Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1889 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1889-02-24 / 8. szám

PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. Ursinus, ki mindenféle rágalmakat szórt ellene. A római papságban szakadás támadt s valóságos harc és vérontás a római templomokban. Sicininus basilikáját, hol Ursinus ellenpápává akarta magát választatni, ostrommal vették be s felgyújtották az egész város negyedet. Ursinus most kitiltatott Rómából; de Valentinián császár, ki Kölnben székelt, a visszatérést neki végre megengedé. Most Ursinus ismét fellépett vádjaival. Végre Damasus maga kérte püspök társait, hogy vizsgálják meg egész életét. Az úgy nevezett italiai zsinat elégtételt adott neki s most Jeromossal együtt ama papság reformálására akart vállalkozni, a melynek kapzsiságát mérséklendő, a világi hatalom megtiltá az egyház részére adományokat elfogadni, a mit más uton ismét kijátszottak. A római zsinatnak, melyre Konstantinápolyból jött meg Jeromos, Ambrosius milanói püspök lett volna elnöke, de ez megbetegedett. Titkárul Jeromost ajánlotta neki Damasus. Míg a római zsinat tagjai lassan gyülekeztek, a keletiek új zsinatot tartottak Konstántinápolyban, Theodosius császár hel}7

eslésével, a melyen azonban a hires Náziánzi Gergely nem jelent meg, kijelentvén: hogy nem szereti a püspöki gyűléseket; mert soha se látott olyat, a melynek jó vége lett volna. Egyebet se látott az ember, hanem csak makacs veszekedést, hiúságok harcát és szenvedélyes uralomra törekvést stb. Erre sebbel-lobbal elintéztek mindent s magukat mentegetve, három keleti püspököt küldtek Rómába, mely határozataikat közölje a római zsinattal. A római zsinat atyái, eleve irtak Theodusius császárnak, hogy kényszerítse a keleti püspököket a Rómába menetelre; de a császár megdorgálta a Rómába gyűlt püspököket, hogy miként merészkednek Kelet ügyeibe avatkozni és bírói székök elé vonni a keletieket?... A konstantinápolyi zsinat pedig tudtul adá, hogy Nectariust Theodosius császár jelenlétében konstantinápolyi, Flavianust antiochiai, Cyrillust pedig jeruzsálemi püspökségében megerősítették. Azt elhallgaták, hogy Timotheust, Péter öcscsét, meg az alexandriai széken erősítették meg, minthogy a nyugotiak is épen azt akarták. A császári dorgáló levélre meghunyászkodott a zsinat, és a mi volt tulajdonkép, azzá lett, vagyis a latin főpapok egyszerű gyűlésévé törpült; mind azáltal Paulinust elismerte antiochiai püspökül és kiátkozta ellenfelét Flavianust. A keleti fegyelmi ügyekbe avatkozással így meg kellvén bátrálniok : a hitágazati kérdést vették elé. Damasus az apollinarismus híveit kiközösítvén : ezek a zsinat elé fellebbeztek; de elszámították magukat, mert ott volt Jeromos és a Salamisi Epiphanius püspök, ki mindenféle szekta tanait ismerte és sokszor a túlzásba menő cáfolgatási kedve által, maga idézett fel tévtanokat. Az apollináristák végre megadták magukat; a hitvallást, melyet alá kellett irniok, Jeromos készítette. Egy átvett kifejezés miatt most az apollináristák szöveghamisítással vádolták őt. E rágalom azonban elsimult, hogy évek múlva ismét feléleszszék. A zsinat szétoszolván : Damasus a püspöki cancellaria vezetőjévé tette Jeromost. Majd az új-testamentom latin fordításait vizsgálta át és hasonlítá össze a görög szöveggel s e munkája után létesült az úgynevezett «Vulgata» vagy