Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1889 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1889-05-19 / 20. szám

Az egyházkerületi közgyűlés harmadik napja semmi­vel sem kevesebb érdeklődés közt nyittatott meg, mint az első és második. A tagok még teljes számmal jelen voltak. A karzatokon «az ifjúság tömöttebb rendben» a szokottnál, várta a nap legfontosabb tárgyát, az esztári papválasztás ügyében a debreceni egyházmegye esperese által beadott felebbezést. Eltekintve minden személyes vonatkozástól, a dolog hatalmas elvi jelentőséggel is bír, s mint egy még eddig elő nem fordult praecedens az annyira fontos papvá­lasztási szabályok terén : érdemes arra, hogy egy kissé bővebben foglalkozzunk vele. Az esztári 2-od osztályú lelkészi állomásra — mikor az a mult évben üresedésbe jött — minden pályázó között — ez már akkor nyilt titok volt — a legtöbb sőt biztos reménye volt Biber József segéd­lelkésznek. Igen ám, • de egyházkerületünk minősítési szabályzata értelmében nem kitűnő bizonyítványnyal csak 5 évi káplánság után pályázhatni 2-od osztályú ekklé­zsiába, s neki az ötből még két esztendő hiányzott; illetve a kitűnő bizonyítványból hiányzott inkább nála egyetlen egy olyan jegy, mely azt teljesen kitünővék vali­fikálta volna. Biber azért beterjesztette folyamodványát s a jelölő bizottság — inkább a méltányosságot, s a mi nem min­dennapi eset, inkább a gyülekezet óhaját, mint törvény betűit tartva szem előtt — őt második helyen egyhan­gúlag kijelölte. Az esztári gyülekezet hasonlókép egy­hangúlag meg is választotta. Az esperes azonban — ki egyházmegyéje élén csakugyan a törvényt tartozik képviselni, lehet, hogy nem örömest — tiltakozott úgy a jelölés, mint a megválasz­tás ellen, s a megerősítést nem adta ki. Ettől kezdődik aztán a nálunk már annyi port vert s a sajtó terén is ugyancsak meghányt-vetett esztári lelkészválasztási ügy. Eleitől fogva vitás volt maga a hová tartozóság is. T. i. hogy a bíróság vagy a közigazgatás van-e itt hivatva végérvényesen dönteni. Előbb az esperes úr is bíróságra gondolt, s a püspöki hivatal útján már ki is volt küldve e célból az alsó-szabolcs-hajduvidéki egy­házmegye bírósága. Közben azonban az esperes úr, — miért miért nem — a bírósághoz való beadványát visszavonta, s az ügyet a néhány héttel ezelőtt tartott debreceni egyházmegyei gyűlés elé terjesztette. Itt élénk harc fejlődött az illetékesség kérdése fölött, mígnem a közgyűlés nagy többséggel az ügyet közigazgatási elbí­rálás alá tartozónak mondotta ki. Az egyházmegye aztán 34 szóval 14 ellen az esz­tári választást szerencsésen meg is erősítette; illetve a választást érvényesnek ismerte el, s utasította esperesét a consensus kiadására. Ez ellen felebbezett aztán az esperes úr a kerü­lethez; ez volt az a fontos tárgy, a mi a közgyűlés harmadik napját csaknem egészen elfoglalta. A kerületi közgyűlés is mindenekelőtt az illetékes­ség ügyét döntötte el, kimondván hosszas élénk dis­kussió után, (36 szavazattal 13 ellenében) hogy mint közigazgatási hatóság ő is illetékesnek érzi magát a kér­dés tárgyálására. S ezzel az esztári választást, minden ellenzés nél­kül egyhangúlag megerősítette; illetőleg az egyházme­gye határozatát (de annak indokolása nélkül) helyben hagyta! Ezzel természetesen Esztáron a nyugalom helyre állt, a felizgatott kedélyek lecsillapodtak, elül a méltat­lankodás vihara; egyszóval most már «a Sipka szoros­ban minden csendes» leend. Csak a §, a törvény álmél­kodhatik majd magában egy kicsinykét, hogy tulajdon­képpen mi is vagyok én hát ? törvény-e, a mit meg kell tartani, vagy együgyű ének szöveg, a mit tetszés sze­rinti dallamra énekelnek?! Hát «ne áruljunk zsákba macskát!)) Ebben az egész dologban első sorban is rendíthetlen igazsága volt az esperesnek, mikor azt mondta : a törvény, én ennek megtartására tettem esküt, itt állok, másként nem tehetek ! De az emberi méltányosságra is adva valamit, ki merné elvitatni, hogy nem absurdum dolognak látszik-e egy más különben bizonyítványainál fogva is kitűnő fiatal embert egyetlen egy osztályjegy különbsége miatt elütni szinte élete céljából; elütni akkor, mikor egy nagy, népes gyülekezet is egyhangúlag az ő nevéhez köti belső nyugodalmát ? Hol van hát itt az igazság? Kiben van hát itt a hiba? A törvényben, minősítési szabályainkban ; a melyek bizony — valljuk be — kicsinyeskedő definitióikkal, szűk­markúságukkal nem egyszer szánalmas mosolyra indíta­nak és országszerte az esztárihoz hasonló zavarokat idéznek elő. A közgyűlés ama fentemlített határozata — minek tagadnók —• rosz vért szült egyik-másik esperes úr szi­vében. Attól azonban, hogy ez komolyabb következmé­nyeket is vonjon maga után, óvja meg az Isten az egy­házkerületet ! Hova jutunk, ha egy-egy ránk nézve sérelmesnek látszó statutummal szemben, mindannyian lemondással akarunk magunknak elégtételt szerezni ? Ennek csak föltevése is arculverése lenne min­dennemű alkotmányosságunknak. Ha csakugyan «veszélyesnek» látja egyik-másik esperes úr az «áramlatöt», nem éppen akkor mondana-e magára Ítéletet, ha sietne félre állni az elől a ((ve­szély)) elől? A közgyűlés 4-ik és 5—ik napjáról alig van valami mondani valónk. A három nehéz nap szinte kifárasztani látszott a harcolókat, s a még hátralevő tárgyakat «megfogyva bár, de törve nem» morzsolta le a két buzgó elnök vezetése alatt végig kitartó, nem nagy számú gyülekezet. Az ötödik napon aztán d. e. 9 óra tájban — hála­adással — berekesztetett e több tekintetben igen-igen fontosnak mondható közgyűlése a tiszántúli egyház­kerületnek. IRODALOM. ** Gyász emléklapok. Kiadta a dunántúli ág. hitv. ev. egyházkerület, kegyelete jeléül néhai Alsó-Káldi Káldy Gyula felügyelőjének emlékére. A füzet tartalma: Káldy Gyula életrajza Gyurátz Ferenctől; továbbá az egyház­kerület által a f. é. március 13-án Győrben tartott köz­gyűlése alkalmával a felügyelő emlékére rendezett gyász­ünnepély mozzanatai és pedig : Gyülekezeti gyászének. Oltári ima, irta s elmondta Gyurátz Ferenc, karének szövegét írta Sántha Károly, zenéjét szerzette Kirchner Elek győri orgonista. Emlékbeszéd Poszvék Sándortól s végül gyülekezeti zárének. A kiváló főgondnoknak mara­dandó és szép emléket állított e füzettel a dunántúli egyházkerület s ez emléknek mindig értékes fundamen­tuma lesz Gyurátz imája és Poszvék S. emelkedett szel-

Next

/
Thumbnails
Contents