Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1889 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1889-04-07 / 14. szám

Jegyzőkönyv olvasás után az elnöklő Csiszér Gábor esperes felolvasott megnyitójával egyenesen ad medias res tért át; amaz imaszerű fohásszal végezve beszédét, hogy Isten a maga kegyelmét közölje mindnyájunkkal, hogy gyűlésünk higgadt megfontolással s szeretett egyházmegyénk valódi javának előmozdításával folyjon le. S valóban, e rövid fohász formában kifejezett két mozzanat húzódott keresztül a gyűlés tárgyalásain ama kérdésekre nézve, melyek napirendre kerültek. Az esperesi jelentésben mindenekelőtt az esperes személye körüli kérdés nyomult előtérbe. «A nyilvánosság előtt áll — mondá az esperes — ama körülmény, hogy február 14-ére, mint esperessé lett választatásom 19—ik évforduló napjára egyházmegyei közgyűlést hívtam volt össze az esperességről való lemondás céljából. Erre a lépésre ama lefolyt idő alatt rám nehezült súlyos csapások, hivatali már-már elbirhatatlanná vált terhek és kedvetlenségek indítottak vala. Es midőn az egyházmegyei tanács ezen lépésemet a törvényre hivatkozva a jelen gyűlésig elhalasztani jónak látta, én eme határozatba belenyugodtam, s azt vélem, hogy ez által a tisztelt közgyűlés iránti tiszteletemnek adtam jelét.» 1. Á lelkészek s más funkcionáriusok körében történt választások jelzése után az esperesi jelentés amaz indítványnyal járult a közgyűlés elébe, «hogy miután szeretve tisztelt főgondnokunk, Székely Gergely úr, fájdalom ! még mindig tartó súlyos betegsége által gátolva, az egyházmegye kormányzatában részt nem vehet és így tényleg csak két gondnokunk van : méltóztassék a t. közgyűlés, tekintettel a sok teendőkre, a rendes tavaszi közgyűlésen egy gondnok választása iránt intézkedni.)) 2. A mult gyűlés óta lefolyt négy hónap alatt a főt. püspök úrtól 6 rendbeli, az állandó igazgató-tanácstól pedig nem kevesebb, mint 26 hivatalos leiratot volt alkalma kapni az esperesi hivatalnak. Az utóbbiak közül legnevezetesebb ama két leirat, melyek a mult évben az úi törvények szerint végbe vitt legelső esperesi vizsgálatról tett hivatalos jelentésre és a felküldött feleletekre vonatkoznak. «Az egyes egyházközségek feleletire — jelenté az esperes — 37 külön íven jöttek meg az igazgató-tanács észrevételei, melyeket az egyes egyházközségekhez elküldvén, azok felvilágosításai már be is érkeztek.)) Ezeknek aproposjából nagyon figyelemre méló észrevételt tett esperesünk az egyházi közigazgatásra, midőn mind a lelkészeket s számadó gondnokokat, mind a kezességre kiadva levő pénzeknek jelzálogilag biztosítását, mind a költségelőirányzatnál levő jedezeti hiányokat illetőleg figyelmébe ajánlja a közgyűlésnek, hogy «akárki legyen ezután az esperesi vizsgálat teljesítője, arra legyenek elkészülve, hogy az áll. igazg. tanácsnak ama szigorú leirata komoly intés arra nezve, hogy a patriarchalis eljárásoknak vége van, és az új rendszer mellett az egyházvizsgáló saját reputatiója érdekében kötelezve van a legszigorúbb eljárásra és minden hanyagságnak könyörtelenül sujtására a törvény betűi szerint.)) Helyesen ! Mert, ha «a só megízetlenül;» ha «az Űr szőlőjébe állított munkások hanyagságok; ha «a talentumokkal és dénárokkal megbízottak hűtlen sáfároknak találtatnak: akkor «hiába való a mi hitünk, hiába való a mi reményünk.)) 3. A többi leiratok közül csak megemlítjük az arányosítás-tagosítási képviselőknek meghatalmazására, a vagyonleltárak felküldésére s a regále megváltása tárgyában leérkezett s tárgysorozatra került leiratokat. 