Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1889 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1889-03-24 / 12. szám

befolyást biztosítana, nevezetesen a kijelölési jogkör tágítása s a felügyeletnek szigorú gyakorlása által. A kijelölést bíznám az egyházmegyei illetőleg egyházkerületi tanácsra oly formán, hogy a gyülekezet két jelöltje mellé a maga részéről is két jelöltet állítana fel. Az így kijelölt 4 egyén közül a gyülekezet feltétlenül köteleztetnék lelkészt választani, ujabb kijelölés iránti kérvénynek hely nem adatván. Ez feltételezi, hogy a kijelölő tanács csak azon egyéneket veheti fel candidatióba, kikről bizonyosan tudja, hogy megválasztatások esetében a hiványt el is fogadják. Ha pedig a gyülekezet a kitűzött határidő lejártáig nem választ, az illető tanács felhatalmaztatnék arra, hogy rendeljen oda — nem helyettes, hanem — rendes lelkészt. Ily szabályzat, feltéve, hogy erélyesen hajtatik végre, bizonyára sok bajnak és rendetlenségnek venné elejét. Kárpótlásul a választási szabadság korlátozásáért létesítsük a közalapot, szegény gyülekezeteink, szűkölködő lelkészeink és tanítóink, s a kül- s belmisszió érdekében. Itt kell segítenünk, mert ha azt kívánjuk, hogy lelkészeink, s tanítóink méltóképen képviseljék egyházunkat, oly helyzetbe kell őket juttatnunk, melyben a tisztességes megélhetés legszükségesebb feltételei részökre biztosítvák. A közalap létesítése iránti intézkedéssel az egyetemes gyűlést kellene megbízni. * * * S most elejtem hosszúra nyúlt zsinati fejtegetéseim fonalát. Bocsásson meg a nyájas olvasó, bocsásson meg a nt. szerkesztő úr, hogy annyira igénybe vettem szíves türelmöket. Lángoló szeretet egyházam iránt vezette tollamat. Szeretném megérni azt az időt, midőn a zsinat bölcsessége által alkotott törvények mindenütt pontosan s lelkiismeretesen végrehajtatván, az apostollal büszkén így szólhatunk: «a régiek elmultak, ím mindenek megújultak!)) De ne várjunk mindent a zsinattól, az csak formákat alkot, a mi pedig a íormák életrevalóságát igazolja, az a mindeneket éltető, mindeneket megszentelő szellem! Sopron. Poszvék Sándor. Mindenütt, csak nálunk nem. A ki csak felületesen tájékozva van, tudja, hogy a németországi kulturharc megszűnte óta a katholicismtis fellépése a földkerekség minden országában bátrabb, követelései az államoktól fönhéjázóbbak, támadásai a protestantismus ellen kíméletlenebbek. A jogállam, fegyverkezési terhei által elfárasztva, az egyházak viszonyai rendezéséről lemondott. Az amúgy is hatalmas katholicismus örömmel, a protestantismus fájdalommal fogadta e változást. Amaz létezése minden pontján most nagy garral kezdte hirdetni: «Ime, mily lehetetlen a reformátió társadalmi és politikai szüleménye, a hitfelekezetnélküli állam. Vissza államok az egyedül üdvözítő egyház védszárnyai alá, ha pusztulni nem akartok!» Emez, a protestanstismus meg régi szokása szerint első pillanatban jajveszékelni kezdett, hogy íme, Róma ismét féktelen. Azonban a jajveszéklés nem tartott sokáig. Látván, hogy a katholicismus munkához fogott, a protestantismus is munka után látott mindenütt. Legbámulatosabb tevékenységet fejt ki Németországban. Ott «Evangelischer Bund» név alatt hatalmas védegylet megalakult, mely állást foglalt a társadalom megmentésében fáradozó katholicismussal szemben. Rövid idő alatt mint egy háló bevon működési körébe minden társadalmi osztályt, s hatalmasan ébreszti a keblekben az protestáns öntudatot. A kétszázat meghaladó kath. lap ellenében az «Evang. Bund» nem csak saját közlönynycl bir ezen cím alatt: «Kirchliche Korrespodenz für die deutsche Tagespresse», de rendesen megjelenő vallásos röpiratokat is ad ki s ezekben ily kérdéseket tárgyal: «Római vívmányok)), ((Portyázás az ultramontán sajtó mezejéna, ((Békekötés Németország és Róma között.» «Mily szellemben működjék az Ev. Bund,» «Tíz év a porosz-német egyház-politikából,)) «A reformátió és a német nép», «Á mai romanismus vonatkozással pogánymissziójára», &Mily állást foglaljon az evang. egyház a socialismussal szemben,)) »A protestáns fegyvertárban.*) Gróf Wintzingerode-Bodenstein megnyitóbeszéde az «Evang. Bund» Frankfurtban tartott gyűlésén 1887 aug. 17-én; és végre. Wurtn P. dékánnak értekezése ezen themáról: «Lehetséges-e, hogy a protestáns konservativ és szabadirányú elemek becsületesen és áldásosán együtt működhetnek az «Evang. Bund» szolgálatában ?» Wurm ezen értekezést Stuttgartban tartotta az «Evang. Bund)) württenbergi országos gyűlésén s ezen értekezés azért nevezetes, mert beható tárgyalás után egyhangúlag elfogattatott a következő határozat: «Az «Evang. Bund» württenbergi országos gyűlése a frankfurti főgyüléshez azon kérelemmel járul, hogy az alapszabályok végmegállapításánál a következő tétel vettessék fel : «Az Evang. Bund» az egyház hitvallási állapotán semmiféle változást megkisérleni nem akar.» Az «Ev. Bund» azóta ezen az alapon phalanxképen szembeszáll minden katholikus támadással és tévtannal, avagy csodameséivel, melyekkel a míveletlen osztályt a babonaságba visszavezetni törekszik. A tollharc ifjú hévvel folyik, jelesül a protestánsok részéről s öröm látni, hogy sziporkáznak a vágások, melyeket protestáns tudomány és bibliai tan rámérnek a kath. tömjénezett titoktelyjességre és eszélyességre. Llogy az «Ev. Bund)) nem hiába fáradozik, már abból is következtethetni, hogy a katholicismus rendkívül haragszik reá. A kath. sajtó a szidalmak és átkok egész szótárát kimeríti valahányszor kénytelen megkisérleni, hogy az «Evang. Bund» által terjesztett világosságot elhomályosítsa. Az «Ev. Bund,)) az ifjúságot is tudja lelkesíteni eszméjeért. A németországi egyetemeken fiók-egyletei vannak, s legutóbb a berlini egyetemen is megalakult ily fiók-egylet: «Bund evangelischer Studenten)) név alatt. Ezen ifjúsági egyletek működése igaz, csak előkészítő, de határozottan kimondott feladata : ((Terjeszteni a protestáns szellemet a diákság körében.))