Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1889 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1889-02-24 / 8. szám

kisebbség minden vizsgálat nélkül egyszerűen kicsapta a pesbyteriumból. É végzés ellen az illető elmarasztalt felek nyomban, 1888—iki ápril 24-én fellebbeztek az espereshez benyújtott iratukban. Es bár az esperes a percsomagban levő írásában elismeri, hogy e fellebbezést kezeihez vette, mégis a törvényes eljárás helyett, a záros határidő letelte előtt, mindjárt 8-ad napra, végrehajtatta szolgabírói líton az illetőkön a 40—40 forintyi bírságot. így állt ez ügy a tatavidéki egyházmegyei közgyűlés elé kerüléseig, azon szomorú bővítéssel, hogy e szembeszökő törvénytelenség (vagy hát sérelem) volt végre az az utolsó csöpp, mely miatt az elkeseredés pohara színültig telt és kicsordult, mely az áttérést, az elöljáróság többségének s utánnok 192 egyénnek unitáriussá levését eszközölte. A polgárdi-i feldúlt gyülekezetnek ez idő szerint tehát törvényszerűen szervezett presbyteriuma nem lévén, | annak sürgős szervezésével megbízta a delegált tata- ! vidéki egyházmegye nr, ő esperesét, azon végzéssel, hogy a behajtott bírság az illetőknek visszatérítendő. Ez volt a közigazgatási oldal, melynek letárgyalása a délelőttet vette igénybe. Délután 2 óra után kezdődött a törvényszéki rész tárgyalása. Polgárdi szomorú hírességre vergődött lelkésze is jelen volt ügyvédi képviselő kíséretében. Semmi megilletődés vagy elfogultság nem látszott az «erős» férfiú éles jellegű vonásain. A tatai esperes rokona. Csak jót remélhetett. Ott álltak a tanukul beidézett polgárdi-i tanítók, régi és új hitű, de őszinte becsületességet és értelmességet mutató ábrázattal a polgárdi-i atyafiak. ! Valami ötven fej a mezőföldi kálvinista gyöngyházból. Czike Lajos esperes s elnök, hivatkozván törvénykezési rendtartásunk illető szakaszára, kijelenti, hogy ő 1 rokonságban állván a vádlott lelkészszel, (Az a kérdés, hányadik fokú rokonságban Szerk.) a tanácskozásban nem vesz részt. Azonban az egyházmegye feltétlenül bízik esperese igazságszeretetében, s nem engedi őt távozni az elnöki székből. (Ha a rokonság első vagy : második fokú az oldalágon, akkor az ítélet eo ipso semmis. (Egyh. Törv. 261. §. b) Szerk.) Ekként megnyílik a tárgyalás ajtaja. Páli Zsigmond világi tanácsbiró s referens fölkel egy rengeteg iratcsomag mellől s előadja, hogy a menynyiben az idő rövidsége (alig néhány nap előtt kapta a percsomagot) engedi tiszta képét adni e roppant, 120 ívet felülhaladó s azóta is napról-napra, sőt az utolsó órában is folyvást növekedő irathalmaz tényálladékainak, föltárja azt a következőkben : 1 Az iratokból kétségtelen, hogy a vádlott lelkész, különösen esperesének tapintatlan s illetéktelen beavatkozása folytán, követett el több oly vétséget, melyek • jóllehet nem kanonikus vétségek, de méltán fölzavarhatták a gyülekezet békéjét. Ámde a béke fölzavarása nem oly rohamosan történt, mint azt gondolják. Régi keletű az, s a 40-es években keresendő az első lökés, akkor, midőn a vádlott atyját, Bali Mihályt karhatalomma helyeztette be Polgárdira az egyházi hatóság. Az apa iránti eme gyűlölet átszármazott a fiúra is, a vádlottra s csak alkalom kelle, hogy nyilvános revolucióban törjön ki. Erre a presbyterium meghasonlása volt a legkedvezőbb, melynek ódiuma nem hárítható teljesesen Bali Albert vádlott lelkészre, a pondus esperesre nehezül. A gyülekezet békéjének helyreállítása szempontjából indítványozza a legenyhébb büntetést, a hivataltól egy évre való felfüggesztést. A