4. Érdekes és éppen azért ne mellőzzük a közalap körüli jelentéstételt, mely szerint tagadhatatlan a pontosabb kezelés és a rendesebb eljárás az egyes lelkészek részéről. «De azért általában véve oly nagy teher ez mégis, hogy annak kezelését a most már különben is túlterhelt esperesi hivataltól követelni, egyértelmű a szívtelenséggeb) mondá az esperes úr, a ki az egyházmegyei tanács elébe tett terjesztés után lelkészi biztosul Józsa Sándor urat kérvén fel, vele a bizottsági munkálatot még idejére elvégezte a közgyűlés elé terjesztett bizottsági jegyzőkönyv és főtabella tanúsága szerint. 5. Sajnos részvéttel értesült a közgyűlés Zágoni Pál egyházmegyei director s illetőleg számvevő és tanügyi előadó személyét sújtott, de most már remelhetőleg jóra fordult betegségéről, a mely miatt nagy hátrány állott be az egyházmegyei kormányzatban, a ((mennyiben az egyházközségek számadásai nem vizsgáltathatván felül, az esperesi vizsgálatnak valószínűleg, még hetekig késni kel! ; továbbá a közpénzek számadása sem történhetett meg, mint szintén ama megbízatásokban sem járhatott el, melyek az egyházmegyei tanácstól rá voltak bízva, t. i. az aldobolyi igen kellmetlen számadógondnoki zavaros ügy tisztázása)) stb. Az esperesi jelentés tudomásul vétele után az abban jelzett momentumok tárgysorozatra kerülvén, ennek rendjén felolvastatik az egyházmegyei tanács négy havi működéséről szóló jelentés, mely szerint 5 ülésben 72 pont alatt pénz-, számadás adósság, építés, erdőügy, tagosítás, italmérési-jog, egyházak és egyesek részéről beadott kérvények, ajándékozások, iskola-ügy, jogi kérdés és egy végrendelet ügyében intézkedett. Ezen jelentés kapcsán szintén felolvasás és tárgyalás alá került, az egyházmegyei tanácsnak az esperes lemondási szándékát illető s fennebb jelzett határozata, t. i. «hogy habár az általa felhozott indokok nyomósak is, amennyiben egyházmegyénk nagy területén az egyházközségek egyedüli vizsgálata, a «közalap» kezelése, stb. terhes, mindazáltal ezeknél döntőbb súlyú lévén mind az esperesi hivatal, mind egyházmegyénk tekintélye, ez alkalommal visszalépési szándékáról lemondva, folytassa esperesi hivatalát Ígérvén egyházmegyei tanácsunk, hogy az általa felhozott s általunk is nehéznek tartott terheknek, a törvény értelmében leendő könnyítéséről a közelebbi tavaszi közgyűlésen gondoskodni fog.» Ehhez képest az egyházmegyei tanács azzal a javaslattal járult a közgyűlés elébe, hogy szerveztessék egy u. n. közalap-kezelői hivatal évi 20—25 frt fizetéssel összekapcsolva, mely hivatal az esperes hatásköre alá rendeltetvén a felelősség a közalapot illetőleg továbbra is az esperest terhelje. S miután a kezelőnek adandó fizetés fedezete is kimutattatott, a javaslatot a közgyűlés egyhangúlag elfogadta s megválasztotta közalapkezelőnek Józsa Sándor kisborosnyói lelkészt. Erre kilyéni Székely György- világi képviselő általános helyeslés közt esperes úrnak a gyűlés nevében bizalmat s eddigi működéseért köszönetet szavazván, Ujvárossy József egyházmegyei gondnok úr felszólalására az esperesi kérdés megoldást nyer az által, hogy Csiszér Gábor esperes úr lemondási szándékától a jelelen cyklus tartamára az új választás idejéig véglegesen elállott. S még csak most következtek azok az inkább administrativ természetű ügyek, a melyek a rendkívüli gyűlés tulajdonképpeni «anyagát» alkották. Ezek között áll első helyen az igazgató-tanácsnak az egyházkerület elvi határozatából folyó amaz intézkedése, melynél fogva jövőre az államsegélyből, a Baldácsy-alapítvány és házipénztár jövedelmeiből rendszeres javadalmak oly föltétel mellett szavaztatnak meg, «ha az illető javadalmazottak 2S*