Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1889 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1889-04-14 / 15. szám

Illés ev. ref. tanító gyűjtése Báránd 4 frt, Szűcs István gyűjtése Török-Szentmiklóson 4 frt, Dr. Gonda Mór Valkó 3 frt, Szőke Sándor gyűjtése Esztár 2 frt 40 kr, Fejér Lajos tanár Sopron 2 frt, Katona János jegyző Csökmő 2 frt, Pap Imre ev. ref. tanító Túrkeve 2 frt, Dr. Hilf Kálmán Budapest 2 frt, Dr. Séllei Imre orvos Madaras 2 forint, Forgó György tanár Vác 2 forint, Szabó Lajos ügyvéd Margita 2 forint, Tóth Mihály gyűjtése 2 frt Haty Károly főjegyző Mező-Berény 2 frt, Kiss Antal Mező-Sas 2 frt, Jakucs Sándor ev. rev. lelkész Szóvát 2 frt, Bakoss Lajos Tetétlen gyűjtése 1 frt 50 kr, Tóth Bálint ev. ref. tanító Füzes-Gyarmat 1 frt, Pap Antal ev. ref. tanító Vésztő 1 frt, Szűcs Károly Török-Szentmiklós 1 Irt, Szondy Károly ugyanonnan 1 frt, Mészáros Lajos ev. ref. tanitó Szeghalom 1 frt, Erdei Sándor ev. ref. tanitó Kisújszállás 1 frt, Kossá József adótiszt Gyöngyös 1 frt, időközi kamatok 50 frt 90 kr. Gyarapították még a felhívottakon kívül az adományok összegét: több helybeli izr. vallású egyén 25 frt 60 krral, Gettler Ignácz és Hirsch Adolf izr. tanítók az általok rendezett gyermek-előadás jövedelméből 36 frt 92 krral, helybeli gymnasiumi növendékek e célra rendezett előadásuk jövedelmével 70 frt 86 krral, Schreiber Pál helybői 20 frttal, valaki a «Mezőtur és Vidéke» utján 2 frttal, Farkas Gergely puszta-toldi birtokos 2 frttal, Szűcs Lajos puszta-toldi ev. ref. tanitó 1 frttal. Tesz az összes eddig befolyt adomány 1634 frt 17 krt. Midőn ezen kegyes adományok vételét halas köszönettel nyugtázzuk, egyszersmind azon t. cimeket, a kiktől még hozzánk vissza nem érkeztek a gyüjtőivek, mielébb beküldésre tisztelettel felkérjük. — Az ev. ref. egyház elnöksége. * Dragoni Gáspár és a körmendi főiskola a XVI. században cím alatt Thúry Etele munkatársunk a «Századok» márciusi füzetében protestáns egyházunkat közelről érintő korrajzot közöl, melynek adatait a sopron városi levéltárban gyűjtötte össze s a fontosabb okmányokat eredetiben is közli. A közlemény szerint Dragoni Gáspár 1576-ban «soproni magyar és horvát pap volt», kit Beythe István ajánlott a tanácsnak, miben az az érdekes, hogy «Beythe 1576-ban már németújvári pap volt, mit idáig nem tudtunk.» Majd a Gergely-féle új naptár ellen prédikálván, Sopronból elűzetett s Kesző várában fogva tartatott Draskovich által. A honnan kiszabadulván körmendi prédikátor lett; 1586-ban már mint «körmendiensis, ejusque provinciális concionator» említtetik; 1587-ben pedig már úgy szól róla az emlékezet, a városi tanács levelében», mint a szent theologiának profejsorárób). Alaposan kimutatja Thúr}', hogy Körmend volt a XVI. században a dunántúli kerületben az egyetlen hely, hol theologiát tanítottak. Majd Rába-Hídvégi prédikátor volt Dragoni, s mint rohonci református pap halt meg 1612-ben. Említésre méltó még Dragoniról az is, hogy soproni prédikátorkodása idejében ott egy amagyar iskolát is alapított.)) * Igazítás Vályi Lajos úr észrevételein. E Lap 13. számában észrevételeket írván Vályi Lajos úr a dunántúli specialitásokra, a többi között csekélységemre is hivatkozik és úgy tünteti fel a veszprémi reform, egyházmegye mult évi közgyűléséről szóló referedámat, mintha én nem a valósággal híven tettem volna azt. Saját reputatióm érdekében bátor vagyok védelmezés helyett a veszprémi egyházmegyének a kérdéses ügyben hozott határozatát tisztelettel közölni: ((Egyházmegyénk az egyetemes konvent 1887. évi jegyzőkönyve 89. pontjában foglalt közalapból való segélyezés új módját)) Szász Domokos erdélyi püspök úr és a konventi vegyes bizottság többségének indítványa értelmében teszi magáévá, mert az a csekély 1 Vs°/o törlesztési percentet szívesen fedezheti akár a felsegélt cél, akár a segélyezett egyház, úgy azonban mégis, hogy a hol a lelkészi javadalom segíttetett fel, az i1

