Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1889 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1889-04-07 / 14. szám

segítségére azon tudományoknak, melyeknek célja a gyakorlati élet megértése és helyes berendezése. 4. Az aesthetikai szempont. Legyenek az olvasmányok alkalmasak nem csak arra, hogy az ifjúság a gépies olvasásról az értelmesen át a szép olvasásra eljuthasson, hanem arra is, hogy izlésök, szépészeti érzékök minden tekintetben finomuljon, illetőleg erősödjék. Jelen ismertetésem célja annak kimutatása, hogy a fenntnevezett szerkesztők a hangsúlyozott szempontokat nagy tapintattal s általában véve jó eredménynyel érvényesítették. Legelőbb is az egyes kötetek tartalmáról tájékoztatom az olvasókat. Az I. kötet 4 részből áll, u. m. a) kis betűk b) nagy betűk c) olvasmányok d) versek s néhány imádság. A Gönczy-féle ABC-től tehát ez abban különbözik, hogy itt az összefüggő olvasmányok külön részt képeznek, míg ott apró történetkék már a betűk, sőt már a kis betűk tanításánál használandó gyakorlatokúi is vannak beszúrva. Ebben a tekintetben a Gönczy-féle ABC jár jobb úton A Gyei tyánffy-Kiss-Radó-féle ABC előnyéül kell azonban betudnunk, hogy az olvasási gyakorlatok anyaga szavakon kívül, tőrölmetszett, magyaros szólásmódok, példabeszédek és játszi versecskékből van összeállítva. A tanítandó betűk sorozatának megállapításánál ugyanazon módszertani elvek (kis betűk a nagy betűk előtt, könnyebbek a nehezebbek előtt) voltak a szerkesztők előtt is irányadók, melyek alapján a Gönczy-féle ABC létrejött, bár a kivitelben némi kis eltérés észlelhető pl. mindjárt az ABC elején két magánhangzó i és u után, nem épen helytelenül a t betűt tanítják, mig Gönczy i után r-1 irat. Az olvasmányok összeállításánál kár volt az állatmesék mellé legalább néhány, a Gönczyféle tanító történetkékhez hasonló elbeszélést fel nem venni. Ki kell azonban emelnem, hogy a versecskék megválasztása nagy szerencsével történt. A «Tavaszkor» mely a jó Comenius óhajára emlékeztet, az állatok különböző hangjait, természetesen azoknak latin jelentéseit is, jó eleve meg akarta tanítani. «Miből lesz a kalácska» stb. mind gyermekeknek való kedves költemények. A II. kötet 1. része elbeszéléseket, 2. r. a népéletre vonatkozó leírásokat, a 3. r. természeti képeket, a 4. r. verseket, az 5. r. imádságokat s a 6. r. találós meséket tartalmaz. Az elbeszélések közt ott találjuk József történeteit, a népéletre vonatkozó leírások közt a karácsony, húsvét és pükösdkor divó szokások rajzát. Nem ártott volna valamit a pünkösd jelentőségéről is szólni. A költemények Gyulay, Petőfi s másoktól vannak véve. A III. kötet a népmeséken s mondákon valamint Mózes történetein kívül a magyar történelem őskorára vonatkozó mondákat és történeteket is felöleli; a földrajzi, természeti s az életből vett képek közlésénél is nagy tekintettel van nemzetünkre, a versek szerzői közül Tompa szerepel a legtöbbel. Imádságok és találós mesék e kötetben sem hiányoznak. A IV. kötet Jézus Krisztus példázataiból (most már így nevezzük s nem példabeszédeknek, mint a hogy nyomatva van) mutat fel néhányat, majd a magyarok történetén (egész a mohácsi vészig) vezet át. A földrajzi képek a magyar Dunát (Kenessey Albert után) s más hazai nevezetességeket állítanak elénk. A természet világából néhány állat, növény és ásvány nyal, valamint az emberi test életére vonatkozó s csak a legszükségesebbet tartalmazó leírással