Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1889 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1889-02-24 / 8. szám

nak nem adatik át a magtár kulcsa, kezeli azt a lelkész 7 mamelukjával. 3. De leginkább megbotránkoztatta a törvényszéket Balinak ama lelketlen cynismusa, melylyel az áttéréseket nézte. Nem hogy valamit tett volna az áttérések meggátlására, sőt előmozdította azokat vad dühével. Mikor bejelentették a méltatlanul agyonzaklatott elöljárók s előkelőbb emberek áttérési szándékukat, komoly, megilletődött képpel, némelyik könnyezve, sirva : Bálit nem hatotta meg ez a szomorú jelenet, nem érzett semmit abból a szánalomból, a mit a pásztor érezne, mikor juhait elveszti. Fő jellemvonása, a dac és gőg kerekedett íölül itt is: ((Örülök, szólt oda a veszni indultakhoz, hogy ily szemét néptől megszabadulok, 14 nap múlva jöjjenek elbocsátó-leveliikért, most takarodjanak!)) Mindezeknél fogva Bali Albertet a tatavidéki consisterium esteli 11 órakor kihirdetett Ítéletében bűnösnek s Polgárdin viselt lelkészi állásától fölmentendőnek, s a kerületi vizsgáló bíróság még eddig föl nem számított s a jelen konsist. gyűlés tartásának s a beidézett tanuk költségeinek megtérítésében elmarasztalandónak mondotta ki. Vádlott fellebezést jelentett be, s így a kerületre, esetleg a konventre kerül ez ügy. Szűcs esperes ügye, melyben rá nézve a legterhelőbb az, hogy az elmarasztalt presbyterium tagjain a benyújtott fellebezés dacára, ügyök megvizsgálása nélkül, a határidő letelte előtt végrehajtatá a kiszabott 40 frtnyi fölmentési díjakat, továbbá, hogy midőn Bali lelke jobb sugallatát követve, jelenté az esperesnek, miszerint az áttérni szándékozókat kész egyenkint fölkeresni házaiknál és békére bírni, Szíics esperes azt irta neki (s e levél az akták közt van), hogy «azt ne tedd, magadat meg ne alázd» : szintén a kerületi konsistorium mint illetékes fórum elé, esetleg a konventre menend. A polgárdiakat a tatai egyházmegye részrehajlatlan igazságú Ítélete kellemesen lepte meg; ők, az előzmények után, a papi igazságszolgáltatásról a legsötétebb nézettel fáradtak föl Tatába, hol végre feltalálták a rejtegetett igazságot. «Ha kedvezőleg s igazságosan dől el iigyünk», mondogaták a zaklatottak, (kik mellesleg megjegyezve, nem a nép söpredéke, mint Bali és Szűcs urak sejteték, de a nép előkelőbbjei, virilistái) «visszatérünk mindnyájan.)) Eldőlt, itt, az első forumon, az illető lelkészre nézve ugyan szigorúan, de elfogulatlan igazsággal, püspök úrnak évi jelentésében a róm. kath. egyházról hangoztatott amaz elvéhez képest, hogy «Ínkább az egyént kell feláldozni, mintsem megengedni, hogy a gyülekezet csak részben is elveszszen.» S ha van valami kivánni való a tatai kons. ítéletében, az nem egyéb, mint a botránkozás kövének onnan minél előbbi eltávolítása. Dunántúli. KÜLFÖLD. Külföldi egyházi és irodalmi szemle. Az „Evangyéliomi szövetség" köréből. Nevezett szövetség ügye a duisburgi II. egyet, gyűlés óta örvendetesen halad, s mindinkább tért hódít a német prot. közgondolkozásban. Szerényen működik a maga jeles kiadványaival («Flugschriften») az evangy. prot. érdekek megvédésén az örökös ellenség támadásaival szemben. Épen olvassuk, hogy Bnchivald licentiátus és zwickaui lelkész érdekesen megvilágította az ultramontán sajtó támadásait a duisburgi gyűlés óta az életrevaló Ev. szövetséggel szemben. S ugyancsak arról értesülünk, hogy már Berlinben a