Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1889 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1889-01-13 / 2. szám

4. Minden vallási kérdés eldöntésében a biblia bír kizárólagos vagy kiváló tekintélylyel. Ez igazságokból, melyek a keresztyénség központi kérdéseire adnak feleletet, kiindulva, megállapíthatók a keresztyén paedagogia alaptételei is. Mielőtt ezeket tárgyalnám, röviden még csak azt jegyzem meg, hogy a Mthölikusoknál a nevezett igazságokat az emberi felfogások gyakran eltemetik, a protestánsoknál sokszor annyira elhalványítják, hogy azok erejöket, sajátképeni jelentőségüket elvesztve üres szavakká válnak. I. A keresztyén nevelés tárgyai A kiket nevelni, azaz testöket lelkűket céltudatos segítő gondozásban részesíteni kell, azok a testben és lélekben gyengék, tehát nemcsak a gyermekek és ifjak, hanem mindazon testileg vagy lelkileg nyomorékok (vakok, süketek, hülyék, vagy elzüllöttéli) is, kik gyermekkorukban speciális bajaiknak megfelelő nevelést és oktatást nem nyertek. É felfogás legdicsőbb képviselője Krisztus, ki nemcsak a gyermekeket, hanem a nyomorultakat is kiváló szeretettel vette körül, a tudományban egyik jeles méltánylója Pa/mer, ki az „Evang. Paedagogik" című művének egész harmadik részét az u. n. «Rettungs\verk»-nek szenteli. Ez az isteni szeretet kiterjed mind testünkre, mind lelkünkre s méltán lehet állítani, hogy úgy a testi, mint a lelki nevelésről szóló szabályoknak a keresztyén felfogás adja meg a savát és borsát, erejét. A szentirás egy-egy ily mondása : test gyakorlásának kevés haszna van", (I. Tim, 4. r. 8. v.) ugyan azt látszik bizonyítani, hogy a keresztyénség a test ápolására nincs kellő tekintettel, de ne feledjük el, hogy az apostol a fennebbi tételt az idvességre vivő „etW^fcta"-val szemben mondotta, még igv is azt hangsúlyozván, hogy a „aw(.taTiyj} yvuvctGia"-nak van bizonyos haszna. A keresztyénség sohasem tolja a test gyakorlását annyira előtérbe, hogy az mint a görögöknél páderastiává fajuljon, de gondja lesz arra, hogy a gyermekek ne csak a bölcsességben, hanem, mint az evangélista a Jézusról jegyzi meg, «testben» is növekedjenek. Epen azért örömmel fogadja el azon egészségtani utasításokat, melyeket pl. Locke (Thóughs 011 education című művében) s utána mások adtak, valamint az ember testi életére vonatkozó ujabbkori physiologiai felvilágosításokat, örül azon, hogy a tornázás mindinkább terjed, de a testi nevelés legfőbb elvének mégis azt tartja: a test t. i. a ovtua a Szent Lélek temploma. (I. Kor. 6. r. 19. v.) Hiábavaló a tágas szoba, tápláló eledel, célszerű mozgás, ha a test buja kívánságoknak lesz hordozójává, szolgálójává, s a Szent Lélek temploma helyett vétkek és utálatos betegségek tanyájává. Az Idvezítő valóban akkor is nagy isteni bölcseségről tett bizonyságot, mikor azt mondá: „Ha a te szemed homályos leszen, egész'tested homályos le szén'' (Máté 6, 13.) A mi már a lelki nevelést illeti, arra nézve legelső követelmény, hogy a lelket meg kell ismerni. E követelményt igen praegnansul Herbart fejezte ki, midőn azt mondá : «a- neveléstan alapja a psychologia.)) Fájdalom, az u. n.' psyehologiai alapokra felépült neveléstanok nagyon is hiány-ósak.—Sok helyes tanács van bennök, de erő nincs, a Telek, az élet' tűnt-'el a szépén össz eszerkesztett vázból: Ennek- oka -azj hogy -bár az ujabb psychologia nem merül el kalandos^ metaphysikai elméletekbe, mégis sok tekintetben esak -hyp011 vésísekkel dolgozik.- Még' a tudósö-k ab-ban sem tudtak megegyezésre }utniy hogy a'lélek a test'functióinak eredményeve", a mint azt nem ám az ujabb kor „természettudományi vívmányaivalC