ismerkedhetik meg a gyermek. A «hazai népélet» című szakasz a hazánkban lévő nemzetiségekről szól, egy másik az ipar, kereskedelem és közlekedés köréből vett érdekes tudnivalókról. A költemények közt a ccSzózat»-on s a «Hynmus»-on kívül Arany, Petőfi stb. műveit olvashatjuk. Áz imádságok közt is van egy gyönyörű költemény a «Hit, remény s szeretet» című, melyben bár ily sorok olvashatók: Téged merünk szeretni Fiadnak általa, Ki _____ _ Az Isten és ember közt Szent hit gyanánt fölállt, mégis vagy épen azért inkább vallástétel, mint imádság. Itt "jegyzem meg azt is, hogy a aSzózat»-ot sem szabad imádságnak nevezni, mint az az V. kötet 141. lapján nevezve van. Imádságunkban Istenhez r

fordulunk, őt imádjuk, őt kérjük, ő hozzá esedezünk. Általában helytelen szokásnak tartom, hogy az «imád» szót emberekre alkalmazzák, nem az ismertetett művek szerzői, de mások. A IV. kötetet közmondások és példabeszédek (íme ezek a példabeszédek) zárják be. Az V. kötet nagyon természetesen a legterjedelmesebb, 526 lapra terjed. E kötet a világtörténelem 12 hírnevesebb alakjával, majd a hazai történelemből a török hódoltság óta feltűnt nevezetesebb eseményekkel ismertet meg. A III. rész magyar írók és művészek életrajzát tartalmazza, a IV. rész pedig utazási leírásoknak van szentelve. Az V. rész tulnyomólag más országokban honos állatok s növényekről szól. Nagyon becses a VI. rész, mely nemcsak a falusi népnek ad a gazdaságot illető jó tanácsokat, hanem a városit is legalább tájékoztatja. A VII. rész egy egész kis egészségtan Dr. Fodor József tollából. A VIII. rész arra van hivatva, hogy néhány gyári termékre, továbbá a vasutak s a távíróra (nem lehetne a telegráf helyett e szót használni ?) vonatkozó téves nézet helyett alaposabb felfogásokat terjeszszen. E kötetből költeményeken kívül Széchenyi, Eötvös, Deák és mások néhány mondását is megismerheti a növendék. íme, mily változatos tartalom, melynek kivonatos felsorolása is meggyőzhet mindenkit arról, hogy a szerkesztők igyekeztek minden jóravaló követelménynek eleget tenni. A mi a valláserkölcsi szempontot illeti, valóban örömmel vettem észre, hogy a szerkesztők nemcsak határozottan vallásos tartalmú olvasmányokat (pl. az ó-testamentomi történetek, Jézus példázatai) vettek tel, hanem olyanokat is, melyeknek tárgya bár földi dolog, mégis alkalmas a gyermek vallásos hangulatának felkeltésére s megerősítésére (lásd. IV. k. A kőszén 150. 1. V. köt. A viz 308 1.). Nagyon örülök, hogy a sajátos keresztyén vallásos felfogást nem száműzték, sőt már a II. oszt. számára készült részben a karácsony és húsvét keresztyén értelmezése által annak helyet adtak. Annyival inkább örülök ezen, mert mára, ha nem csalódom kizárólag Gyertyánffy István által készített s a polgári iskolák számára kiadott olvasókönyvekben ama keresztyén álláspontot sajnosai: nélkülöztem. Valóban azt kell mondanunk, hogy ha a régi időben csak a bibliát s zsoltárt olvastatták s a vallásos dolgoknak gépies tanítása, egyoldalú felfogása helytelen volt: úgy ma nagyon szomorú jelenség az olvasókönyveknek majdnem általánosan keresztyéntelen volta. Annyival jobban esik, ha e tekintetben kivételre akadunk. Mielőtt még a többi szempontok érvényesítésére utalnék, két megjegyzést kívánok tenni. Az első nem tőlem származik, hanem mástól, de a ki módszertani kérdésekben való tájékozottságáról is több izben tett bizonyságot s ki aggodalmát fejezte ki, nem lesz-e káros következ-