Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1889 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1889-02-24 / 8. szám

helyzetbe jut. Mig ugyanis a konstantinápolyi püspök elvész a (hitcikkek tárgyában is dekretáló) császár mellett, a császáraitól elhagyott római püspök észrevétlen, de mint egy természetszerűleg, az öszszes keresztyénség képviselőjévé válik s fényűzésben és hatalomban meghaladja a város prefektusát, s széke csaknem királyi trónná alakul. Konstantin császái alatt a keiesztyénség második államvallássá lett; hatalmas papuralmat teremtett; de azért az erkölcsöket nem hatotta át: reformátióra volt már a IV. században szüksége. 341 táján Athanasius Alexandria püspöke, az arianusoktól üldöztetve Rómába jő, hogy a római püspöknél oltalmat találjon, s olyan egyházjavíátsi vágyakat hagy ott, a melyek nevétől máig elválhatatlanok. Kiséri két nitriai barát, Amonius és Isidorus testvérek. Szívesen látják őket mindenütt s így a gazdag és szellemes özvegy Albina házában is. Elbeszéléseiket a pusztáról s a pusztai szerzetesek nélkülözéséről szívesen, sőt rajongó bámulattal hallgatják. Athanasius midőn elutazik, szives házi gazdáit megajándékozza «Sz. Antal élete» című munkája egy példányával. Albina leányát, a szép Marcellát egész rajongóvá teszi a könyv. Férjhez megy ugyan, de özvegyen s gyermek nélkül marad. Lemond a világról, s az Aventin hegyen fekvő terjedelmes palotájában imaházat állít, hol közösen imádkoznak az odagyülekezők. így szülemltk az első zárda Rómában aranyozott menynyezetű palotában. Egy sereg asszony, kegyes és nem kegyes, csatlakozik hozzá. Ezek a tudományt is csakhamar bevonják foglalatosságaik körébe. Minden előkelő római hölgy tudott ugyan is kissé görögül, ha egyébért nem azért is, hogy kedvesének elmondhassa : Zojrj y.aí 4'vyjt- Most, hogy az új-testamentomot s az ó-testamentomnak hetvenes fordítását annál jobban megérthessék: mindinkább tanulnak görögül; sőt némelyik zsidóul is. Még ez mind semmi ! Óhajtják látni a szenthelyeket. Kedvesek a keletről kapott levelek s felújul a zarándoklás vágya, Jeruzsálembe, Betlehembe s Egyptomba. Nagy hatással van erre a Chalcidiciába vonult dalmát remetének Jeromosnak 377-ben kelt levele. II. Könyv. Jeromos és a keresztyén társadalom keleten és nyugaton. 348—381. Jeromos, vagy helyesebben Eusebius Hieronimus 346 táján született, az illir Alpesek | déli lejtőjén Emana és Aquilea közt fekvő Sztridon nevű félig dalmata, félig pannóniai városkában, durva, majdnem barbár népség kebelében. Atyja, Donátus híres nyelvtudóshoz küldte Rómába s ettől nyelvtant, ékesszólást, bölcsészetet és jogtudományt tanult. Ezután ügyvédkedett és mint ékesen szóló és tudós, hiressé lett a római fiatalság előtt. Mint tanuló, a mi könyvet csak meglehetett szerezni pénzen, megvette ; a mit nem lehetett, lemásolta. Látta mint tanuló, a hitehagyott Julián császár alatt a pogány templomok megnyílását, a keresztyének lemészároltatását s a császár váratlan halálával ismét a keresztyénség diadalát. A kicsapongó Rómában ' nem egyszer szenvedett erkölcsisége hajótörést. Anyja, hogy a csábok hálójából kiszabadítsa, Trierbe küldte, hol Valentinián császár udvara székelt, meglehet a végből, hooj az udvari személyzet közé, vagy hivatalba bejuttathassa. Ez nem tetszett Jeromosnak, vallásos Írásokat másolgatott s egy alkalommal Rómába ment, hol magát megkereszteltette; aztán pedig Anquileába tére vissza. Rómában bizonyos hispaniai eredetű gazdag özvegyet, névszerint Melániát, rajongás lepett meg, s miután két gyermeke meghalt, a harmadikat minden gondviselés 1 nélkül hagyva, egy