy erős we?«-mel a beregiek indítványát — legalább egy rövid időre — újra levette a közgyűlés asztaláról. Az elnök aztán kimondja a határozatot, melynek értelmében Beregmegye indítványát a gyűlés 35 szóval 33 ellen elveti. Ez izgalmas szavazás után a tanárválásztásra kerülvén a sor: mindenekelőtt a tanárválasztó bizottság alakíttatott meg. Megválasztatnak : Szabó János, Segesvári József, Szeremlei József, Széli Kálmán, Ritoók Zsigm. Horthy István, Kulin Imre, Ujfalusi Sándor, kik aztán összejővén a debreceni egyház küldötteivel, a gymnasium phisikai tanszékére hat pályázó közül egyhangúlag K. Kiss József pápai tanárt választják meg. A gyűlés vége 2 órakor délután.