a latin egyház által használt latin Uj~ testamentom. Ugyanezt cselekedte a Zsoltárokkal is. Mindaz, mind tudománya és szigorú erkölcse sok barátot és ellenséget szerzett neki. (Folyt, köv.) H. K. K. BELFOLD. A polgárdi-i eset a törvényszék előtt. Kerületünk a polgárdi-i ügyet az érdekelt s erősen és méltán kompromittált mezőföldi egyházmegye kezeiből kivévén, a tatavidéki egyházmegyét delegalta, hogy vizsgálja meg e szomorú esetet és hozzon abban Ítéletet. Ez ügy f. hó 14-én tárgya Itatott Tatában, hová számosan özönlöttek nemcsak ezen egyházmegye területéről s nemcsak hitsorsosaink, de idegenek is, annyira, hogy a tanácshelyiségül fölhasznált iskolaterem be nem fogadhatá a nagy közönséget. Előző estén konferencia tartatott a rendkívül bonyolult ügy főbb irányelveinek megbeszélésére. Már itt azon meggyőződésre jutottak az illetők, hogy a lelkész és esperes oly eccletáns visszaéléseket követtek el Polgárdin, a melyeket elsimítani lehetetlenség. Kettős oldala lévén a polgárdi-i ügynek, t. i. közigazgatási és törvényszéki, előbb amaz nyert elintézést a fent irt nap délelőttjén tartott közgyűlésen. Ugyanis presbyterium nincs ez idő szerint Polgárdin. Elsöpörte ezt is a dölyf, hóbort és farizeuskodás. Hübnere ennek röviden a következő. A polgárdi-i presbyterium két pártból állt. Egyik a lelkészszel tartó mamelukpárt, mely az önkénykedő lelkész előtt meghunyászkodva, annak mindég és mindenben vakon engedett. A másik a saját szemével nézett és látott sok olyasmit, a mire fejet csóváltak. Látták a fonák, ügyetlen, sokszor lelketlen gazdálkodást, a közvagyon apadását, a nép vállainak módfeletti megterhelését. Es hallották a nép zúgolódásait, keserű kifakadásait, és szemrehányásait: Kegyelmetek nem gondolnak mivelünk, nem törődnek ez ekklézsia vagyonával sem, mindenben a pap után mennek s tönkre tesznek bennünket és az ekklézsiát is. Van-e kegyelmeteknek lelkük, eszük, hogy így vesztünkre törnek? Ha nem kegyelmetek akaratával történnek a dolgok, mért nem vonják kérdőre a többieket, vagy mért nem mondanak le ? Mért nem tartanak népgyűlést, hogy elmondhatnók, mi a bajunk, hogy választhatnánk lelkiismeretes elöljárókat ? Volt annyi lelkiismerete és bátorsága végre a presbyteriumi szemrehányásokkal illetett részének, hogy egy napon felállottak és ünnepélyesen kijelenték, hogy ily körülmények közt nem hivataloskadhatnak, kilépnek a a presbyteriumból. Ha nem vádolná is őket a nép, de vádolja a lelkiismeret, látva, hogy mik történnek a presbyterium nevében ugyan, de nem akaratával. Mert a miket a presbyterium határoz, azt csak a 7 tagból álló kisebbség határozza. Ők, a 12 tagból álló többség, sok olyanba nem egyeztek, a mit a 7 tagú kisebbség cselekedett. A mameluk 7 presbyter s lelkész elfogadta a presbyterium többségének lemondását. De utóbb meggondolta a dolgot s belátta, hogy az így megürült helyeket betöltendő, egyházi közgyűlést kell tartani, a melyen pedig — teljes valószínűleg — őket a hét hű momelukot, kihagyják a választásokból. Azért hát visszautasítá e kisebbség a többség lemondását s kimondá, hogy az illetők vagy viseljék hivatalukat, vagy fizessenek fejenkint 40 forint fölmentési díjat. Azt a bátor embert pedig, ki a presbyterek közül a fonák és lelketlen gazdálkodásért nyiltan vádolta a gondnokot, többek közt azzal, hogy az 1 frt 20 krajcárosnak beiratott kútkötél csak 90 kajcár volt, a t. c.