Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1889 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1889-04-21 / 16. szám

rel is. A természet nem mutatta fel neki egyik vagy másik Istent, hanem ő mintegy maga magából vett valamit s vitte ezt át a természeti tüneményekbe, általa elképzelt természetfeletti hatalomra, mint a hogy Fairbairn jogosan mondja: «The constituve element is what mind brings to nature, not what nature brings to mind *) melyet R. helyesebbnek tart így értelmezni : «valami olyat látni a természeti jelenségekben, mely altal a hatalomból vagy szellemből Isten lett», a mivel teljesen egy van mondva. Az embernek mulhatlanul látnia kell az objectumban valami olyat, a mi által az istenévé válhatik, de rá nézve ís csak akkor válhatik azzá, ha azon világosságnál szemlélte, mely saját bensejéből eredve ömlött el azon. Egy vallás mindig azzal kezdődött hogy: valaki Isten; de a vallás azért sohasem mondotta, hogy van egy Isten, ez utóbbi mindig a bölcsészet szava volt. A vallás mindig azon kezdette : van Istenem, s így ha a vallás eredetét kimagyarázni akarjuk, meg kell kérdeznünk egy vallásos embert hogy : mi van hát benne, lelkében s miért Istene ez neki ? E kérdésre számtalan sok, egymástól eltérő feleletek adattak a vallás eredetének magyarázói által. Lássunk e magyarázatok közül néhány figyelemre méltóbbat ! Tíz-tizenkét évvel ezelőtt általánosan elfogadott magyarázat az volt, melyszerint az ember Isten tiszteletére némely általa ki nem magyarázható tünen ények megértése végett jutott el. Ennek igazolása végett hivatkoztak a gyermekekre, kik kérdéseikkel nem szűnnek meg bennünket mindaddig ostromolni, míg az utolsó «honnan ?» kérdésig el nem jutottunk. Támogatni vélték e magyarázatot a fetisek ősidőkből eredő tiszteletévei is, mint a kikben a műveletlen emberek számos titokzatos tünemény végokát vélték feltalálni. Föltételezték továbbá azt is, hogy az ember világismerete s értelmi képessége fejlődésével, valamint vallása tisztításával egyidejűleg az ok eszméjét is mind méltóbb-méltóbb objectumra vitte át mindaddig míg végre odajutott hogy végre egy a természettől független hatalom tiszteletére emelkedett fel. A tárgy természetében rejlik, hogy e magyarázat többféle módosítást megenged. Mindenekelőtt lényeges különbséget idézhet elő az, vájjon a fetisimádás a szó legszorosabb értelmében mint a vallás kezdete tekintetik-e, vagy hogy egy már meglevő szellem tiszteletéből vezettetik-e le? Az utóbbi eloszlatja a nehézségeket, melyek egyébként a fétis fogalom minden tárgyra való kiterjesztéséből erednek, melyek e szempontból sohasem jöhetnének figyelembe. Azonban mindenkor megmarad e magyarázatnak azon sajátossága, hogy a vallás előállását u. n. Causalitátdrangból magyarázza meg, mely nézetet C. P. Tiele még 1871-ben megcáfolt «A vallás lényege s előállásán című dolgozatában. E művében Tiele oda nyilatkozott miszerint a vallás kétségkívül a kedély életének nyilatkozata, az affectus élete s legmélyebb alapját az emberi kedélyben bírja. Mint az ilyen erkölcsiséggel együtt a lelkiismeretből származik, helyesebben : a kedély munkája melyet az erkölcsi világrendhez való kötöttség érzetének nevezhetünk. E nézetét Tiele később így módosította : az ember kénytelen egy magánál nagyobb hatalomban hinni, s ezt imádni, mivel az ember öntudatos s értelmes lény, s mint ilyen értelme által kényszeríttetik minden jelenség kimagyarázása végett egy okot föltételezni. (Folyt, köv.) Szalay Károly. *) Az alkotó (rendszerező) elem az, mivel az értelem járul a természethez, nem amivel a természet járul az értelemhez. - 3 Húsvétkor. Bűnesetnek örök halál S elkárhozás lészen az ára ! Rettentő szó rég megírva. S Jézusunak, ki fölvállalá Bűneinket érttünk magára, Jaj! ha most is még a sírba?! Oh ! ne tekints sírva Én lelkem a sírra ! Jézus nincs ott, Már nem halott: Feltámadott 1 Halíelujah ! feltámadott! Felkelő nap fényit ontja ; Bokor csendül s töviskés ága Életre kél, hajt virágot. Megfizetve bűnünk zsoldja, S törve a pokol hatalmassága : Halál! nem sért már fulánkod. Ne tekints hát sírva En lelkem a sírra! Jézus nincs ott, Már nem halott: Feltámadott! Halíelujah ! feltámadott! Felviradva szent reggelre, Ünnepére feltámadásnak, Melyben dicsőbb éltet nyertem : Zendülj te is énekelve, S az angyali szent híradásnak Örvendj, örvendj édes lelkem ! És ne tekints sírva Ezentúl a sírra ! Jézus nincs ott, Már nem halott: Feltámadott! Halíelujah ! feltámadott! Csepregi György. KÖNYVISMERTETÉS. Temetési beszédeik. Irta Révész Imre. Kiadta Révész Kálmán a pápai ev. ref. theol. akad. ny. r. tanára. Budapest, 188p. Kókai Lajos tulajdona. Ij8. I. 8°. Bolti ára 1 frt 40 kr. A nagynevű s boldog emlékezetű Révész Imrének szellemi hagyatékából van előttünk néhány lap. A fiúi kegyelet ajándékozta meg velük az egyházi irodalmat. Megszólaltatta az elnémult ajkakat, hogy hadd hirdessék újra az igazság beszédét a régi természetes egyszerűséggel és közvetlenséggel; felidézte az elköltözöttnek szellemét, hogy prófétáljon az örök életről és halhatatlanságról a sírok, a koporsók felett. E beszédek kiadásával folytatni kivánta Révész Kálmán még az atyja által közrebocsátott egyházi beszéd-