Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1889 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1889-05-05 / 18. szám

szerint az egyházaknak összes tőkepénze 71,862 frt 24 kr iskoláké 3943 frt. Magtárak ereje pénzben 11,952 frt, terményekben 1573 köböl, mely rozs, búza és tengeri. Évi bevétele az egyházaknak 30,375 frt 25 kr, kiadása 26,422 frt. — Az elismerés lelkes szavaival emlékezik Horváth Menyhért és Schmidt Károlyról, kik közül előbbi mint főgondnok, utóbbi mint pénztárnok 25 éven át híven és lángoló buzgósággal szolgálta a huszti ev. ref. egyházközséget. Éljenzés kisérte a jelentés e részét, mely által a közgyűlés is kifejezte őszinte tiszteletét és elis­merését az egyházuk jólétén és virágzásán egy negyed századon keresztül fáradozók iránt. A kimerítő esperesi jelentés felolvasása után az abból folyó intézkedések és az előre megállapított tár­gyak vétettek fel; közülök tudósításomban az érdeke­sebbeket említem meg. A stóla rendezésnél szem előtt tartotta a közgyű­lés híveinek szigorú anyagi helyzetet s ez oknál fogva alig egy-két ponton tartotta azt helyesnek emelni. A dékánság felállítása apró egyházközségeinkben felesleges, nem mond azonban ellene, ha ott, a hol szükségesnek gondolják, felállíttatik is. A közigazgatási peres ügyek elintézésére a külön bíróság nélkülözhető, mivel elintéz­heti azokat, mint eddig úgy ezután is, a helyszínén tar­tandó küldöttségi viszgálat alapján az egyházmegye. Sok időt rabolt el Nagy Menyhért tekeházai volt lelkész nek perújítása és adó-ügye. A perújítás provent hátra­lék miatt folyt. Fárasztó és a türelmet próbára tevő volt azon munka, melyet a bizottság ezen ügy legapróbb részletéig menő átvizsgálásánál tanúsított. Miért is a gyűlés kifejezte elismerését a bizottság tagjainak; abban az illúzióban azonban, hogy már ezzel az ügy befejez­tetett volna — ismervén N. M.-t — egyáltalában nem ringatja magát. A szigeti lelkész Szarka József hivatalá­ról lemondván, részére az egyházközség szerződésileg élete fogytáig évenként 600 frtot biztosírott; mi tudo­másul vétetett. Ugyancsak a szigeti egyház benyújtotta az új lelkészi díjlevelet, melyszerint leendő lelkészének a stólán kívül 800 frtot biztosít, káplán tartásra 200 irtot ad, de a lelkész, vagy a segédlelkész által teljesítendő vallás-tanításért a tandíjat ő szedi. Olvastatott a szám­vizsgáló-bizottság jelentése, melyszerint, mind a gyám­mind a közigazgatási pénztár kifogástalan pontossággal vezettetik. Amannak vagyona 11,349 frt ezé 4558 frt. Végül köszönetét fejezvén ki a gyűlés Halmi kö­zönségének a szíves fogadtatásért, a tanácskozás befe­jeztetett. Biki Ferenc, gyulai reform, lelkész. Észrevételek nt. Czike Lajos tatai espe es úr „Nyilatkozat'-ára, különös tekintettel az általa közlött kerületi határozatra. A tatai nt. esperes úr, az én — e lapok 14-Ík számában megjelent — «Tiltakozás»-omra, ugyané lapok 15—ik számában nyilatkozni kegyeskedett. Nyilatkozata három dolgot foglal magában: r. hogy ezúttal érdem­legesen nem válaszol; 2. eljárásának magyarázatául közli az őt intézkedésre felhívó kerületi határozatot; 3. kije­lenti, hogy ezt tiltakozásom dacára, végrehajtja. Mindenekelőtt megjegyzem, hogy protestációmat, én is pusztán egyéni meggyőződésem kifejezőjeül tekin­tettem és tekintem; mert ha arról azt hittem volna, hogy a nt. esperes úr ez érdemben való eljárását be­szüntetheti : akkor nem e lapokba, hanem egyenesen O-Szőnybe kellett volna címeznem. _ A közlött kerületi határozatra vonatkozólag, az alábbiakban fogok