Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1889 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1889-05-12 / 19. szám

országban megtermi gyümölcseit. Lehet pedig, hogy ha nem versenyeztek volna, semmit sem csináltak volna. En hiszem, hogy e javaslat új életelevenséget fog támasztani az egyházban. Nem csak azért üdvözlöm tehát örömmel e javaslatot, mert a zsinat intentiója szerint az unió tökéletes életbeléptetését célozza, hanem azért is, mert épen ez által egy új, egészséges, élénk egyházi élet szülőjévé lenni van hivatva. Míg azonban- a javaslat ellen annak intentiója tekintetéből semmi kifogásom nincs s nem is lehet: addig azon eszközök, megválasztását, melyek által célját elérni akarja, nem minden tekintetben tartom sikerültnek. Erről jövőre. Kecskeméti Isíván. Dunántúli specialitások. A sorkáplánság. (Vége.) így állt a sorkáplánság ügye a zsinati törvények előtt. Nagy kíváncsisággal vártuk, hogy ezeknek életbelépése után miképen intézkedik a kerület a káplánok ügyében, miképen fogja alkalmazni a törvény világos és félremagyarázhatlan szavait: „a segédlelkészek tudományos képzettsége, szolgálati idejük, mint ez alatt tanúsított buzgalmuk, kellő figyelembe vétessék(Zsinati törvény 186-ik §.) Némelyek azt hitték, hogy a kápláni sorrend e törvény mellett nem tartható fen tovább s el fog töröltetni, azonban csalódtak. Az egyházkerület 1883. évi közgyűlésén következőleg intézkedett a káplánok ügyében (1883. közgyűlési jegyzőkönyv 46-ik pontja) : «IV. osztályú lelkészi állomásra kijelölhető : c) fölszentelt s egyházmegyéjében első segédlelkész. III. osztályú lelkészi állomásra kijelölhető : c) fölszentelt s egyházmegyéjében első segédlelkész, ha a második papi vizsgán jeles vagy legalább is jó osztályzatot nyert, vagy pedig 5 évig szolgált.)) Nem törölte el tehát, sőt jobban megerősítette, sanctionálta az által, hogy ráütötte a zsinati törvényekkel való megegyezés látszatának bélyegét; beleszorította a zsinati törvények szellemét egy egyházkerületi statútumnak, a sorkáplánságnak Procrustes ágyába, pedig megmondatott már a régieknek, hogy nem jó az új bort ó tömlőkbe tölteni, mert elszakadoznak a tömlők. (Máté 9, 17.) A zsinati törvények intentiója véleményem szerint az volt, hogy a tudományos képzettségnek, szolgálatnak, egyszóval az érdemnek megfelelő előnyt biztosítva, nemes verseny álljon elő s az ambitio fokoztassék. Ezt méltányolta is elvben a dunántúli kerület azon intézkedésével, hogy míg a IV. osztályú egyházba kijelöli a segédlelkészt bármilyen qualificatióval, addig a III. osztályú egyháznál már jeles (jó) osztályzatot vagy 5 évi szolgálatot kiván. Ez elvnek alkalmazását azonban megnehezíti sőt legtöbb esetben lehetetlenné teszi azon famozus kitétel : „egyházmegyéjében első segédlelkész mert hiába van jeles oklevele, hiába szolgált 5 évig, nem pályázhat III. osztályú egyházba, melyre oklevele és szolgálati évei őt látszólag jogosítják, sőt nem pályázhat IV. osztályú egyházba sem, hanem be kell várnia (esetleg 5—6 évig) az utolsó qualificatiót, a lelkésszé lehetés sine qua non-ját, a mi legfőbb s egyedül irányadó : az első káplánságot. Itt tehát a zsinati törvény nyíltan bevallott célja : „a tudományos képzettség, stb. tekintetbe vételeí