konsistórium azonban belebocsátkozván a tárgyalásba, az iratok felolvasása, a beidézett tanuk kihallgatása, a védő ügyvéd s a vádlott beszédeinek meghallgatása után a referens ama kegyes jóindulatú indítványát tisztelettel és egyhangúlag félretette s más nézeten lévén, más Ítéletet is hozott, melyhez utóbb maga a referens is hozzájárult. Ugyanis kétségtelenül bebizonyult Bali Albert ellenében: 1. Hogy hivatalos eljárásában és magán életében őt nem a jézusi szelídség és szeretet; hanem dölvf, zsarnokság, kevélység és sokízben durva brutalitás vezérelték. A beidézett tanítók, papjok jelenlétében, igen fogszíva és nagy óvatossággal vallottak ugyan és nem emlékeztek a vádlott gorombaságairól; de függő viszonyban nem levő egyének bizonyíták, hogy Bali nemcsak dölyfös, de brutálisan durva természetű is. így — többek között — bár külön tanácsterem van a polgárdi-i paplakon, a presbytereket be nem eresztette, míg a kitűzött órát el nem verte. Addig az udvaron s istállókban kellett a presbytereknek álldogalniok. S ha valamelyik fövegét be találta vinni, azt emberestül együtt kidobta, legkedvezőbb esetben rútul leszidta; nemkülönben, a ki a szőnyegről letalált lépni. Hóna alatt bibliával, a templomba menet, kocsisát előbb megvasvillázza, azután megy be hirdetni a béke és szeretet evangyeliumát, véres kézzel. Községi bizottsági gyűlésbe hivatja meg a bíró. A szentatya elmegy; de elébb lemarházza a pimasz birót ott a képviselőtestületben, hogy nem levélben vagy személyesen, hanem a kisbíró által hivatta meg. Az egyik tanítót, ki megunta az örökös fungálást papja helyett, s e miatt és a vádlott durvaságai folytán felszólalt, hogy ő nem pap, hanem tanító és azonkívül ember is, akinek van önérzete, arcul verte s meggyomrozta. Ezen terhelő tanú nem maga tett ugyan vallomást; mert nem volt jelen, bár beidéztetett; de a mezőföldi espereshez kellő időben megküldött idézvényt, a szintén vádlott esperes Szűcs János nem kézbesítette az azóta, épen a pap szekatúrái folytán Polgárdiról a szomszédságban, ugyanazon egyházmegye területén hivataloskodó elvert tanítónak. Azt az esperes úr és Bali Albert tudják, miért nem. Hanem azért ez tény, mely magában is elegendő volna, a vádlottra nehezült és számtalan körülmény által beigazolt első vétség bebizonyítására. 2. Hivatalában rendetlen, hanyag. A hétköznapi s vasárnapi istenitiszteleteket a tanítók végezték fölváltva. Berki uram már nagyon jól tudta, hogy melyik hét a Bózsa, melyik az Oroszi, melyik a Bakonyi tanító úr hete. Változatosság okáért, úgy a nyári vacátiók alatt, az esperes-sógor deákfia volt a pap. Maga a lelkipásztor kora tavasztól késő őszig a szép természetben gyönyörködött, távol a nyáj tói Tusculumában, vagy Abama és Purpur vizeiben. Évek hosszú sora alatt a presbyteri gyűlésekről jegyzőkönyv nem vezettetett. Csak a viszályra okot adó magtárügyben hozott 6 soros presb}*teriumi határozat áll magában, árván a nagy jegyzőkönyvben. Annak aztán 45 sorban maga a lelkész irt utána egy, ama határozatot megsemmisítő végzést. Mintha misem történt volna Polgárdin 4 — 5 év alatt, a mit méltó lett volna bejegyezni, oly pusztán állnak ott a jegyzőköny lapjai évekről-évekre. Ha egyéb nem, szavazatok beadása is kívántatott csak a közelebbi múltban legalább 12 ízben a gyülekezetek presbyteriumaitól. Bali mindezeket a presbyteriumon kívül intézte el. Legalább a jegyzőkönyv arról nem beszél, mikor és kire szavazott egy s más esetben Polgárdin a presbyterium. Magtárnokot választanak, de nem a pap emberét, s a megválasztott-