nyilatkozni, kijelentvén, miszerint azon elvi kérdést, hogy egyházi törvényeink értelmében, köz­igazgatási dolgokra nézve, szabados-e a delegatio alkal­mazása, a nt. esperes úr passiv magatartásával szemben ezúttal én sem vitatom, noha e tekintetben, állásponto­mat továbbra is fenntartom. Mielőtt a kérdéses kerületi határozattal közelebbről foglalkoznánk, szükséges dolog visszatekintenünk egyházkerületünk folyó évi január hó 17-én tartott közgyűlésre. Mi mezőföldiek, mint magán­egyének, a lapokból s egyébb magán értesülésekből tud­juk, hogy kerületünknek — az említett napon — Szé­kesfehérvárott tartott közgyűlése által, a tatai egyház­megye, mint egyházi közigazgatási hatóság, a polgárdi-i (mezőföldi) ev. ref. egyházban felmerült, a lelkész és presbyterium ellen folyamatban levő fegyelmi ügygyei kapcsolatos, némely közigazgatási viszályos ügyek elin­tézésére delegáltatott. Megjegyzem és pedig hangsúlyozva, hogy ezen a tatai egyházmegyét a mezőföldivel egyformán érdeklő határozat, ez utóbbival, sem jegyzőkönyvi kivonatban, sem kinyomott jegyzőkönyben, mai napig közölve nem lett; tehát ennek irányában — kihirdetve nem levén — jogerőre nem emelkedett; és mégis, a tatai egyházmegye által már régen végrehajtva lön. Nevezetesen : Tatában, folyó évi febr. 14-én tartott közgyűlésének jegyzőkönyvi 12., 14., 15-ik pontjai szerint a mely jegyzőkönyvében, maga a tatai egyházmegye nyilván kimondja, hogy ő «a mezőföldi ev. ref. egyházmegye kebelébe tartozó polgárdi-i egyház „viszályos ügyeinek elintézésével" bíza­tott meg a nyolc egyénre, a polgárdi-i presbyterium által kiszabott 40—40 forintos felmentvénvi díj tárgyá­ban, továbbá az ottani unitáriusokra közmunkamulasztás miatt a polgárdi-i reform, presbyterium által kiszabott 2—2 frt bírság érdemében határozott; és a régi presby­teriumot feloszlatván, Polgárdin új presbyterium válasz­tását rendelte el s ezt -—• saját esperese útján — keresz­tül is vitte. Tehát egész eljárását, a mezőföldi egyház­megyében megkezdette, folytatta, befejezte, a nélkül, hogy ennek, mint hatóságnak, a saját keblében történ­tekről, előzetes hivatalos tudomása lett volna ; sőt ilyen tudomása, mai napig, utólag sincsen. A mint tehát a mezőföldi egyházmegyének egyes tagjai értesültek arról, hogy épen ilyen úton, egy másik kerületi határozat készül „bevégzett tény"-tket terem­teni a polgárdi-i lelkészválasztási ügyben : felkérték az illető esperes urat, hogy ezt a határozatot, ha hivatal­ból meg nem küldik, kérje ki. Egyházmegyénknek ápril ír-én tartott rendkívüli közgyűlésén, esperes úr, interpellatio folytán jelentette, hogy a kérdéses határozat hivatalból, március 28-áig hozzá meg nem küldetvén, ekkor főtiszt, püspök úrnál annak kiadatása iránt lépést tett; március 30-án hozzá érkezett a püspöki válasz, mely a jegyzőkönyvi pont megküldése iránt tett intézkedésről értesíti; ápril 2-án, a főjegyzői hivataltól a kivonatot megkapta. A közben azonban a tatai esperes úr, március 31-én, a pályázatot a Mezőföldre kibocsátja; ide megérkezik április hói-én tehát előbb, mint a kerületi határozat. (In parenthesi kuriozumképen megemlítem, hogy a tatai esperes úr, a mezőföldieknek, a pályázati határ­időt ápril ij-ikére tűzte ki, a Dunántúli protestáns köz­lönyben meg, főtiszt, püspök úr ápril 21-ikét jelelte meg határidőül.) Az eseményeknek, azon időrendje, melyet a mező­földi esperes úrtól nyert értesülésünkből láttunk: lehet a „véletlen" műve is; mert hiszen én is tudom, hogy az oly nagy úr, hogy talán még a méltóságos cím is jó

Next

/
Thumbnails
Contents