Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1889 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1889-04-07 / 14. szám

az évi segélyösszeg húszszoros tőkeösszegének 32 éven át évi i%°i0

részletekkel való alapgyüjtést magukra vállalják.)) Ide vonatkozólag az esperesi véleményes jelentést az egyházmegyei közgyűlés felülbirálata után a javadalmazandók részéről bekért adatok alapján f. hó 30-ig föl kellett terjeszteni. Fontos leirat volt továbbá a regále-megváltás tárgyában az egyes egyházközségektől bekért jelentések alapján hozandó egyházmegyei határozatnak szintén felküldését illetőleg. Erre nézve, hol a regále a birtokossággal megoszlik, ott a közgyűlés veszélyt vagy kárt nem látván, a felelősség elvét az illetőkre kimondja; ellenben a politikai község elleni keresetnél a közgyűlés nem teszi felelőssé sem az esperest, sem a presbyteriumot. Végül a tavaszi rendes közgyűlésre utalt tárgyak után elláttattak a különböző segélyek iránti kérvények, hogy azok befejeztével mind az egyházi, mind a világi elem közös ebédhez üljön, melynél a közcélra összetartással, békességgel végzett munkálkodás jó öntudata mellett, víg hangulattal eredtek meg a pohárköszöntők az egyházmegye előlmenő tényezőiért, különösen pedig a gondnoki kar mindenkor és mindenütt fáradhatatlanul representáló, Ujvárossy József gondnokért. Sepsi-Szentgyörgy. Benke István. A mezőföldi egyházmegyéből. Tiltakozás. Tegnap, ápril hó elsején, egy hivatalos alakú hozzám címzett levelet kaptam, melyről — amint egyelőre végig futottam sorain — azt hivém, hogy valaki — a hivatalos formát utánozva — áprilist akar velem, és tán másokkal is, járatni. Azt olvasám ugyanis ama levélből, hogy a tatai esperes úr, egy mezőföldi lelkészi állomására pályázatot hirdet. Igen, szó szerint ez vala a levélben : «A dunántúli ev. ref. főtiszt, egyházkerület Győrött tartott közgyűlésében a jegyzőkönyv 10. pont alatt vett hivatalos megbízatásomnál fogva, a mezőföldi ev. ref. egyházmegyébe kebelezett Polgárdi ev. ref. egyház lelkészi állomására törvényes erővel biró pályázatot hirdetek.)) Azután felhívja a címzettet, hogy pályázati kérvényét, a menynyiben amaz állomását elnyerni óhajtja, hozzá küldje, O-Szőnybe. Aláírva: Czike Lajos, tatai esperes. Azonban figyelmesen megtekintvén úgy az aláírást, mint a hivatalos pecsétet : meg kelle győződnöm arról, hogy nem áprilisi tréfa az, a miről itt szó van, hanem komoly egyházalkotmányi kérdés, melyet kész alkotmány-sértésnek is bátran nevezhetünk. Az egyházi törvények 4. §-a ugyanis azt mondja, hogy : canindenféle egyházi és iskolai belügyeket, a fennálló egyházi törvények és rendszabályok szerint, a jelen egyházi törvényben megállapított fokozatos képviselőtestületek, kormányzó hatóságok és biróságok, úgyszintén a törvényesen választott egyházi tisztviselők intéznek)) és az itt megnevezett hatóságoknak közigazgatási hatásköre, a 8. §. értelmében, továbbra is érintetlenül hagyatik. E szerint tehát minden egyházközség, egyházmegye és kerület maga intézi a saját ügyeit, saját közgyűlései és önmaga által választott birái s egyébb tisztviselői által. Delegatiónak, de pusztán és egyedül bíróságra nézve, csak ázzon rendivüli esetben lehet helye, midőn valakire nézve, illetékes bírósága, a 261. §-ban felsorolt okoknál fogva, törvényes számban meg nem alakítható. Közigazgatási dolgokban tehát, a mi egyházi törvényeink, semmiféle delegatiót vem ismernek. Á lelkészválasztási ügyek pedig, mint ilyenek, alapjukban közigazgatási ügyek ; tehát mindenkor maga az illető egyházmegye által — törvényesen választott tisztviselőinek, illetőleg közgyűlésének közvetítésével — intézendők s hogy emez intézésben mily faktorok s miként járjanak el: a lelkészválasztási törvények 180—215. e

z

iránt elég bőven rendelkeznek a nélkül, hogy azokban idegen egyházmegye bármi néven nevezendő beavatkoztatásáról szó volna. Nem ismerem ugyan másként, csakis a tatai esperes úr hivatkozásából, az általa említett kerületi határozatot (sőt arra sem emlékszem, hogy a győri gyűlés szokott módon meghirdetve lett volna); de vagy egyezik az az egyházi törvényekkel s akkor a tatai esperes úr, illetőleg egyházmegye delegatióját a polgárdi-i lelkészválasztási ügy elintézésére, nem foglalhatja magában; vagy pedig az egyházi törvényekkel ellenkezik azon határozat s akkor — a 7. §. értelmében — annak érvénye nem lehet, vagyis önmagában semmis s így ha magába foglalja is a kérdéses delegálást: a tatai esperes úrnak azt, mint törvénynyel ellenkezőt, sem a maga személyében, sem egyházmegyéje által nem kellett volna végrehajtania, mivel bárki is, alkotmányos társadalomban, csak törvényes határozatok végrehajtására kényszeríthető ; s így a polgárdi-i lelkészi állomásra való, ily módon történt pályázathirdetés ellen a törvény szempontjából, ezennel tiltakozom. Moór, 1889. ápril 2. Rácz Géza, moóri ref. lelkész. REGISEGEK. Luther levele Cusplnianhoz. A «Prot. Kirchenzeitung» folyó évi 7—ik számában jelent meg dr. Hase Theodórtól az alábbi közlemény, melyet sokoldalú érdekességénél fogva sietek e Lap tisztelt olvasóival megismertetni. A bécsi császári udvari könyvtárban Bibi. Fal. Vindob. Coll. autó gr. XIII. 4.3. szám alatt őriztetik azon nevezetes levél eredetije, melyet Luther a wormsi kihallgatás első napján a tudós Cuspinianhoz irt. A levélnek nincs ugyan aláirva a Luther neve, de azért legkisebb okunk sincs valódiságában kételkedni; mert nem is említve azt, hogy maga Cuspinian tette be a kéziratot az autograph-gyüjteménybe, a kézírás és a pecsét kétségtelenül Lutherre vallanak. E levél nem ismeretlen a történetírók előtt. Gleüh (Annales. Dresda és Lipcse 1730, 3. rész 323 lap.) és De Wette (Martin Luthers Briefen. Berlin, 1825. I. 587) ösmerik és közlik e levelet, csakhogy Gleich igen hibásan, s e hibákat De Wette, ki az eredetit nem látta, egyszerűen lenyomatta. A levél, szószerint és hiba nélkül, most jelenik meg először. A cím ez : Viro celebeirimo eruditissimoque Domino Caspiniano Cesaree Majestati a libris Vientie. Suo in Domino. etc. Maga a levél im ez : Jhesus.