Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1889 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1889-03-10 / 10. szám
hatósági beleszólás könnyen bele dobhatja az egyet nem értés üszkét. A közelmúlt és a folyó jelen tapasztalatai különben sem hangolnak valami nagy bizalomra az egyházhatóságoknak oly téreken való akcióba vonása iránt, melyek természetűknél fogva a magán vagy társadalmi tevékenység körébe tartoznak. Bizony, bizony mondom néktek, szíves olvasóim, hogy ha pl. az írod. Társaság kérdésében az induláskor szem előtt tartott egyháztársadalmi út és jelleg következetesebben megtartatik vala, már régen működésben lenne a Társaság és nem kellene legjobb erőinket a félreértések és hivatalos aggodalmak elosztásának sysiphusi munkájában emésztenünk. Távol legyen tőlem akármelyik egyházi hatóságról azt feltételezni, hogy akár a jóhiszeműség és jóakarat, akár a bölcseség és hozzáértés hiánya szüli részükről az ilyen bajokat; sőt inkább a legnyomósabban kívánom hangsúlyozni, hogy a nevezett tulajdonságok meglétét náluk a legnagyobb mértékben elismerem, vallom és tapasztalom. De az ily dolgokban való hatósági és hivatalos ténykedés hibája a természeténél fogva különböző munkamező és hatáskör önkénvtelen összetévesztéséből rendesen be szokott következni. A mint nem helyes hivatalos egyházhatósági úton irodalmat teremteni akarni, mert a ((hatósági irodalom)) fogalmi képtelenség: ugy elvileg hibás a kegyelet művét is hivatalos és hatósági útra terelni. Lehető félreértések kikerülése végett megjegyzem azonban, hogy bármily éles különbséget látok is a hivatalos egyházhatósági és a magán egyháztársadalmi munkamező és működés között; mégis a kettőt egymástól elszakítani nem kivánom, sőt inkább belső egyetértésben, egymással kezet fogva, együtt működésben szeretem látni. Csakhogy a hatóság és annak képviselője elégedjék meg a tudományos vagy egyesületi társadalmi működésben a Maecenás és pártfogó tisztes szerepével és ne vigye át hatósági intéző és döntő hatalmát az őt meg nem illető mezőre. Emez elvi természetű okokból sem szeretném a Károlí-mozgalmat hivatalos útra terelni, kivált ha még hozzáteszem azt, hogy a tervezet értelmében nem is csak egyféle pl. a református egyházi hatóság kezében volna az intézés, hanem bizonyos mértékben a többi prot. egyházi hatóságoknak is része volna benne. De még kevésbbé tudnám helyeselni a hivatalos eljárást a gyakorlati nehézségek szempontjából. Tekintsük át röviden ezeket is. A gönci egyház megkeresné az abauji traktust, ez a tiszáninneni superintendentiát, ez az összes prot. superintendentiákat s ezek vagy intézkednének a maguk körében a gyűjtés iránt, vagy ha addig megalakulna, az írod. Társaságot* kérnék fel az intézkedésre. Nos ez az út oly hosszadalmas és oly nehézkes volna, hogy a rendelkezésünkre álló egy esztendő alatt alig tudnánk csak megindulni is, a sikeres cselekvésre pedig bizony nem maradna időnk. A gönci eklézsiától az abauji traktusig jutásra csak pár hetet számítva, míg a tractustól a tiszáninneni superintendentiához, ettől az összes kerületekhez, ezektől az irodalomi társasághoz vándorol az ügy: rengeteg munkaidőt vesztünk s a mutatkozó lelkesedést is alaposan lehüthetjük. Hoszszadalmassága mellett nehézkes és gyakorlatiatlan is volna ez az eljárás. A superintendentiák maguk nem foghatnának a kivitelhez, a püspököket, gondnokokat nem lehet ily dolgokkal terhelni; ezért a superintendentiák bizonyosan bizottságokra ruháznák az ügy praktikumát s így hivatalos keretben végre is az egyháztársadalmi téren fordulna meg a munka súlya. Mindezeknél fogva én egyenesen egyháztársadalmi úton kezdeném a dolgot és csak erkölcsi támogatást kérnék a hivatalos egyháztól. Az eljárást pedig következőleg gondolnám a legpraktikusabb nak. Az eszme is Göncről pattant ki, az emlékállítás helye, az ünnepély színtere is csak Gönc lehetvén: legyen az egész mozgalom központja is a gönci egyház, illetőleg a Gönc vidéki prot. közönség. Füzy lelkésztársunk a gönci egyház és vidéke intelligentiájából hívjon össze értekezletet s ez szervezzen egy rendező bizottságot, mely irodalmi, pénzgyűjtő, ünnepély rendező stb. albizottságokra oszolva az egész mozgalmat vezesse. Válaszszanak be e bizottságba a nagyobb prot. gócpontokból bizottsági tagokat, kiknek az legyen a hivatásuk, hogy a gyűjtést vezessék s a mozgalmat irodalmi és társadalmi úton ébrentartsák a gönci intéző bizottság utasításai szerint. A gönci intéző bizottság pedig dolgozzék ki magának részletes programmot az egész ügy minden ágára kiterjeszkedőleg. Főbb pontokul föl lehetne venni a következőket : i. Intéztessék egy meleg hangú felhívás az ország összes protestáns közönségéhez, melyben a gyűjtés indoka, célja s az egész mozgalom intentiója megismertetvén, adakozásra szólíttassanak fel a hitsorsosok. A felhívás minden prot. gyülekezet elnökségének, továbbá az egyházmegyék és kerületek elnökeinek megküldendő azon kérelem kíséretében, hogy a felhívó szózat a templomokban vagy presbyteri és egyházi gyűlésekben és az iskolákban buzdító beszéd kíséretében kihirdettessék és a nép adakozásra felkéressék. Megküldendő volna ezenkívül minden közép- és főiskola igazgatóságának, vala-