Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1889 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1889-05-12 / 19. szám

tényleg életbe lép, mily áldásos gyümölcsöket fog teremni, könnyű belátni. Mikor még a gymnasium padjain csináltam történelmi tanulmányokat, sehogy sem tudtam elhinni, hogy a keresztes háborúknak a mi szegény hazánkra valami rengeteg nagy haszna lett volna, kivált mikor Endre királyunk dicsőséges jeruzsálemi hadjárata jutott eszembe, akkor mindig olyan mély honfiúi fájdalom fogta el szívemet, hogy egészen felháborított a tanárnak ezen hadjáratok hasznáról tartott előadása. Néhány tanulótársam akkor látta be, hogy igaza van a professor úrnak, én csak most látom be. Azok talán már el is felejtették, én meg most gondolkozom róla. Ha most egy ilyen keresztes hadjáratot indítanának egymás ellen a különböző egyházkerületek ifjabb papjai, abból semmi esetre sem származnék valami nagy vereség egyik félre nézve sem. Különösnek látszhatik sokak előtt, de nekem nagyon tetszik ez a gondolat. Ha ez a mi konviktusi sovány koszton — mely ellen folyton panaszkodunk — és pesti rossz levegőn tisztes testi állapotra szert tett dunamelléki theologusunk, a ki csak Kőröst és Kecskemétet ismeri, a hol mindenki magyar és kálvinista és csepeg a jólét zsírjától, ott, valahol a görbe országban, hol nem sok a magyar és kálvinista és nem olyan sok zsír van az embereken, ott egy negyed osztályú ekklában tanulná meg. hogy milyen jó itt egy harmad osztályú egyház, s hogy mily sokat kell küzdeni ott olyan dologért is, a mire itt nem is gondolunk : bizony-bizonv abból sok jó származnék. És ha azoknak a szegény vidékeknek a theologusai, kik rólunk azt hiszik, hogy itt a templom pádimentoma is hatosokkal van kiverve, eljönnének egy pár esztendőre próbára ide Baranyába és megnéznék, hogy hogyan építenek itt palotát a papnak, hogyan hordják össze sonkák és bor és búza képében, hogyan szerzik be közmunkával a szükséges kiadásokat: talán f

azok is tudnának otthon valamit beszélni. Es ha azok ott túl a Dunán, kik egyházmegyéik szabadságát, mint megannyi külön államét, az elszigeteltséggel vélik megvédhetni, széttekintenének egy kissé nagy Magyarországon, belátnák, hogy nem sok jó származik az általuk még mindig dédelgetett sorkáplánságból. Nem lehet előszámlálni mindazon okokat, melyek kívánatossá teszik ezt a keresztes hadjáratot • nem lehet előszámlálni mindazon előnyöket, mik származnának egy egészséges papvándorlásból. Érintkezés különböző emberekkel, különböző szokások megismerése mindig előnyös, mindig hasznos, ezt már vitatni sem kell. És hogy a szóban forgó javaslatnak épen ez a célja, s ha életbe lép, ezt fogja eredményezni, arról egy tekintet meggyőzhet. Épen ezért örömmel üdvözölhetjük e javaslatot, mint a mely egy élénkebb mozgalmasabb élet támasztására van hivatva. -Ili Van e javaslatnak még egy más jó oldala is, a miről szintén nem szabad megfeledkeznünk. Eddig a fiatal emberek féltek a kicsi egyházaktól, mert a kit egyszer Bagos megtisztelt bizalmával, az menthetetlenül odaveszett. Nem volt előmenetel. Hogy aztán mégis Bagos se maradjon pap nélkül, a vizsgálatokon mindig eresztettek át egy-ket censendust — Bagosra való tekintetből s azzal a világos kijelentéssel, hogy az illetőnek hivatása épen ama híres ekklézsiát elfoglalni, a mit az néha meg is fogadott, de néha beletévedt abba az egyházba, a mit az első eminens szánt magának. De ettől eltekintve is bizonyos, hogy az egy helyben maradás és épen az előmenetelre minden kilátás nélkül való egy helyben maradás szárnyát szegi minden nemesebb vágynak, ellustítja az embert s elaltatja az egyházi életet. Most már nem ugy van. A törekvő, lelkes, tehetséges pap előtt — már ott a hol — nyitva van legalább egyházmegyéjének minden egyháza, nem egy kis falu nézi működését, hanem egy megye. De még ez is kevés. Minél több szem néz az emberre, annál jobban vigyáz a lépteire, minél több kilátása lehet az előmenetelre, annál többet iparkodik dolgozni. Már akár hogy vesszük is, ez tény, és ezzel számolni kell. Ezt teszi az új egyházosztályozási és lelkészminősítési javaslat. A fiatal embernek többé nem kell félni, hogy ott vész a legelső egyházban, a melyikbe belé botlott, az új javaslat kinyitotta előtte az utat egész Magyarország ref. egyházaihoz. Most már nincs szükség bagosi papokra, mert a pesti pap kezdheti pályafutását ott, s ha ott nyomorgott egy-két évig 300 frton s a mellett tett valamit az istenországa érdekében, mehet nagyobb helyre s szerezhet érdemeket arra, hogy pesti pap legyen. Lehet, hogy nem minden embernek ambitiója pesti pappá lenni, sőt lehetnek sokan, kik egy tisztességes existentiát biztosító egyházba jutva elérik vágyaik netovábbját, — a mi nagyon helyes, ha aztán boldogságuk érzetében menten el nem alusznak — de lehetnek olyanok is, a kikben erősebb a nemes ambitio, s azok bizonyára örömmel fogadják e javaslatot. Ha csak egy pár ember akad évenként, a ki a pesti papságért versenyez, ha abba be nem juthat is — ne is adja Isten még vagy 3—4 évtizedig — az a munka, a mit a versenyzők végeztek más egyházakban, az egész