német egyházi s theol. irányok eme sajátszerű konglomerátumában is fiókegylet keletkezett, a melynek megalakulása alkalmával érdekesen világíttattak meg a jezsuiták s a római egyház guerilla harcai az evangyéliom s annak egyháza ellen. Legérdekesebb mozzanata az Evangyéliomi szövetség örvendetes fejlődésének egy külön diakonissza ház tervbe vett építése, a melynek fundusát a schwábisch-halli gyülekezet adományozta a szövetségnek. Csak a mi szövetségünk lépne már egy jobb, szebb s örvendetesebb stádiumba annyi hosszas vajúdás után! Az ö-katholicismus köréből. Az ó-katholicismussal többször foglalkoztak napjainkban a protestáns lapok. Főleg a Rieks-féle eset óta szokásossá vált a derék kath. mozgalom jellemének és életrevalóságának hagyományos elítélése. így legközelebb is Schulte művére való hivatkozással a mozgalom nem evangyéliomi reformnak, hanem csak humanistikus = kath. opposítiónak mondatott, mely állítást Beyschlag kellő értékére szállította le, s ezen apológiája a derék kánonista helyeslésével is találkozott. Feltünteti a mozgalom jelentőségét a jenai Nippold «Katholisch oder Jesuitisch ?» című műve is, a melyet lentebb fogunk bemutatni e Lapok t. olvasóinak. Beyschlag lapja — a honnan ezen adatokat —• merítjük, részletesen ismerteti az ó-kath. mozgalom benső életét, fejlődését és terjedését, mi mellett annak életrevaló irodalma sem kerüli ki figyelmét. így Friedrich, a vatikáni zsinat jeles történetirója legközelebb hatalmas apologétikai művet adott ki, a melyben az ó-katholicismust «a történeti és keresztyén Ígazság» fényénél vizsgálja s a vatikáni zsinatnak adatait újból földeríti. Továbbá az ősz Döllirger apát és Reusch az ujabb kath. egyház morálvitáit, a jezsuita morál történetét irta meg, mely monumentális művet Beyschlag külön is fogja ismertetni a maga kék füzeteinek legközelebbi számaiban. Ismerteti azután Beyschlag az ó-kath. mozgalomnak Svájcban, Francia- Olaszországban, Eszakamerikában és Ausztriában való terjedését, mely utóbbi helyen valóban szánalomraméltó annak jelen helyzete. Az osztrák bürokratismus a római hirarchia szolgálatában áll. Az ó-kath. mozgalmat csak vallási társulatnak, tehát szektának ismeri el, s annak katholikus jellegét megtagadva államsegélyben sem részesíti. Ausztria német részeiben mindössze Bécs, Warnsdorf és Riedben van önálló ó-katholikus egyház 2100, 5000 és 400 lélekszámmal, a kik mint németek «az orosz egyházzal kacérkodó csehek» részéről is sokat szenvednek. Mivel az osztrák kormány úgy a svájci Herzog; mint a német Reinkens ó-katholikus püspöknek megtiltotta az osztrák hívek lelki gondozását, önálló osztrák ó-kath. püspökséget terveznek, a melyre az alapot a 10 ezer hívő között gyűjtik. Egyelőre a püspökség helyettesítésével a bécsi lelkész van megbízva. Helyesen emeli ki Beyschlag, hogy mind ezen dolgok iránt, a lelkiismereti szabadság s vallási igazság iránt érzéke sincs a politikai sajtónak, a melynek egyedüli tárgyát a véderő, pénzügy, ipar- és kereskedelem, természettudomány, vámügy stb. képezi. Hol érne tehát reá 10 ezer osztrák ó-kath. embernek vallási- ügyeivel törődni? Említeni is alig szükséges, hogy az osztrák ó-kath. theologusok — ha ilyenek akadnak — az ismeretes bonni konviktusban neveltetnek, amelynek fenntartásához az ev. protestantismus : a G. Adolf-egylet s az Evangy. szövetség fillérei is járulnak.*) * Beyschlag: <Deutsch-Ev. Blattéra 1889. I- '• «Kirchl. Chronik* rovata.