Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1889 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1889-05-12 / 19. szám

Harminckettedik évfolyam. 19. sz. Budapest, 1889. május 12. PROTESTÁNS EGYH Előfizetési ára: Hirdetések dija: Helyben házhozhordással s vidékre postai küldéssel 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásáért félévre 4 frt 50 kr., egész évre 9 frt. Előfizethetni 5 kr., egyszeriért 7 kr. sorja. — Bélyegdij minden kir. postahivatalnál; helyben a kiadóhivatalban. külön 30 kr. SZERKESZTŐ-és KIADÓ-HIVATAL: Vili. ker. Szentkirályi-utca 39. sz. III. em. TARTALOM : Vezércikk. Az egyetemes egyházosztályozási és lelkészminősítési szabályjavaslathoz. Kecskeméti István. — Dunántúli specialitások. A sorkáplánság. Gregarius. — Tárca. L. W. E. Rauwenhoff. Szalay Károly. — Két száz-évi ünnepély. M. F. — Könyvismertetés. Paikoss Endre. A kassai helv. hitv. egyház megalakulásának története. Révész Kálmán. —Belföld. A tiszántúli egyházkerület közgyűlése. — A szathmári egyházmegye közgyűlése. Filep István. — Irodalom. — Különfélék. — Hirdetések. Az egyetemes egyházosztályozási és lelkészminősitési szabályjayaslathoz. A zsinat kimondotta az uniót, s tényleg létesítette is úgy, hogy ma már némely nem csak erdélyi, hanem más egyházkerületi speciálitásokat is leszámítva, nem öt egyházkerület, hanem egy magyarországi egyetemes ref. egyház vagyunk. A domesztika megteremtésén és a konvent életre hívásán kívül az új lelkészválasztási törvény megalkotása volt a zsinatnak az az intézkedése, melytől leghamarább és legnemesebb gyümölcsöket vártunk az unió szilárdítása s az egyházi élet megelevenítése tekintetében. Ez utóbbiról azonban most ne beszéljünk, először azért, mert úgy sincs mit, másodszor azért, mert nem tartozik ide; hanem nézzük a lelkészválasztást az unió szempontjából. Világos, hogy a lelkészválasztási törvény megalkotásakor egyik célul az unió lebegett a zsinat előtt, s tagadhatatlan, hogy e tekintetben most is csak ott vagyunk a hol voltunk a zsinat előtt, az unió csak annyiban van meg, a mennyiben mindenütt egy egyházi és egy világi kiküldött elnöklete alatt választják a lelkészeket néha kiabálással, néha a nélkül, a mi egyébiránt eddig is így volt. A 188. §-t a mi kálvinista szabadságunk sietett felhasználni s annak alapján ugy megalkotta minden egyházkerület a maga egyházosztályozási és lelkészminősítési szabályait, hogy a §. második pontjában kifejezett kívánság csak kívánság maradt, s a lelkésznek egyik kerületből a másikba, sőt itt-ott egyik egyházmegyéből a másikba pályázni lehet ugyan nagy ügygyel-bajjal, mert ez zsinati tör vény adta joga mindenkinek, hanem bejutni épen olyan nehéz most, mint valaha. Minden félreértés kikerülése végett kijelentem, hogy ez nem azért van így, mintha talán a jelölő bizottságok a más kerületbeli pályázókat elvből nem akarnák jelölni, hanem természetesen csak azért, mert a bizottságok az alaki hibáktól eléktelenített pályázatokat nem acceptálják, a dolog természeténél fogva nem is acceptálhatják. A formahibák pedig elkerülhetlenek, mert lelkészeink és segédlelkészeink, kik annyira túl vannak terhelve állami, polgári, községi és egyházkormányzati ügyekkel, bizony egyéb dolgot is találnak, mint csak azt tanulmányozni, melyik kerületben mikép minősítenek, mikép pályáznak. így aztán maradt minden a régiben. A törvény formája ugyan életbe lépett s élni is fog a legközelebbi zsinatig mindenkinek kimondhatatlan terhére; de lényege, de intentiója, pedig az nagy és nemes volt, csak szavak maradtak, melyeknek a valóságban megfelelő valami nem létezik, melyekkel ma már egy-két elkeseredett káplán, egy-egy félreismert zseni dobálódzik csak, az is félreérti. Tudtuk, éreztük mindnyájan, hogy ez nem maradhat így, ezen segíteni kell, a zsinat eredeti intentióját életre kell hívni. A konvent ki is mondta. így készült az a szabályjavaslat, melyet a magyarországi egyetemes ref. egyház püspöki kara a legközelebbi konvent elé terjesztett s melyet e becses lap folyó évi április 28-iki számában közölt. Úgy üdvözölhetjük a javaslatot, mint a mivel ismét lépést teendünk az unió tökéletes megvalósítása felé. Midőn e javaslat egyöntetűvé teszi az egyházak osztályozását, a lelkészek minősítését, akkor az előbb említett bajokat törli el: kimondja az uniót a lelkészválasztásra vonatkozólag is, és nem csak kimondja, hanem létesíti s ez által megkönnyíti a lelkészeknek egy egyházkerületből a másba juthatását. Hogy ez, ha