Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1889 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1889-05-19 / 20. szám
TÁRCA. (Folytatás és vége.) A műnek két kötetre terjedő első, elméleti része egy terjedelmes (34 1.) bevezetés után — mely a vallásbölcsészetnek mint egyetemi tantárgynak behozataláról, s a vallásbölcsészet és dogmatika közti különbségről s a systematicus és történeti rész osztályozásáról szól — három fő részre oszlik, melyeknek mindenike ismét több fejezetre van felosztva. Áz I. rész a vallás és vallásos hit előállásáról s fejlődéséről szól s két nagyobb fejezetre oszlik. Az első fejezet a vallásnak általunk terjedelmesen ismertetett eredetét tárgyalja, a második, a vallás és vallásos hit fejlődésével foglalkozik s ezt a következő fejezetek alatt tárgyalja : 1. a vallás és vallásos hit feljődésének tényezői u. m. a természetismeretének bővülése s folytatólag az erkölcsi fejlődés; 2. a vallás és hit fejlődésének formái és pedig: a) psychologiai formák: az intelleetualismus, mysticismus, moralismus b) theologiai formák : a polytbeismus, pantheismus és monotheismus. A IX—ik rész a vallás és vallásos hit lényegéről s jogosultságáról szól s három nagyobb fejezetre oszlik. Az első fejezet a vallásos hit alapjával foglalkozik, ismertetve a vizsgálódás módszerét, a föltétlen kötelességtudatot mint a vallásos hit alapelvét s ennek bírálatát. A második fejezet a vallásos hitet mint az erkölcsi öntudat postulatumát tárgyalja s 3.§-ra oszlik u. m. a postulatum tana; az erkölcsi világrend mint a föltétlen kötelességtudat postulatuma s az erkölcsi világrendben való hit, mint a vallásos hit lényege. A harmadik fejezet a vallásos hitet, mint egy erkölcsi világrendbe vetett hitet igazolja, s négy §-ra oszlik, melyek elseje a világnak a vallásos világnézet által föltételezett célszerű berendezéséről szól, másodika a természettudományoknak a teleologikus világnézettel szemben támasztott nehézségeiről szól, harmadika e teleologikus nézet megszilárdulásáról a természet célszerű berendezéséről szóló érvek alapján; a negyedik §. a pessimismus teleologicus világnézetét tárgyalja. A III—ik rész a vallás és vallásos hit nyilatkozatáról beszél s két nagy fejezetre oszlik. Az első fejezet a vallásos hitnek egy érzékfölötti lényre vonatkozó nyilvánulásával foglalkozik s első §-a a hitbeli képzetek karakterét tárgyalja, kimondván, miszerint egy vallásból sem hiányzik az érzékfelettiről, mint a tisztelet tárgyáról való némi fogalom s hogy dacára azon igazságnak, miszerint a kezdetben inkább cosmicus hatalomból később erkölcsi hatalom lett, a vallásos hit még mindig szilárdul ragaszkodik az Istenben való hithez ; tehát nem csupán egy erkölcsi világrendben hisz, mert abból, hogy a világnézet többé nem vezet egy felsőbb hatalom ismeretére az Istenről való hitbeli képzet azért még mindig megállhat és pedig : a) az Istenről való hit tudományosan igazolható, b) a bölcsészeti szemlélődés által is támogattatik, c) practicus ideális motívumok is kezeskednek a föltevés helyességéről, d) a költői képzelet is szolgáltat érveket mellette. Á második §. a hitbeli nézetek tartalmáról beszél és pedig : a) az istenről való képzetről, b) az Isten és ember közti viszony fogalmáról, e pont alatt különös előszeretettel fejtegetve R. azon kérdést, hogy mennyiben hivatása a vallásbölcsészetnek a hit poésisának azon részével foglalkozni, mely az Isten s ember közti viszonynyal foglalkozik s itt külön pontok alatt szól a gondviselésben való hitről, a megváltás hitéről s a jövő életben való hitről. A második fejezet a vallásos hitről szól úgy a mint az a cultus és vallásos társaságban nyilatkozik, két külön §-ban tárgyalva a cultus és az egyházi élet tényeit. Nagyon sajnálom, hogy e madártávlatból bemutatott nagyszerű művet terjedelmesebben nem ismertethetem tovább, bár szentül hiszem, hogy a theologiai tudományok terén rendkívül hátramaradt s ez ideig még legfellebb a heti egyházi lapok terén tengődő hazai prot. irodalmunk már azt is nyereségnek tekintheti, ha az önálló vagy fordított munkák hiányában legelőbb a külföld kitűnőbb elmetermékeinek terjedelmes s hű ismertetését bírja, mert míg ez által egyfelől némi tájékozást nyújt munkásainak egyik vagy másik tudományág fejlettségéről — mire nálunk csak nagyon kevés embernek nyilik alkalma — addig másfelől a nagy időkre szóló művek alkotásának, hogy úgy mondjam, mechanicai titkaiba is bevezet, hol az író, kizárásával minden a priori igaznak ismert transcendentalismusnak, a bebizonyítandó önmagával való bebizonyúási módjának egyedül az értelem talán kissé hideg fényű, de kevésbbé csalékony világánál mutatja be az emberi lélek ezredeket számláló legféltettebb kincsének, vallásának lényegét, történeti múltját s jövőjét. Az így nyert eredmény, lehet, sokakra nézve inkább hadüzenet leend, mint a béke olajága, inkább pusztító tűz, mint a megszokott, megrögzött elveket, balhiedelmeket továbbra is élesztgető mécsvilág: de a tudomány emberének nem szabad visszariadni a tudomány vezérszövétneke, az értelem által felderített eredményektől, nem szabad ama régi sáncok mögé húzódnia, melyek megvédése már legfellebb azért elegendő, mert azokat ma már komolyan ostromolni sem érdemes s nem is szokták, sőt épen ellenkezőleg, az értelem útján nyert eredményeket egyenesen s csak is az értelem meggyőzőbb fegyvereivel kell megostromolni, próbára tenni, s mindeneket megvizsgálván csak az igazán jókat kell megtartani. Az így elérhető közös hitbeli meggyőződés, higyjék el, sokkal erősebb leend a szavak koronkénti jelentésén lovagoló bármely szigorúan történeti alapokon nyugvó hitvallástételnél, mert fejlődésének alapját az emberi, másnemű ismeretekkel közös kútforrásban bírja, mely az isteni eredetet talán ép oly joggal felveheti epithetonjai közé, mint az a hit, melyről Kempis Tamás régesrég megmondta hogy: ((őrizkedjél titkait kíváncsian és hiábavaló módra kutatni, ha a kétség örvényében elmerülni nem akarsz ... Boldog az együgyüség, mely megfejthetetlen titkokkal nem tépelődik s Isten rendeleteinek nyilt és biztos ösvényén halad előre öntudatosan Hitet kíván tőled Isten és tiszta életet, nem eszedet túlhaladó munkát, nem az istenség mélységeinek ismeretét stb.» ... Szép szavak tagadhatlanul s sokaknak talán a legnagyobb igazság is szól belőlök, de azt vélem, nem sokat különbözik e csekélység kívánásától sem : fejeddel ne gondolkozzál, hanem járj rajta s üdvezülsz !... Legyen áldott emléke is az elhunyt holland tudósnak, hogy munkájában örök időkre szóló példát adott arra nézve, hogy miként juthat el az ember tisztán értelmi úton is az örök igazságok legmegbízhatóbb ismeretére !