l

és egy egyházkerületi statutum, a kápláni sorrend, összeütközésbe jönnek egymással s a rövidebbet a zsinati törvény húzza. Pedig véleményem szerint az egyházkerületeknek mint alsóbb hatóságoknak, testületeknek statutum alkotási joga csak addig terjed, a míg az az egyetemes egyházra kötelező erejű zsinati törvénynyel összeütközésbe nem jön, ennek intézkedését meg nem nehezíti, lehetetlenné nem teszi. De összeütközésbe jön e statutum a zsinati törvénynyel annyiban is, a mennyiben míg a selejteseknek kedvez, az ambitió fokozása helyett (mire a 186. §. céloz) elaltatja, kiöli az ambitiót. Miért törekedjék a candidatus nagy szorgalommal a legjobb oklevélre, miért igyekezzék esetleg külföldi egyetemeken bővíteni ismereteit, hiszen előre tudhatja, hogy míg első káplán nem lesz, még IV. osztályú egyházba sincs pályázati joga s szemeivel láthatja, hogy a leggyengébb oklevéllel szintúgy pappá lesz az első káplán, mint a legjobbal. A kerületnek azon intézkedése pedig, hogy az első káplán szükség esetén berendelendő, szerintem méltánytalan és túlszigorú. Ez legutóbb az 1884. évi kerületi közgyűlésen nyert írásbeli kifejezést s lett határozati érvényre emelve, midőn azon kérdés merült fel (27-ik jegyzőkönyvi pont), hogy: „mi a teendő akkor, midőn a megüresült egyház nem törvényeink (?) értelmében az első káplánt, hanem olyant választ meg, kiről tudhatja, hogy a választást nem fogadja elErre a határozat az lett, hogy: „a zsinati törvény értelmében a megüresedett egyház betöltése céljából pályázat nyitandó, s ha a rendes lelkészek közül pályázó nem jelentkezik, az első káplán berendelendő.u

Most már az a káplán, kinek jeles oklevele van, 5 — 6 évig szolgált, s a mi fő «első káplán)) és így ((képzettsége és szolgálati ideje» alapján kétszeresen képesítve van egy III. osztályú egyházba: köteles elfogadni a részére kijelölt IV. osztályú egyházat, mert különben degradáltatik utolsó káplánnak, a mi dunántúli nyelven annyit jelent, hogy életéből kitöröltetik 5—6 viszontagságos esztendő. Á tudományos képzettségnek stb. ilyen „kellő figyelembe vétele" bővebb magyarázatra nem szorul, de bizonyos, hogy ez nem a zsinati törvény sugalmazása. A zsin. törvén}myel való ellenkezésen kívül egy másik árnyoldala a sorkáplánságnak az, hogy visszaélésekre ad bő alkalmat. És itt meg kell említenem a dunántúli kerületben a legközelebbi időig (s talán máig is) érvényben levő ama szokást, miszerint a theologusok a IV-dik év első felének elvégzése után szükség esetén „igehirdetésben segédkezükül" kihívattak egyes egyházmegyékbe s év végén társaikkal együtt tették le a 2-ik félévi vizsgát. Nem tartozik tárgyamhoz ezen specialitás birálása, csak annyit említek fel, hogy az 1882. évi kerületi gyűlésen (66. jegyzőkönyvi pont) indítvány tétetett az iránt, hogy ezen „számtalan visszaélésre alkalmat szolgáltató engedély megszoríttassék s a visszaélés lehetőleg gátoltassékEz indítvány azonban nem fogadtatatott el, hanem azon kitérő határozattal, hogy „e jog ezután csak a püspök által és csakis oly esetben gyakorolható, midőn elkerülhetetlenül szükséges" (hiszen eddig is csak ily esetben volt alkalmazható 1) fenhagyatott továbbra is. Igaz, hogy a példa nem bizonyít csak világosít, de fentebbi állításom igazolására (t. i. hogy a visszaélésre alkalmat nyújt) felhozok egy concrét esetet.