l2

°lo-ot, vagyis a tőke reintegrálására szükséges kamatot, 32 évig a lelkészi javadalom élvezője köteles fizetni, és az egyházakat e címen semminémű ujabb adóval terhelni nem szabad, mert ha gyümölcsözőleg helyeztetnek is el az így felsegített célok tőkéi, még akkor is többet jövedelmez az adott összeg, az évenként előállíttatni szükségelt fizetésjavítási minimumnál; a hol pedig a gyülekezetek építkezési célokra segélyeztetnek, ott anynyi tőkét mindig ki kell vetni, vagy az egyháznak máskép biztosítani, a mennyi az i\/2

% reintegrálási összegének megfelel. De kifejezi egyházmegyénk azon óhaját is, hogy úgy a lelkészi javadalom biztosítására adott tőkék, mint a gyülekezeteknek építkezési célokra adott segélyek il

/,°/0

-ának tőke összege, mindenütt ingatlan vagyonba (földbirtokba részvényekbe, értékpapírokba) fektettessenek be. Végül óhajtjuk, hogy a közalap évi bevételeinek egy része ezután is úgy, mint eddig, az egyházak és lelkészek sürgősebb szükségeinek segélyezésére legyen fordítandó.)) Eddig az egyházmegyei határozat. ítéljen már most az olvasó közönség, hogy én mennyiben ferdítettem? A többi specialitásokra nem reflectálok. — Thúry Etele. * Kérelem. A „sárospataki hittanhallgatók segélyegylete" a folyó iskolai évben megalakult s működését az alapszabályokban kijelölt irányban megkezdette, csakhogy mindez ideig a segélyezést nem valósíthatta meg, s még csak nem is gondolhatott erre a miatt, hogy az az alap, mely meg volt ajánlva, csak igen kis mértékben folyt be; hogy pedig a segélyezés legalább már a jövő évben megkezdődhessék : kérem azokat a tiszteletes urakat, kik 1886 -87-ben ajánlatokat tettek, hogy e nemű önkényt válalt kötelességöknek eleget tenni szíveskedjenek. Á segély-egylet nevében. Tüdős István, elnök. * Szilády János temetése Feketehegyen, mint nekünk irják, a szakadó eső dacára óriási közönség jelenlétében a legnagyobb részvét mellett folyt le. Á koporsót, mely a templom közepén felállított ravatalra helyeztetett, teljesen elborították a szebbnél-szebb koszorúk, melyeknek szalagjairól a következő feliratokat olvastuk: ((Szeretett lelkészének, a ref. magyar egyház.» «A jó lelkésznek, a tanítói kar.» «Szilády Jánosnak, barátja, Korbai.» «A nemes emberbarátnak, az izr. hitközség.)) stb. A temetési szertartást a tanítók és műkedvelőkből alakult dalárda gyászéneke nyitotta meg. A bús dallam elhangzása után Molnár Hugó újvidéki lelkész lépett a szószékre, s megható ima után, «leesett a mi fejünknek ékes koronája», bibliai vezérigékből indulva ki, remek beszédben méltatta érdemeit az elhunytnak. A fájdalom hangján és érzetével elmondott beszéd minden része megtalálta a szívekhez az utat, hangos zokogás kisérte azt folyton; s majd midőn beszéde végén búcsút vett az elhunyttól e szavakkal: «szeretet kisérjen sírodba, ki magad is csupa szeretet valál», bizony-bizony egyetlen szem sem maradt szárazon. A sírnál Vitányi Bertalan helybeli s. lelkész tartott szép beszédet, az őszinte érzelem hangján mondva végbúcsút szeretett főnökének; temetés után pedig a ref. német templomban Tiefentháler Fülöp ószivaci lelkész ismert ékes szólásával német beszédben emlékezett meg ifjúkori barátja kiváló érdemeiről, kinek örök emléket biztosítanak egyházában tizenöt évi lelkészkedése alatt eszközölt alkotásai és kiváló egyházirodalmi működése. * Röck Szilárdnak ujabb hagyatéka került nyilvánosságra. Az elhunyt emberbarát kevéssel halála előtt