egyiptomi hajóra szállt és — talán Jeromos tanácsára — Keletre osont. Jeromos pedig hazaérve az aqüileai ifjúságot töltötte el rajongással. Mindegyik a maga kénye, kedve szerint választott magának valami pusztaságot; az okosabbak pedig kisebb fajta zárdákat szerveztek; Jeromos hazájába, Stridonba menekült. Majd öszszeveszett püspökével, kit tudatlan, durva, gonosz embernek nevez. Ez pedig — névszerint Lupicinus — fellázította ellene a néptömeget. E közben Evagrius nevű antiochiai pap érkezett Aquileába. Ettől még nagyobb kedvet kaptak Jeromos és rajongó társai, hogy Syriába és Egyptomba utazzanak. A többi hajón, Jeromos a Duna völgyén indult útra, magával vivén könyveit és a kappadociai Caesareában találkozott ismét Evagriussal. Antiochiába érve azon vették észre, hogy egy pártokra tépett egyházba jutottak. Két orthodox egyház létezett ottan. Egyik a száműzésből visszatért Melitius püspökkel élén; a másik a római püspök követei által választatott Paulinussal, kinek Evagrius barátja volt. Ezek mellett ariánok is valának. Syriában ekkor a két laodiceai Apollináris uralkodott. Az apa nyelvész és költő ; a fiú ékes nyelvű szónok és püspök. Jeromos most ennek tanítványává szegődött; azonban csak csodálta őt, de tanáit nem fogadta el. Majd Evagriussal egv Antiochiától 30 mértföldre eső városkába, Maroniába ment egy Malchus nevű aggastyán látogatására, kinek elbeszélései a pusztai remeteélet vágyát költötték fel benne, s rögtön elhatározta, hogy a borzalmas pusztaságba indul Chalcidia felé. A pusztaságnak három őve volt. A szélső övön még volt lakható hely és itt voltak á nagy monostorok ; a középső övön, mely kevésbé lakható vala, egyes elszórt remete lakók: a végső —• legkietlenebb vidéken, csak a kétségbeesett, vagy a rajongás végleteiben járó szerencsétleneknek lehetett vonszolniok éltüket. Jeromos hiában vonult ide, elsőben az első, majd a második s végre a legsivárabb vidékekre; de szenvedélyes, érzéki vágyai ide is elkísérték. A legsanyarubb böjtölés szabadítá meg ezektől s a tanulmány és irodalmi foglalkozás. De alig kelt hire az Apollinaris-féle eretnekségnek s alig jutott köztudomásra Melitius tana ez ellen : elűzték a barátok magok közül Jeromost, alig engedve neki anynyi időt még, menynyi elég a Libanus és Antilibánus hótömegének a leolvadására. Jeromos Konstantinápolyiba ment, hol baráti viszonyba jutott Nazianzi Gergelvlyel. Ez ellen egyiptomi bérencek segélyével — kiket Péter Alexandria érseke bérelt vala fel otthon — püspökké tettek egy Maximus nevű különcöt; de a 381-diki egyetemes zsinat ezt nem ismeré el. Nazianzi Gergely pedig nem fogadja el a konstantinápolyi püspöki széket. Melitius antiochiai püspököt meg azért kárhoztatják, mert Paulinussal kiegyezett. Melitius meghalt bánatában. Mintegy szentet viszik hulláját nagy pompával Antiochiába. A keleti és nyugoti egyházak meghasonlanak. A nyugatiak Rómába zsinatot hívnak, mi a keletieket felbőszíti .; Jeromos azonban Rómába indul-A III. Könyv (366—J84.) Leírja elsőben is Damasus pápaságát. Ez 16 év óta ült Róma püspöki székén s 77 éve felé járt, midőn Jeromos ismét Rómába jutott. Családja Spanyolországból került Rómába. Atyja a szent Lőrinc basilikája mellett volt pap : tehát e basilika mellett rengett bölcsője s itt lett pappá is. Midőn Liberius püspököt — ha ugy tetszik pápát— az arianus Constantius császár Syriába száműzte és Felixet tette helyébe : egy darabig kísérte Damasus, de aztán visszatért Rómába s utóvégre Felixhez csatlakozott. Később a római papság legtekintélyesebb tagja lett. 366-ban püspökjelöltül lépett fel; de ellenfele is akadt bizonyos