£

a materialisták felfedezték, hanem a mint már a régi atomisták, ép oly következetlenül, mint mai elvtársaik, hirdették vagy pedig öntudatos, halhatatlan, s a testtel el nem pusztuló erő, mely a test által jő ugyan érintkezésbe a külvilággal, de a melynek minden ténye sokkal magasabb, mint a milyen egy pusztán physiologiai jelenség lehet? Eltekintve azonban attól, hogy a materialismus ellenfeleinél is nagy controversiák vannak pl. a felett, hogy a lélek egyszerű-e vagy organizmus, a tér képzete, az okság fogalma a tapasztalatból származnak-e, vagy constitutiv, ha nem is velünk -született eszmék stb. a psychologia az embernek Istenben való életéről épen nem ád felvilágosítást. Van ugyan benne szó a vallásos érzelmekről, de az oly kevés, oly halvány, hogy meg sem közelítheti ama nagy psychologusok leírásait, kik tudtak beszélni arról, hogy a megtérő bűnös miképen küzd, harcol, szomorkodik, örül és halad előre, míg elmondhatja: „Csak az Istenben nyugszik meg az én lelkem; mert Ö töle van az én idvességem" 62. Zs. 2. vagy pedig „Elek többé nem én, hanem él bennem a Krisztus(Gal. II. v. 2 r.) Hogyan, hát a Pál apostolok, Augustinusok Lutherek, Kálvinok, lelki élete nem tapasztalati jelenség-e? És nem fontosabb-e tudni azt, mi módon nyerhet a lélek boldogságot, hitet és reményt, mint a mi szintén érdekes lehet némelyekre nézve pl. Weber törvényét az ingerekről és érzetekről. Épen azért a lelki élet igazi mivoltának megismerése végett ahhoz kell fordulnunk, aki „;nekünk is megmond mindeneket(Ján 4. 28.). Én készséggel elismerem, hogy az ujabbkori psychologia sok jóravaló dologra megtaníthat, pl. arra. hogy az érzéki világnak nagy szerepe van a lélek ismeretanyagának megalkotásában s ezért helyeslem, hogy a szemléleti oktatásra nagy súlyt fektet a mai paedagogia, de már azt semmiképen nem tarthatom bölcs eljárásnak, hogy a vallásos nevelést, hanem is oly annyira mint Rousseau, de mégis későre halasztja, az értelmi, érzelmi és erkölcsi nevelés eredményének tekintve a vallásosságot, nem pedig, mint kellene alapjának. Azért a lelki nevelés legelső s legfőbb elve a Krisztus parancsa : ((Engedjétek hozzám jőni a kis gyermekeket.)) Ha a felhívásnak enged az emberiség, bizony még a szemléleti oktatást is nem annyira Comeniustól vagy Pestalozzitol, hanem attól a Jézustól tanulja meg, a ki a természet minden országára rámutatott, a ki azt mondá : ,, Tekintsetek az égi madarakra /" ,, Vegyétek eszetekbe a mezők liliomait 1" Valóban a Krisztushoz «vezetni a gyermeket)): ez az igazi paedagogia. Oh erre véghetetlen nagy szükségünk van ! Kimondom őszintén azért, mert a gyermek nem képes a maga erejéből boldogságát elérni s azt csupán emberi eszközökkel soha meg nem valósítja. Nem szándékozom itt «az eredendő bűnről» szóló tant egész terjedelmében vizsgálni. Két része van e tannak 1. az egyik az okra mutat, Ádám esetére, mint a kiben az emberiség vétkezett 2. a másik a következményt állítja előnkbe, mely szerint mindnyájan bűnösök vagyunk s álnokságban születtünk. Az első kérdés a hittanba tartozik, a másodikkal a neveléstannak is le kell számolnia. E dologban nagy a zűrzavar. Magukat orthodoxnak valló emberek beszélnek «ártatlan» gyermekekről s másfelől sokan az «eredendő bűn sötét dogmája» ellen prédikálok, nem csak azt kénytelenek beismerni Rousseaüval" (Emilé IV. könyv), hogy a gyermek első érzelme az „amour de soiaz önzés, hanem azt is, hogy a gyermek, 'nem lehet megmondani, mily nagyon kicsiny