Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1889 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1889-05-19 / 20. szám

sebb pénz marad erre — mert az «élet» drágább — ott többet. Mindezekből pedig az következik, hogy a censust nem lehet általánosítani. Ha az új javaslatban felállított mérték szerint osztályozzuk az egyházakat, akkor olyik IV-ik osztályú egyház különb existentiát biztosít, mint olyik III—ik osztályú, vagy más szavakkal, akkor a IV-ik osztályt V-öd és Ill-ad osztályú egyházak fogják alkotni vegyest. Ezeket elgondolva voltam bátor előre kijelenteni, hogy a mérték hibás, abban a lényeges hibában szenved, hogy nem veszi tekintetbe a különböző vidékek különböző viszonyait. Az tagadhatatlan, hogy egy biztos, élesen körvonalazott mértéket felállítani, mely a különböző viszonyokat is tekintetbe vegye, lehetetlen, Ha a konvent kimondaná elvként, hogy IV-ed osztályúak azok az egyházak, melyek az ottani viszonyok szerint tisztességes existentiát biztosítanak a lelkésznek, Ill-ad osztályúak azok, melyek valamivel jobbat, és így tovább: akkor semmit sem mondana ki. Ha pedig aztán az osztályozást ezen elvek szerint az egyházkerületekre bizna, akkor minden maradna a régiben. Szerény nézetem szerint ez nem is . volna olyan nagy veszedelem. Az egyházkerületek, vagy épen egyházmegyék legjobban ismerik a maguk viszonyait s így legjobban tudhatják, hogv ott milyen egyházak lehetnek IV-ed, IÍI-ad stb. osztályúak. És ha e mellett a pályázati iöltctelek egyformák, ha ugyanazon fokra ugyanazon feltélelek mellett lehet minősítést szerezni mindenütt: akkor az unió sincs veszélyeztetve. Tagadhatlan azonban, hogy a lehető egyöntetűség e tekintetken is kívánatos és — ha talán nagy munkával is — el is érhető. A konvent az egyházkerületek s ezek útján az egyházmegyék meghallgatásával osztályozza az egyházakat, de ne arra tekintettel, hogy mennyi pénzt fizetnek, hanem hogy milyen existentiát biztosít ott az a pénz, a mit fizetnek : szóval vegye figyelembe a helyi viszonyokat. A dunamelléki egyházkerületben az egyházak osztályozása a viszonyoknak — talán Baranya kivételével — általában megfelelő, ez szolgálhatna zsinórmértékül. Itt a negyedik osztályba tartoznak azok az egyházak, melyek 800 frtot vagy annál kevesebbet fizetnek lelkészöknek a stólával együtt. Mind azok az egyházak, melyek körülbelől olyan megélhetési módot nyújtanak, mint a mi IV-ed osztályú egyházaink, lehetnének negyed osztályúak, tehát egy helytt a 600, más helyit a 700, vagy annyi a mennyi fizetéssel egybekötöttek, s így az egyházak osztályozásában is meglenne a teljes egyöntetűség. Erre nézve új felszámításokra nem volna szükség, az osztályozásnak ily értelemben vett nivellirozása megtörténhetnék a régi felszámítások alapján. (Új felszámításokat eszközölni nagy munkával járna s nem is fizetné ki magát. Pedig az új javaslat szerint ha egyebütt nem is, nálunk valószínűleg szükség lenne rá, mert itt a stólák is bele vannak számítva a fizetésbe). Lehetnek ezek tapasztalatlanságból eredt hiú szavak, soha ki nem vihetők. Akkor maradjunk a régi mellett. Nem tagadom, nem is tagadhatnám, egy kis fokú particularismus vagy szebbik nevén patriotismus mondatja ezt velem. Szeretném, ha a dunamelléki egyházkerületnek — ha nem is, mint eddig, legjobb — de legalább olyan első, másod, harmad és negyed osztályú egyházai lennének, mint a többinek. Ha már — az unió kedvéért — többet nem érhet is, legalább annyit érjen minálunk is egy negyed osztályú egyház, mint másutt. Most ha a negyed osztályú ekklézsiák nem érnek annyit mint másutt, félő, hogy majd a negyedik "osztályú lelkészek sem fognak annyit érni mint másutt, pedig idővel azokból lesznek az első osztályúak, s talán még tanácsbirák is. Aztán meg, mi tagadás benne, a particularismussal együtt jár egy kis önzés is, bennem is van. Maholnap én is ekklézsiaválasztó sorba jövök már 3 —4 év múlva. Aztán nagyon érdeklődöm az ekklézsiák negyedik osztálya iránt. A múltkor elővettem az egyházkerületi jegyzőkönyvet, a melyikben az egyházak osztályozása foglaltatik. Aztán megjelöltem az új negyedik oszályúakat. Nagyon kevés maradt. Nagyon sok szép negyedik osztályú egyház ment át egyre-másra a harmadikba. És az a még több és még szebb harmadik igen nagy részben a másodikba emelkedett. Szemem láttára. Oda én már nem mehetek utánuk. Tény, hogy az új osztályozás a fiatal embereket a dunamelléken azoknak az egyházaknak, melyekre eddig számíthattak, legalább feléből kizárja. Hogy ez a kápláni keblekben nem támaszt nagyon vérmes reményeket, az bizonyos, hogv a munkakedvet nagyon élesztené, nem gondolom. Pedig szükség volna rá minden áron. Az egyháznak érdeke, hogy jó papjai legyenek, érdeke tehát, hogy leendő papjait az iskola után is nevelje az egyházi életben, gyakorlatban; de az nem érdeke, hogy sokáig nevelje. Kecskeméthy István.